Az ember teremtése – és a Ros Hásáná összefüggése néhány zsidó írásmagyarázat tükrében

2023. szeptember 15-én kezdi ünnepelni a zsidóság, hogy az Örökkévaló 5784 éve az első pénteki napon megalkotta az első emberpárt.
A zsidó naptár időszámításnak alapjait II. Hillél főpapsága idején, i.sz. 359. körül rakták le. Ezek szerint az ember teremtésének pontos időpontja i.e. 3761. év tisri hónap első napja, amelyet héber hittudósok számították ki a TANACH alapján.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem a teremtés első napjától kezdik az időszámítást?

Ennek az a magyarázata, hogy szerintük a teremtés első napjának minden különlegessége ellenére, Ros Hásáná felülmúlja Elul hónap 25. napját, mivel az ember megteremtése újfajta, mélyebb kapcsolatot hozott létre a Teremtő és a teremtett világ között.
A fizikai és szellemi tartományokban élő valamennyi lény közül csupán az ember az, amelyik szabadon dönthet, hogy elfogadja-e az Örökkévaló uralmát. Annak dacára, hogy a világegyetem valamennyi lényét az Örökkévaló teremtette, részükről e kapcsolat elfogadása nem tudatos. Viszont az Örökkévalóval alkotható egység lehetősége, ami az ember megteremtésével jött létre, felülmúlja a teremtés valamennyi korábbi szintjét.

Ádám, azaz az ember teremtése:

Napjainkra az Ádám szó személynévként honosodott meg, és így cseng a füleinkben.

Tovább olvasom

Savuot és Pünkösd ünnepének összefüggései

Ez az ünnep, amelyet az Újszövetségben az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk a tórai ünnepek között a második zarándok ünnepe volt.
Az ünnep fogalmának egyik bibliai jelentéstartalma TALÁLKOZÁSRA KIJELÖLT ELKÜLÖNÍTETT IDŐ, SZENT IDŐ. AZAZ KÜLÖNLEGES TALÁLKOZÁS AZ ÖRÖKKÉVALÓVAL!

A savuot ünnepe, amely keresztény körökben pünkösd néven ismert, szorosan, mondhatni szervesen kapcsolódik a páska, kovásztalankenyerek és az első zsenge ünnepköréhez.

Tovább olvasom

Tu Bishvat

Svát hónap tizenötödike azaz tu bisvát, a fák újéve a Misna szerint (Ros hásáná I,1).

A fák újéve (ros hásáná leilánot), mert Izraelben e naptól számítják a gyümölcstermő fák tizedével kapcsolatos előírásokat a három vagy az idősebb fák esetén.

„És midőn bementek az országba és ültettek bármilyen gyümölcsfát, hagyjátok érintetlenül a gyümölcsét; három évig legyen számotokra érintetlen, ne egyétek meg. De a negyedik évben minden gyümölcs szent legyen hálaadásra az Örökkévalónak, és az ötödik évben ehetitek a gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek a termést. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.” 3M.19,23-25.

Tovább olvasom

David H. Stern: Szukkot – gyöngyszem a Jochanan (János) szerinti evangéliumból…

elet_vize_“Az ünnep Hosáná Rábbá nevű napján pedig felállt Jesua (Jézus) és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék, Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő vizek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7,37).

Kommentár:

Az ünnep nagy és utolsó napján: Hosáná Rábbá, szó szerint: az utolsó napon, az Ünnep napján! A görög “megalé” szó a héber “rabba” szónak felel meg. Ez a szukkot (vagyis a /lomb-/Sátrak ünnepének) hetedik, utolsó napja, és egyben az ünnep csúcspontja is.

Az ünnep hét napján egy kohén (pap) vizet hozott a Siloah (Siloám) tavából egy arany korsóban, melyet a kohén ha gadol (főpap) az oltár tövében lévő medencébe öntött. Mindez az esőért mondott imát szimbolizálta, amelyet a következő napon (S ´mini Aceret) napján kezdtek el. De a vízhordás ceremóniája a Ruach HaKódes, vagyis a Szent Szellem Izraelre történő kiáradását is szimbolizálta. A rabbik ezt a szokást az Ézsaiás (Jesaja) 12,3-mal kapcsolták össze: “Örömmel merítetek az üdvösség kútforrásából”.

Tovább olvasom

A szukkot – és a nemzetek

etrog1I. Mióta Izrael néppé lett, a három legnagyobb ünnepe közül az egyik a szukkot (V Móz 16,16). Érdekes módon ezen az ünnepen befogadták azokat a keresőket is, akik a nemzetekből származtak. Ha az ünnep értelmét a Messiásban keressük, akkor az Írás alapján is egy olyan kép tárul elénk, hogy a szukkot elhozza majd Izrael és a nemzetek eddig sohasem látott egységét a Messiásban.

A szukkot kifejezés héberül (lomb)sátrakat jelent, és azokra a lombsátrakra utal a név, amikben a zsidók laktak, miután kivonultak Egyiptomból (III Móz 23,43). /A szukka a szó egyes száma, lombsátort jelent./ A sátrak ünnepe zárta be a mezőgazdasági évet, amikorra már minden termést, gyümölcsöt betakarítottak.

A Tóra pontosan előírta, hogy az ünnep napjain hány áldozatot kell bemutatni (IV Móz 29, 12-40). „Ezen az ünnepen több áldozatot mutattak be, mint bármely másik ünnepen, mivel ez a ’betakarítás ünnepe’ volt. Ekkor fejeződtek be az évi munkák a szőlőben, a szérűben és a présházban, és az ezzel járó örömet kifejezésre juttatták Istennek bemutatott bőséges áldozatok alakjában, aki bőkezűen áldotta meg kezük munkáját.

Tovább olvasom

A peszáh Jézusban – a húsvét Jesuában 3.rész

A kovász (6) sajátossága az, hogy rövid idõ alatt nagy tömegû tésztát teljesen megkeleszt.  „Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.” (Gal. 5,9 – Károli) Nagyon jól leírható vele az, ahogy a bûn megrontja, és teljesen tönkre teszi az ember életét. „Nem tudjátok, hogy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek annak megfelelõen, hogy kovásztalanok vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus. Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.” (1 Kor. 5,6-8 – Csia)

Jesua (Jézus) is tanít arról, hogy mi a kovász. „Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérrõl mondtam néktek, hogy õrizkedgjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától õrizkedjenek.” (Mát. 16, 11-12 – Károli) „Mindenekelõtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás.” (Luk. 12,1b – Károli)

Tovább olvasom
Back To Top