RANDOLPH L. BRAHAM: Magyarország keresztény egyházai és a holokauszt Magyarországon 3. jegyzetei

JEGYZETEK

1 Az “aranykor” az Osztrák – Magyar Birodalom azon korszakára vonatkozik (1867 – 1918), amikor barátságos, már-már szimbiózis-szerű viszony állott fenn az uralkodó konzervatív-arisztokrata elemek és a zsidó elit, kiváltképpen a bank életben, az iparban és a kereskedelemben tevékenykedő zsidók között. A részleteket illetően lásd Randolph L. BRAHAM, A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon, 2., bővített és átdolgozott kiadás, Budapest, Belvárosi, 1997, 1 – 12, a továbbiakban: BRAHAM, Népirtás.

2 Moshe Y. HERCZL, Christianity and the Holocaust of Hungarian Jewry, New York University Press, 1993,18, 19.

3 A párt alapítója Istóczy Győző, a magyar országgyűlés tagja volt. A pártnak 1884-ben 16 országgyűlési képviselője volt, közöttük Onódy Géza, a közismert zsidó üldöző.

4 A tiszaeszlári vérvádügy körüli antiszemita hisztériát egy Adamovics József nevű helyi katolikus plébános korbácsolta fel. HERCZL, i. m., 8 – 17.

5 A párt vezetője sok éven át Zichy Nándor gróf volt, aki később a magyar jobboldal úgynevezett bécsi ellenforradalmi csoportjának vezető egyéniségévé vált.

6 HERCZL, i. m., 20 – 22. Az első világháború előtti magyarországi antiszemitizmus további részleteit lásd Nathaniel KATZBURG, Antisemiut be´ Hungaria, 1867 – 1914, Tel-Aviv, Dvir 1969, és KUBINSZKY Judit, Politikai antiszemitizmus Magyarországon (1875 – 1890), Budapest, Kossuth, 1976.

7 Magyarország feudális hagyományai miatt az uralkodó “liberális” rendszer arra ösztönözte a zsidókat, hogy a kereskedelmi és az ipari életben helyezkedjenek el. Egy “társadalmi szerződés” alapján a zsidók, akik azzal kérkedtek, hogy “izraelita vallású magyarok”, szolgáltatták azt a csekély politikai többséget, amelyre a magyaroknak szükségük volt ahhoz, hogy uralkodjanak a soknemzetiségű királyságban. Kihasználva emancipációjukat, a zsidók jelentős szerepet vittek az ország modernizálásában, s vezető pozíciókhoz jutottak az iparban, a kereskedelemben és a szabadfoglalkozásokban.

8 Az Alkotmány, a Katolikus Néppárt 1896-ban alapított napilapja volt az ország első nagy tekintélyű antiszemita újságja. A papok által szerkesztett lap harcos katolicizmust tükrözött, ami gyakorta heves antiszemitizmusban nyilvánult meg. Ugyanezt az irányzatot követte az Egyházi Közlöny is.

9 Robert MAJOR, “The Churches and the Jews in Hungary”, Continuum, 1966, ősz, 373.

10 BANGHA Béla, Magyarország újjáépítése és a kereszténység, Szent István Társulat, Budapest, 1920, 161. Idézi Kis György, Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával, Budapest, szerzői kiadás, 1987, 245.

11 Az 1920. évi trianoni szerződés rendelkezései alapján Magyarország elveszítette területének kétharmadát, a magyar népesség egyharmadát és összlakosságának háromötödét.

12 Zadravetz püspök egyházi teendőin kívül vezetője volt az Antibolsevista Bizottságnak; ez egyike volt a számos antiszemita szervezetnek, amelyet az Osztrák – Magyar Monarchia 1918. évi felbomlása után alakítottak. Zadravetz politikai-ideológiai nézeteinek részleteit lásd Páter Zadravetz titkos naplója, Budapest, Kossuth, 1967.

13 Így például Zákány Gyula atya 1919. december 3-i beszédében a németek “tőrdöfés hátulról” demagógiájának megfelelően azt állította: a zsidók bűne, hogy szétrombolták Magyarország területi integritását. Ugyanilyen szellemben beszélt az Ébredő Magyarok gyűlésén. Ez egyike volt annak a számos, szélsőségesen soviniszta, zsidóellenes szervezetnek, amelyek gomba módra szaporodtak ebben a korszakban. Lásd még MAJOR, i. m., 374 – 375.  

14 Ezek közül a legfontosabbak voltak például a Nemzeti Újság, az Új Nemzedék, az Egyházi Lapok és a Magyar Kultúra. Ezen orgánumok szemelvényeit lásd MAJOR, i. m. és KIS, i. m.

15 Prohászka püspök a magyarországi antiszemita kampány élvonalában állt székes fehérvári püspöki pozíciója egész ideje alatt (1906 – 1927). Német eredetű volt, apja Szudétaföldön szolgált katonatisztként. Anyja neve Filbinger volt. E termékeny szerző írásait, köztük prédikációit és beszédeit halála után 25 kötetben adták ki. KIS, i. m., 246 – 254.

16 Uo., 248, 249. Lásd még HERCZL, i. m., 21, 22.

17 Czapik püspök aggályoskodása az idő tájt nyilvánvalóan túlzott volt, mert a német katolikus vezetők közül sokan ugyanolyan lelkesen üdvözölték a nemzetiszocialistákat, mint ő. A német katolikus vezetők állásfoglalásának részleteiről lásd BRAHAM , Remembering and Forgetting. The Vatican, the German Catholic Hierarchy and the Holocaust, Holocaust and Genocide Studies, 13/2, 1999, 222 – 251. (A továbbiakban: BRAHAM, Remembering and Forgetting.) Lásd még Samson MADIEVSKI, Németország keresztény egyházai a holokauszt után, Múlt és Jövő 2000/3 61 – 72.

18 Ez az értékelés egybecsengett Ravasz püspök antiszemita nézeteivel, ezeken alapult minden lépése a zsidókérdésben, amióta 1917-ben első ízben hangot adott ezeknek. Antiszemita nézeteinek, vagyis, hogy a zsidókat fajként jellemezte, A zsidókérdés Magyarországon (Budapest, Huszadik Század, 1917, 126 – 129) című szimpóziumon adott hangot. Ravasz püspök, mint arról a jelentések beszámoltak, annak a rendkívüli bizottságnak is tagja volt, amely megrendezte Horthy Miklós kormányzóvá (államfővé) való megválasztását 1919-ben, s mindvégig a kormányzó hűséges támogatója maradt. Ravasz püspök antiszemita nézeteiről Éliás József – a neves református lelkész, aki vezető szerepet töltött be zsidók mentésében holokauszt idején – szolgáltatott részleteket egy, dr. Juhász Lászlónak Münchenbe küldött hetvenoldalas levélben, 1986 decemberében. E levél másolata a jelen tanulmány szerzőjének birtokában van.

19 MAJOR, i. m., 375, 376. 20 Az első zsidótörvény (1938. évi XV. tc.) 1938. május 29-én lépett életbe:

20 százalékos plafont határozott meg zsidók számára a szabadfoglalkozásokban, a tíz főnél többet alkalmazó pénzintézetekben, kereskedelmi és iparvállalatokban.

21 A keresztény vezetőknek az első zsidótörvénnyel és a törvény rendelkezéseivel, hatásával kapcsolatos állásfoglalása részleteit lásd BRAHAM, Népirtás, 121, 122; NAGY VARGA Rita, Teológia és antiszemitizmus (Millennium-elmélet a magyarországi egyházi képviselők parlamenti hozzászólásaiban, 1842 – 1941), Múlt és Jövő, 2000/3 – 4, 23 – 42.

22 Magyarország 1938 novemberében megszerezte Csehszlovákiától a Felvidéket, 1939 márciusában pedig Kárpátalját.

23 Az 1939. május 4-én törvénybe iktatott második zsidótörvény (1939. évi IV. tc. 6 százalékra korlátozta a zsidók arányát a 20. jegyzetben felsorolt vállalatokban, továbbá részletes és bonyolult vallási és “faji” meghatározással szolgált arról, ki zsidó. A második zsidótörvény és következményeinek részleteit lásd BRAHAM Népirtás, 144 – 153.

24 Uo., 124.

25 Az egyházi vezetőknek a zsidótörvényekkel kapcsolatban elmondott parlament beszédeit lásd FISCH Henrik (szerk.), Keresztény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben, Budapest, 1947, 4 1 – 63.

26 Lásd például a Ravasz László püspök által 1944. december végén vagy 1945 elején írt opportunista Pro Memoriát. (A kézirat egy példánya a jelen tanulmány szerzőjének birtokában van, a továbbiakban: Pro Memoria.) Lásd továbbá: Serédi Jusztinián feljegyzései 1944 végén, SZENES Sándor bevezetésével, Kritika, 1983/3, 28 – 33.

27 A munkaszolgálati rendszer részleteit lásd BRAHAM, Népirtás, 287 – 370. Az 1939. évi II. törvénycikk nemzetbiztonsági rendelkezéseit 1944-ben léptették életbe “végső megoldással” kapcsolatosan alkalmazott rendszabályok igazolására.

28 A harmadik zsidótörvényről lásd BRAHAM, Népirtás, 200, 201. A különböző törvények és következményeik részleteit illetően lásd Uő, The Hungarian Jewish Catastrophe. A Selected and Annotated Bibliography, New York, Columbia University Press, 1984, 54 – 69.

29 Jóllehet az áttértek egyértelműen kedvezőbb elbánásban részesültek a vallásukhoz ragaszkodó zsidóknál, őket is nagymértékben sújtották a faji törvények következményei. A legtöbb keresztény, beleértve a papokat is, a zsidókérdést nem annyira vallási, hanem inkább faji kérdésnek tekintette. Ennek következtében áttérteket gyakran kerülték és gúnyolták az árják, ugyanakkor a hithű zsidók sokszor megvetették őket. A náci korszak alatti áttérés néhány részletét lásd BRAHAM, Népirtás, 816 – 818.

30 A Sztójay-kormány összetételére és első zsidóellenes rendszabálya részleteire vonatkozóan lásd uo., 13., illetve 15. fejezet.

31 Uo., 23. fejezet, főképpen 787, 788.

32 Kis György tiszteletes szerint “a papság 99,9 százaléka 1944 nyarán nem tudott a haláltáborokról”. Lásd SZENES Sándor interjúját Kis Györggyel: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok, Budapest, 1985, 269. (A továbbiakban: Befejezetlen múlt.) A tényszerű adatok azt is bizonyítják, hogy noha a keresztény egyházak vezetői 1944. május elején megkapták az 1944. április 7-én Auschwitzból megszökött két szlovákiai zsidó férfi beszámolóján alapuló Auschwitzi Jegyzőkönyveket, amelyeket személyesen kézbesítettek nekik, írásaikban egyikük sem említi ezeket.

33 Így például 1944. május 11-én Hamvas Endre csanádi püspök tájékoztatta őt azokról a borzalmakról, amelyeket a magyarkanizsai, zentai, zombori zsidóknak, valamint a Szegedre e hónap elején beszállított más zsidó közösségek tagjainak kellett elszenvedniük. Hamvas püspök hangsúlyozta, hogy bármilyen szörnyű ezeknek a zsidóknak a helyzete – sokakat közülük a helyi kolbászgyár disznóólaiba zártak – â a jelentések szerint a kassai és a nyíregyházi zsidók körülményei még ennél is rosszabbak voltak. BRAHAM, Népirtás, 1129.

34 LÉVAI Jenő, Zsidósors Magyarországon, Budapest, Magyar Téka, 1948, 12 – 24. (A továbbiakban: LÉVAI, Zsidósors.)

35 Uo., 125 – 127. Lásd még LÉVAI, L’église ne s’est pas tue. Le dossier Hongrois, 1940 – 1945, Paris, Seuil, 1966, 85 – 93. A körlevél teljes szövegét lásd KARSAI Elek (szerk.), Vádirat a nácizmus ellen, Budapest, Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1960, II, 53 – 61. (A továbbiakban ezt és a sorozat más köteteit Vádiratként idézzük.)

36 A protestáns egyházak magatartását illetően a Horthy-korszakban lásd KÓNYA István, A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthy-korszakban, Budapest, Akadémiai, 1967, 243.

37 A protestáns egyházak kilenc vezető személyisége az adott időszakban: Ravasz László, a református egyház dunamenti egyházkerületének püspöke; Vásárhelyi János, a református egyház erdélyi egyházkerületének püspöke; Révész Imre, a református egyház tiszántúli egyházkerületének püspöke; Enyedy Andor, a református egyház tiszáninneni püspöke; Győry Elemér, a református egyház dunántúli egyházkerületé püspöke; Kapi Béla, az evangélikus egyház dunántúli püspöke; Raffay Sándor, az evangélikus egyház bányai egyházkerületének püspöke; Turóczy Zoltán, az evangélikus egyház tiszai egyházkerületének püspöke; Kuthy Dezső, az evangélikus egyház tiszáninneni egyházkerületének püspöke. További részleteket a közös fellépésről és a felhívás szövegét lásd RAVASZ Pro Memoria, 13 – 15.

38 Uo., 3, 4.

39 Kárpátalja és Északkelet-Magyarország túlnyomórészt ortodox zsidóit április 16- tól (Pészach első napjától) kezdődően, majdnem két héttel a gettósítási rendelet kiadása előtt gettókba zárták.

40 ÉLIÁS József tiszteletes állítása szerint Perényi Zsigmond éppen azért fordult Ravasz püspökhöz, hogy járjon közbe Horthynál, mert a püspök régóta bensőséges politikai kapcsolatot ápolt a kormányzóval. Lásd fentebb idézett levelét dr. Juhász Lászlóhoz.

41 Uo., 5, 12. Az utalás a Horthy és Hitler által 1944. március 18-án Schloss Klessheimben kötött megállapodásra vonatkozik; ennek értelmében a magyar államfő hozzájárult több százezer “zsidó munkás” kiszállításához Németországba. Részleteket lásd BRAHAM Népirtás 379 – 383. Lásd még BERECZKY Albert, Hungarian Protestantism and the Persecution of Jews, Budapest Sylvester é. n., 14 – 18. Bereczky tiszteletes könyve nagyrészt RAVASZ püspök Pro Memoriáján alapul.

42 A Ravasz püspök és Sztójay miniszterelnök közötti levélváltás szövegét lásd RAVASZ, Pro Memoria, 5 – 7.

43 LÉVAI, Zsidósors, 124, 125.

44 Uo., 186, 187.

45 Sztójay közlése alapján néhány püspök utasította egyházkerülete lelkészeit, teljesítsék a megkeresztelkedettek iránti kötelességüket. Kiváltképpen arra szólították fel őket, menjenek be a gettókba, hogy eleget tegyenek lelki szükségleteiknek, s világosítsák fel őket, hogy viseljenek fehér keresztet a Dávid-csillag mellett. Vádirat, III, 130 – 133.

46 LÉVAI, Zsidósors, 183, 184.

47 BERECZKY, i. m., 19, 20.

48 XII. Pius pápa háború alatti hallgatásáról általában, kiváltképpen a magyarorszá gi zsidók üldöztetése ügyének részleteit lásd BRAHAM, Népirtás, 1162 – 1175.

49 Így például június 2-án Serédi bíborost felkereste Antal István igazságügyi és vallás- és közoktatásügyi miniszter; június 7-én felkereste Huszovszky Lajos, a minisztertanács miniszteri titkára; június 8-án Imrédy Béla jelent meg nála; végül június 17-én Bárczy István meghívta őt és a katolikus püspököket a kormány által adott ebédre, azzal az állítólagos céllal, hogy tisztázzák az egyház által felvetett valamennyi kérdést.

50 A fogalmazványt helyettese, Drahos János segítségével készítette el. Az 1944. június 29-i keltezésű végleges szöveget az Apor és Czapik püspökökkel folytatott tanácskozás után fogadták el. A pásztorlevél szövegét lásd BRAHAM, Népirtás, 1130 – 1133.

51 A keresztény egyházak közös fellépésének szükségességét már május 3-án felvetet te Ravasz püspöknek Cavallier József, a Szent Kereszt Egyesület vezetőjének közvetítésével. E célból létre is jött egy értekezlet a bíboros hivatalában, a királyi palotában Cavallier jószolgálati közbenjárása révén, de ez semmiféle eredménnyel nem járt. Cavallieren kívül részt vett az értekezleten Jánosi József atya és Török Sándor, a megkeresztelkedettek képviselője a Zsidó Tanácsban. BERECZKY, i. m., 19, 20; lásd még RAVASZ, Pro Memoria, 13.

52 BERECZKY, i. m., 19, 20. Lásd még RAVASZ, Pro Memoria, 13 – 15.

53 LÉVAI, Zsidósors, 197, 198.

54 Uo., 198-200. Lásd továbbá Vádirat, III, 6-8; BERECZKY, i. m., 22-24; RAVASZ, Pro Memoria, 13-15.

55 Lásd SZENES interjúját Éliás József tiszteletessel: Befejezetlen múlt, 68.

56 Vádirat, 111, 38, 39.

57 Uo., 9, 10.

58 Serédi bíboros július 8-án válaszolt, és mellékelte június 29-ére tervezett pásztorlevelének másolatát. Uo., 111, 112.

59 A szöveget lásd BRAHAM, Népirtás, 1134, 1135.

60 A szöveget azzal az utasítással együtt hozták a püspökök és papok tudomására, hogy a pásztorlevelet ne olvassák fel Július 10-én. Vádirat, III, 128, 129.

61 Uo., 115 – 121.

62 Lásd SZENES interjúját Kis György tisztelendővel: Befejezetlen múlt, 283.

63 BRAHAM, Népirtás, 1140.

64 Az értekezleten részt vett még Mester, Kapi és Révész püspök, valamint Bereczky Albert tiszteletes és Lőrinczy Szabolcs.

65 BERECZKY, i. m., 28. Lásd még Vádirat, III, 153 – 155.

66 A megkeresztelkedettek július 12. és 17. közötti nyilvántartásba vételét plakátokon jelentette be Doroghi Farkas Ákos, Budapest polgármestere. Az egyházi vezetők 1944. március 22-re kívánták ezt előrehozni, ami némi nehézséget okozott az egyházak és a hatóságok viszonyában. Vádirat, III, 49 – 52, 60, 61, 155 – 158.

67 Saul FRIEDLÄNDER, Pius XII and the Third Reich, New York, Alfred A. Knopf, 1966, 233.

68 LÉVAI Jenő, Szürke Könyv magyar zsidók megmentéséről, Budapest, Officina, é. n., 79.

69 Uo., 82, 83. Korábban, ebben a hónapban Hamvas püspök sürgős felhívást intézett Magyary-Kossa Aladár főispánhoz, felszólítva őt, lépjen közbe a szegedi zsidók érdekében, akiket éppen a helyi téglagyárba kívántak átszállítani bevagonírozásra és deportálásra. A hercegprímáshoz intézett július 15-i levelében felháborodását fejezte ki a zsidókat, legfőképpen a nőket ért megalázás miatt, amikor értéktárgyakat keresve testi motozásnak vetették alá őket. Prímási Levéltár, Esztergom.

70 BRAHAM,Népirtás, 1143, 1144.

71 Béla VAGO, The Destruction of the Jews of Transylvania, in BRAHAM (szerk.), Hungarian-Jewish Studies, New York, World Federation of Hungarian Jews, 1966, I, 192, 193.

72 A Kisgazda Párt egyik Vezetője, Varga Béla, a háború után a magyar Országgyű lés elnökelett. Miután 1947-ben a kommunisták lényegében átvették a hatalmat, New Yorkban telepedett le, ahol vezető szerepet vitt a magyar száműzöttek politikai életében.

73 Oberndorf tiszteletes felhívását a három áttért nő érdekében 1944. június 30-án Radvánszky Alberthez, az evangélikus egyház főfelügyelőjéhez intézte. Vádirat, III, 19 – 22.

74 A bíboros e megjegyzését a Szálasival 1944. október 22-én történt találkozása után jegyezte be naplójába, vagyis több mint három hónappal azután, hogy a magyar vidék judenrein lett. KIS György, Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával, Budapest, szerzői kiadás, 1987, 173.

75 BERECZKY, i. m., 34 – 37; LÉVAI, Zsidósors, 319 – 321. Lásd továbbá Gabriel ADRIANYI, Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte, 1895 – 1945, Mainz, v. Hase & Kochler, 1974, 106 – 116.

76 Ezek között volt a Collegium Marianum, a Collegium Theresianum, a Lazarista Atyák, az Irgalmas Nővérek, a Sophianum Intézet és a Skót Misszió: BRAHAM, Népirtás, 1075 – 1077.

77 A Szent Kereszt Egyesületre vonatkozó néhány részletet lásd uo., 1147.

78 A bizottság hivatalos neve Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje Jó Pásztor Missziói Albizottsága volt. Általában “Jó Pásztor Bizotság”-ként vagy “Jó Pásztor Misszió”-ként emlegették.

79 E célból szorosan együttműködött Török Sándorral, aki az áttérteket képviselte a Zsidó Tanácsban MUNKÁCSI Ernő, Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához, Budapest, Renaissance, 1947, 151 – 155. Éliás tiszteletes tevékenységének további részleteit lásd SZENES Sándorral készült interjújában (in Befejezetlen múlt).

80 Többségük áttértek gyermeke és keresztény árva volt. A zsidó gyermekek védelme a Nemzetközi Vöröskereszt “A” szekciójának is feladata volt.

81 A Vöröskereszt “B” szekciójának Szervezeti felépítését, beleértve az otthonok lajstromba foglalását és az odavitt gyermekek számának nyilvántartását lásd Friedrich BORN, Bericht an das Internationale Komittee vom Roten Kreuz in Genf, Genf, 1945 június,56.

82 Lászlót a háború után Kolozsvárott román népbíróság elé állították és tízévi börtönre ítélték. VAGO, i. m., 193, 219.

83 LÉVAI Jenő, Fekete Könyv a magyar zsidók szenvedéseiről, Budapest, Officina, 1946, 254, 258. Kun pátert a bíróság a háború után háborús bűnök elkövetéséért halálra ítélte.

84 1945. november 3-án Mindszenty bíboros, Magyarország hercegprímása aláírásával körlevelet (3480/1945. sz.) adtak ki, amely felszólított egy többnyelvű könyv elkészítésére, hogy dokumentálják a katolikus egyház “pozitív” szerepét. Ravasz László püspök, a református egyház feje azonos indíttatásból arra “bátorította” Bereczky Albert lelkészt, írja meg Hungarian Protestantism and the Persecution of the Jews című könyvét. Serédi hercegprímás és általában a katolikus egyház “pozitív” szerepét emelte ki A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme című könyv (szerk. MESZLÉNYI Antal, Budapest, Szent István Társulat, 1947). Általában a keresztény egyházakat illető kedvező véleményt lásd LÁSZLÓ T. László, Az egyházak szerepe a zsidómentésben Magyarországon, I: A zsidótörvények, Katolikus Szemle, Róma, 31(1979)/2, 139 – 163, és Uo., Az egyházak szerepe a zsidómentésben Magyarországon, II: A budapesti zsidóság megmenekülése, Katolikus Szemle, Róma, 31(1979), 217 – 235. Lásd továbbá apologetikus munkáját: The Role ofthe Christian Churches in the Rescue of the Budapest Jews, Hungarian Studies Review, To ronto, 11(1984)/l (Spring), 23 – 42.

85 A több áldozatot követelő pogromot antiszemita elemek robbantották ki, akik a túlélők kárpótlási követeléseit kifogásolva feluszították a helyi lakosságot, azt a rémhírt terjesztve, hogy a visszatérő zsidók keresztény gyermekeket gyilkolnak meg.

86 BRAHAM, Népirtás 1298.

87 Uo. 88 A Nostra Aetatéról és a Második Vatikáni Zsinatról lásd BRAHAM, Remembering and Forgetting, 222, 223.

89 A Társaságot 1991-ben alapították, de 1993-ban, amikor keresztény és zsidó vezetőit megosztotta az egyik magyarországi antiszemita vezető, Csurka István Politikai tevékenységére adott válasz, gyakorlatilag megszűnt létezni.

90 BRAHAM, Népirtás, 1358.

91 Catholics Remember the Holocaust, Washington, United States Catholic Conference, 1998, 7, 8.

92 A dokumentum szövegét és elemzését lásd BRAHAM, Remembering and Forgetting.

93 A vita eddigi legfontosabb állomása a Pannonhalmán 1998 novemberében tartott tudományos konferencia volt. A konferencia szerkesztett anyagát lásd HAMP Gábor – HORÁNYI Özséb – RÁBAI László (szerk.), Magyar megfontolások a Soáról, Budapest, Balassi, 2000, 346 o.

94 SZOBOTA Zoltán, A magyar püspökök nem kérnek bocsánatot. Néma visszhangok, Hetek, Budapest, 2000. április 1.

95 E nézeteket legtisztábban többek között WILDMANN János, az Egyházfórum című katolikus folyóirat főszerkesztője és GÁBOR György, az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa fejezte ki. Uo.