Részletek a könyvből (hátsó borító): Majd eljutottunk egy olyan vershez, ami számomra nagyon nagy kihívást…
Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 1. rész
Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben

Ahogy az Örökkévaló megpihent a hetedik napon, úgy kell nekünk is belépni a nyugalomba. A Sábátnak ez az aspektusa az egyiptomi kivonulás után adott parancsolatból válik érthetővé. A zsidó nép szolgaságban élt Egyiptomban, és kegyetlenül szenvedett a mindenre kiterjedő gazdasági alávetettségtől. Ádám és Éva bűnbeesésekor a föld átok alá került, és Isten figyelmeztette őket, hogy a gazdaságilag való túlélés komoly megpróbáltatást jelent majd számukra. A gazdasági kötelmek legrosszabbika a rabszolgaság, és Izrael történelme és önazonossága az egyiptomi rabszolgaságból való szabaduláson és az Ígéret Földjének birtokbavételén alapszik.
A Sábát ezt a szabadulást hirdeti és hetenként emlékezteti a zsidóságot az Exodus-ra. Izrael – azzal, hogy a hét egyik napját pihenéssel tölti – nyilvánvalóvá teszi: nem a gazdasági szféra az életük meghatározó tényezője. Nyugodtan elkülöníthetik a hét egy napját, hiszen Isten gondoskodik róluk, és bőségesen betölti a szükségeiket még akkor is, ha az életük hetedrészét az Örökkévaló dicséretével, az egymással való közösséggel és ünnepléssel töltik. Természetesen más – az Úr által – megjelölt napok esetén az ünneplés, a hét egy napjánál sokkal több időt vesz igénybe.
Amikor belevesszük a Sábát éveket, láthatjuk, Izraelt arra hívta el az Örökkévaló, hogy eljusson a hitnek egy különleges szintjére, ahol Isten ellátásában bízik ahelyett, hogy a gazdaságban rabszolgaként dolgozna. Isten a Sábátot egy, a Személyét felmagasztaló élet szövetségi jeleként adta (2Móz. 31:16,17).
A Sábát, humanitárius vonatkozásai miatt is nagy jelentőséggel bír. A Mózes 5. könyvének 5. fejezetében lévő Tízparancsolatban olvassuk, hogy mindenkinek részesülnie kell a sábáti nyugalomból, beleértve az állatokat, a jövevényeket és a nem ott született szolgákat is.
Izraelnek a nemzetek felé szóló papi elhívása megtanít bennünket arra, hogy a sábáti nyugalom jel, ami Isten minden népre vonatkozó akaratára mutat. Az Örökkévalónak az a szándéka, hogy mindenki felszabaduljon – egyrészt szó szerint (külsőleg), mind pedig szellemi értelemben (belsőleg) – a szolgaság igája alól, azoktól a lelki kötelékektől, amelyek tönkreteszik a békességünket és a boldogságunkat. A Sábát előképe az Eljövendő Kornak és az egyetemleges Ígéret Földjének, ahol mindenki Isten nyugalmában és békességében él majd. A héber „salom” szó egy kulcskifejezés, amely a teljességet, békességet és a jólétet jelenti. Az Istennel való megbékélés és a Szellem erejében lévő élet által lépünk be a hit nyugalmába (Zsid. 4). A Sábát előrevetíti azt a napot, amelyen minden nemzet belép az Örökkévaló nyugalmába. A Sábát megtartása minden nemzetért való közbenjárói szolgálat, azért ,hogy Isten ereje felszabaduljon és a történelmet e cél elérésének irányába mozdítsa.
A Sábát megünneplése részét képezi Isten Izrael számára adott visszavonhatatlan elhívásának és ajándékainak. Ez része annak a rendelkezésnek, amelyet Isten az Izraellel kötött szövetségben számukra elrendelt, és része ma is Izrael mindennapi életének. Természetesen, a messiáshívő zsidók is részei ennek az elhívásnak, akik a helyes ismeret szerint ünneplik (a Sábátot ford. megj.), mivel Jesua, a Szár Sálom (Békesség Hercege) által léphetünk be az Ő nyugalmába. Most mások is szabadon csatlakozhatnak hozzánk a Sábát megünneplése céljából, de tőlük nem várható el, illetve számukra nem kötelesség a hetedik nap, a Sábát megtartása. Bár a Tízparancsolat, alkalmazását tekintve a legegyetemlegesebb – ahogy erre Meredith Kline-nal együtt mások, valamint a rabbinikus gondolkodók is utalnak – a parancsolatok, szövetségi formába öntve Izrael számára adattak. Ezt hivatottak bemutatni azok a szavak, amelyekkel a szövetség kezdődik: nevezetesen, hogy az Örökkévaló, az Úr kihozta Izraelt Egyiptom földjéről (2Móz. 20:1). A Sábát, egyértelműen Izrael nemzete számára, a szövetségi dokumentumban adott jel. Míg ebben a világkorszakban semmilyen utalás sincs arra nézve, hogy a nem-zsidók számára lenne ilyen típusú kötelezettség, addig a Millennium idején egyetemlegessé válik a Sábát napja (pl.: Ézs. 66:23), viszont e korra vonatkozólag semmiféle parancsolatot nem kaptak a nem-zsidók, amely a Sábát megtartására kötelezné őket.
……..folytatás következik!