Grün kis bódét nyitott egy nagy Bank tőszomszédságában, ahol hot-dogot árul, és piszokul jól megy neki, óriási sor kígyózik a bódé előtt. Weisz ezt látva beáll a sorba, s amikor sorra kerül, azt mondja Grünnek: - Te, Grün, adjál már…
– Hatalmas Isten (JHVH), mi neked száz év?
– Egy perc, fiam.
– És mi neked egy millió?
– Egy fillér, fiam.
Jajveszékel a szegény öreg zsidó a rabbi előtt:
– Elviszik az én egyetlen támaszomat, a fiamat katonának!
– Nyugodj meg, és menj szépen haza! – vigasztalja a rabbi -, majd én beszélek az Istennel, hogy parancsolja meg a császárnak: ne vigye el a szegény öreg zsidó egyetlen támaszát katonának!
Egy szemtelen, követelődző koldusnak pénzt ad a rabbi.
A felesége korholja emiatt: – Hogy lehet egy ilyen alaknak pénzt adni!
Az olaszliszkai csodarabbit felkeresi Kohn. Elmondja, hogy vitája van Grünnel, s a rabbit kéri, hogy tegyen igazságot köztük. Elmeséli az esetet.
A rabbi szó nélkül végighallgatja, s azt mondja: – Neked van igazad!
Kohn boldogan távozik. Ám félóra múlva megjelenik Grün is. Elmondja, hogy vitája támadt Kohnnal, kéri, hogy a rabbi mondja meg, melyiküknek van igaza. Előadja az esetet.
A rabbi türelmesen meghallgatja, s a végén azt mondja: – Neked van igazad! Grün is elégedetten távozik.
A bölcs rabbit megkérdezi a tanítványa:
– Rabelében, miért van az, hogy ha valaki a szegényhez fordul, az segít, ha tud, de ha a gazdaghoz fordul a bajával, az meg sem látja.
Azt mondja a bölcs:
– Lépj az ablakhoz, nézz ki. Mit látsz?
– Utcát, jövőmenő emberekkel, állatokkal, járművekkel.