Peter Hocken: Keresztény bűnbánat

A zsidó nép elleni bűnök feletti bűnbánat az egyházat a gyökér-fontosságú kérdéshez vezetik

„Az amerikai teológus, R. Kendall Soulen: Izrael Istene és a keresztény teológia című könyvében a behelyettesítési gondolkodásmód három formáját azonosította. Az első kettőt könnyen megérthetjük. Az első az „ökonómiai behelyettesítés”, amely azt jelenti, hogy Izrael többé már nem a választott nép, mert Isten ökonómiájában ezt a szerepét már akkor betöltötte, amikor Jézus meghalt a kereszten. A második a „büntető behelyettesítés”, vagyis az a nézet, hogy Isten Izraelt a bűne miatt vetette el . Soulen azonban a behelyettesítés gondolkodásának egy harmadik változatára is rámutat, amelyet „strukturális behelyettesítés”- nek tart . Soulen úgy találja, hogy a behelyettesítésnek ez a formája a keresztény egyház minden, önmaga alapjait meghatározó szövegében megtalálható. Abban nyilvánul meg, hogy ez az önmeghatározás teljességgel figyelmen kívül hagyja Izraelt és a zsidó népet. A keresztény hit minden olyan hirdetése, megfogalmazása, amely Ádámnak és Évának az 1 Mózes 3-ban leírt bukásától közvetlenül az Újszövetségi megtestesüléshez ugrik (az ember vétkezett, de Isten elküldte Fiát, hogy meghaljon a bűnösökért) nem más, mint strukturális behelyettesítés. Ebben a történetben Izrael feleslegessé vált. Szó sincs benne Ábrahámról, Mózesről a Szináj szövetségéről vagy a Tóráról. Szó sincs benne az eljövendő messiási királyságról.

Soulen az isteni kinyilatkoztatás két olyan elemét azonosítja, amely teljesen elvész, amikor az üdvösség történetét ilyetén módon félreértjük: az Isten tervének középponti helyén lévő szövetség gondolata (Én a te Istened leszek, te pedig az én népem), valamint Izrael és a nemzetek egymást kiegészítő szerepe.

A messiási reménység teljességét csak akkor tudjuk visszanyerni, amikor a strukturális behelyettesítés e formáiból megtérünk. Bűnbánatot kell tartanunk afelett, hogy Isten népével kötött szövetségeit lebecsültük, hogy Izrael népét kizártuk a Jézusban kötött „új szövetségből” (azáltal, hogy a Jeremiás 31,31 igehelyét eltorzítottuk). A bűnbánatnak e folyamata teszi majd lehetővé, hogy az új szövetséget az eggyé lett új emberben ünnepeljük, amely előkészíti a Messiás menyegzői vacsoráját, amikor „sokan eljönnek majd napkeletről és napnyugatról és leülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal az Isten országában.(Mt 8,11).”