Benjamin Berger harmadik előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. II. rész

Meg kell értenünk, hogy a támadások sokkal erõsebbek lesznek. Ezért a Hozzá fûzõdõ kapcsolatunknak feltétel nélkülivé kell válnia. Mert Isten más, mint mi vagyunk. Másképp cselekszik, mint ahogy mi gondolkodunk. Biztosan mutat nekünk néhány dolgot az Õ természetérõl, ami fontos számunkra a hitben járásunk során, de nem tudjuk Õt egy skatulyába bezárni. Isten olyan úton visz végbe dolgokat, amiket gyakran nem tudunk megérteni. De pontosan ezekben a helyzetekben kell kitartanunk mellette, és bíznunk Benne. Úgy gondolom, hogy ez egészen mélyen összekapcsolódik Jeruzsálem titkával.

A menyasszonynak is ki kell tükrözni ezt a tökéletességet, mert ha visszamegyünk Ádámhoz, látjuk, hogy mikor Évát teremtette, akkor ’õ csont volt a csontjából, és hús a húsából.’ Egészen hasonlatos volt Ádámhoz, és ilyennek kell lenni a menyasszonynak is. Neki egészen hasonlónak kell lennie a võlegényéhez. A természetében, az egységében, a szeretetében, a szentségében, a feladata hordozásában egészen hasonlónak kell lennie Hozzá.
Késõbb, sokkal késõbb olvassuk az Írásban, hogy amikor Dávid királlyá lett, mélységes vágya volt, hogy a szövetség ládáját felvigye Jeruzsálembe. Miért volt számára ez olyan fontos? Mert a szövetség ládájában elsõ helyen a tíz parancsolat, a két törvénytábla volt. Ez volt a tanúsága annak, hogy Isten szövetséget kötött Izraellel. A szövetség ládája valamiképpen szimbolizálja Isten trónját is a földön. Emlékezzünk arra, hogy késõbb Salamon a templomot felépítette, és a papok a szövetség ládáját hordozták, és bevitték a Szentek Szentjébe. Ez volt a hely, ahol a szövetség ládája megpihent. A megnyugvás e helye egészen lényeges. És miután betették oda a szövetség ládáját, egyszerre megjelent Isten dicsõsége, és betöltötte a templomot. Isten jelenléte olyan erõs volt, hogy a papok nem tudtak megállni benne, ki kellett menniük. (I Kir 8, 11) Mert Isten jelenléte olyan hatalmasan erõs volt.
Ez emlékeztet minket a Mózes elsõ könyvére, az elsõ képre Isten házáról, ami számunkra adatott. Amikor Jákob álmot látott, és látta a létrát, ami összekötötte az eget és a földet. Az angyalok fel, s alá járnak ezen a létrán. Azt mondhatjuk, hogy ez az összeköttetés az ég és a föld között, ez Isten háza. Ez köti össze az eget és a földet. Így volt ez a templomban, így volt a találkozás sátránál is, ez az összeköttetés állt fenn. Jeruzsálemnek még mindig megvan ez az elhívása. Az idõk végén ez másként fog kinézni, de azonos az elhívás.
Tudjuk az Írásból, hogy Jeruzsálem volt az a város, ahol a prófétákat üldözték, és a város, ahol Jézust megfeszítették. Egészen tragikus események. És ugyanakkor kivételesen hatalmas jelentõségû dolgok, mert e földön ontatott ki az Õ vére és megszentelte ezt a földet. És Jeruzsálemben is támadt fel a halálból, és ment fel a mennybe.
Jeruzsálemben volt a gyülekezet is. Az õsgyülekezet, az elsõ gyülekezet, a zsidó gyülekezet, akik hittek Jézusban, Jesuában, akik Pünkösd napján születtek, amikor a Szent Szellem kitöltetett rájuk. Az apostolok megértették, hogy ez az új gyülekezet Dávid leomlott sátrának újbóli helyreállítása volt.

Mit akar ez mondani számunkra? A Messiás Isten Fia, de ugyanakkor Dávid Fia is. Isten adott Dávidnak egy ígéretet: ’A te trónod mindörökké fennmarad. A te magodból származik az, Aki mindörökké ezen a trónon fog ülni.’ Hogy teljesítette be ezt Isten? Úgy, hogy elküldte a Messiást. A Messiás a halálból feltámadt, felment a mennybe, és eljön újra erre a földre. Így tudjuk csak megérteni azt, amit az egyházban virágvasárnapnak nevezünk, amikor a Messiás bement Jeruzsálembe. Miért ment be Jeruzsálembe Királyként, mint a Dávid magvából származó Király? Mert, mint ismeretes, egyáltalán nem ült a trónra, hisz nem sokkal ezután keresztre feszítették. Ez prófétikus cselekmény volt. Ez Istennek egy cselekedete volt, amivel azt mondta: ’Én vagyok, aki öröklöm ezt a trónt.’ Bement, hogy a Zakariás könyvének 9. fejezetében szereplõ próféciát betöltse. (Zak 9, 9) De csak a felét töltötte be, a másik fele akkor lesz betöltve, ha visszajön, és bemegy a városba, és elfoglalja a helyét, mint Király. Dávidtól származó Király, a zsidók Királya, a Királyok Királya, és kiterjeszti a hatalmát az egész földre.

Ez pedig Jeruzsálemhez kötõdik, és ezt meg kell értenünk. Isten újra fel akarja építeni ott a házát. Amikor Isten házáról beszélek, nem egy olyan házra gondolok, amely kövekbõl épült. Tudjuk, hogy ez lehet egészen lenyûgözõ építészetileg, de ugyanakkor lehet teljesen halott. Az a csodálatos, ha élõ kövekbõl épül fel, amelyek élnek, egymáshoz illeszkednek, ahol Isten uralkodni tud, és ahova Isten dicsõsége be tud jönni, és a házat be tudja tölteni.
Szeretnék felolvasni Zakariástól, mert az idõ, amikor a maradék Júdából visszatér Izraelbe, a Szentföldre, nagyon fontos idõ számunkra is. Mert sok párhuzam van a mi idõnk és a babiloni fogság utáni idõ között, amikor a szent maradék visszatért. Tudjuk, hogy sok harc volt, sok ellenségük volt, akik nem akarták, hogy a templomot újra felépítsék. Nem akarták, hogy a város falát felépítsék, és mindent megpróbáltak, hogy ezt megakadályozzák. De az idõ eljött, a hetven év letelt, és Isten megígérte, hogy ezek meglesznek. „Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.” (Zak. 2,10-11)
Én úgy értelmezem ezt, hogy Izrael fel fogja ismerni azt, hogy a Seregek Ura Jesuát küldte hozzá. „És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet. Hallgasson minden test…” Minden hang, ami ellene megy, amelyeket állandóan hallunk…„…Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.” (Zak. 2, 12-13)
Zakariásnál olvashatunk Isten házáról is. Ha ezt valóban elolvassuk – ez egy prófétikus kép -, akkor megértjük, hogy az új papságról van szó. Király és pap együtt.
„És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete…” Csemete egy név a Nevek közül, a Messiás egy ószövetségi neve. „…mert csemete támad belõle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert õ fogja megépíteni az Úrnak templomát…” Ez csodálatos, hogy a templomot Õ építi fel, és nem emberi kezek építik fel, hanem Általa épül fel.  „…és nagy lesz az õ dicsõsége, és ülni és uralkodni fog az õ székében…” Õ ül a trónján, és uralkodik, Õ Király! „…és pap is lesz az õ székében…” Pap lesz, és Király az Õ trónján. „…és békesség tanácsa lesz kettõjük között.” (Zak. 6, 12-13) Ezen a két tisztség egyesülésén keresztül jön el a békesség tanácsa. Ezt látta Aggeus próféta is, hogy Isten háza az utolsó idõkben a békesség háza. Felolvasok a Aggeus prófétától, mert azt gondolom, hogy az Õ Igéje a mi idõnknek szól.
„Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek! Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idõ van még, és én megindítom  az eget és a földet, a tengert és a szárazt.” (Aggeus 2, 5)
(A német fordítás szerint: „…Egy kevés idõ és még egyszer megrázom az egész földet…” a fordító magjegyzése.)
Isten azt mondja még egyszer. Mikor tette ezt meg elõször. Ahogy én értelmezem, elõször ezt Nóé idejében tette meg, mert akkoriban az özönvíz globális méretû volt. Azóta, még ha az elsõ és második világháborút átéltük, nem láttunk teljesen globálisan ható eseményt. Itt Isten valami globálisról beszél, ami meg fog történni.  „És megrázok minden nemzeteket, és eljön minden nemzetek gyönyörûsége, és megtöltöm ezt a házat dicsõséggel, azt mondja a Seregek Ura.” (Agge. 2,7 – Kecskeméthy fordítás)Az utolsó ház a nagy megrázkódtatás idején lesz felépítve. Az ember azt gondolná, hogy lehetetlen, hogy ennek ebben az idõszakban kell megtörténnie. De ezt olvassuk itt, és a Jelenések Könyvében is. Látjuk, hogy Isten az Õ tervét a globális megrázkódtatás idején végzi be. Sokan gondolják, hogy a megrázkódtatás Izraelre jön, valóban így is van. De ez egy globális megrázkódtatás lesz az utolsó idõkben. ……folytatás következik