Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 3. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben

Sávuot(Pünkösd)
 
Sávuot vagy Pünkösd, a következő – az Úr által – ’kijelölt idő’ (ötven nappal Peszách után), az első termés learatásának ünnepe. Mivel Izrael földje mediterrán éghajlatú, két fő periódusban történik az aratás: az egyik a nyár korai szakaszában, a másik ősszel zajlik. Az aratási ünnepek különösképpen úgy mutatnak Istenre mint gondviselőre; hálaadással dicsérjük Őt nagylelkűségéért. Bár a Bibliában ez nincs rögzítve, a Sávuot a Sinai hegyről származó Törvény, a Tóra adás időpontjaként is ismert, amely ötven nappal az első Peszách után következett be. Ám ez az ünnep, a keresztények számára leginkább az Apostolok cselekedeteinek 2. fejezetében feljegyzett események által vált ismertté, amikor a Szent Szellem először töltetett ki Jesua tanítványaira Jeruzsálemben. Péter apostol – felhatalmazva a Szent Szellem által – belevonta őket az emberek első nagy aratásába (kb. 3000), Isten Királyságába mind Izraelből, mind pedig az ősi római birodalom területéről. Lesz majd még egy nagy aratás ennek a világkorszaknak a végén. A Sávuot, a Peszách-hoz hasonlóan, végső soron arra az időre tekint előre, amikor minden nemzet aláveti magát az Örökkévaló tanításának, a Tórának. A messiáshívő zsidók számára a Tóra, Istennek az emberi létezés minden területére kiterjedő akaratát jeleníti meg, és a teljes Biblia tanítását magába foglalja. A Tóra kiárad majd a Cionról. Mégis, mennyivel inkább látjuk, hogy a Tórát csak akkor lehet megélni, ha a szívünkre fel van írva! Nem tudjuk megélni a Tórának az igazi jelentőségét a saját erőfeszítéseinken keresztül, csak a bennünk munkálkodó Szent Szellem által. Alávetjük magunkat a Szellemnek és akkor már képesek vagyunk engedelmeskedni (Jer. 31:31 és folyt.; Ez. 36:24 és folyt.).  Izrael ünnepének ismét közbenjárói jellege van, amely előrevetíti, hogy egy napon, minden nemzet eljut az itt megünnepelt igazság ismeretére.
Az év hetedik hónapjában három főünnepet tartunk számon: a Jom T’ruá, a sófár (kosszarv) megfújásának napja, amelyet a zsidó emberek Ros Hásáná (Újév) névvel illetnek; a Jom Kippur (az Engesztelés Napja); és a Szukkot (Sátrak) ünnepe.

Jom T’ruá (A trombiták ünnepe) és a
Ros Hásáná(Az újév)

Jom T’ruá, a hetedik hónap első napjára esik. A hetes számnak szimbolikus jelentősége is van: az érettséget, a teljességet, és a tökéletességet fejezi ki. Minden hónap első napján van Újhold, amely Isten hűségére és az Őt követők számára az új kezdetre helyezi a hangsúlyt. Ezért a hetedik hónapban a sófár megszólalása  felhívás mindenki számára Izraelben a megújulásra és az Istentől származó tökéletesség keresésére.
Ez az új kezdet eljön majd az egész világ számára, amikor az „utolsó sófár” felhangzik, és visszatér Messiás Jesua az ítéletre és megváltásra. Ez az ünnep a jövőbeli események megértéséhez adja a hátteret (1Tessz. 4:16, 17; 1Kor. 15:53 és folyt.). Először, a Messiásban elhunytak támadnak fel; majd minket, akik élünk, elragad az Úr a felhőkön keresztül, hogy találkozzunk Vele a levegőben. A hívők Vele együtt visszatérnek majd, mint a Messiás által kijelölt bírák, hogy megtisztítsák a földet. Ezen a főünnepen a sófár megfújása profetikus kijelentés, amely a világot megtérésre, és az Isten ítéletére történő felkészülésre hívja, mialatt készülődünk, hogy belépjünk az eljövendő korba. Ez is közbenjárói szolgálat, amely sietteti a Messiás eljövetelét. Míg ez az ünnep felszólítja Isten népét a késlekedés nélküli újraszentelődésre, egyúttal előretekint az utolsó napok történéseire is.

Jom Kippur (Engesztelés napja)

Jom Kippur ünnepén, – amely a legszentebb napja a zsidó kalendáriumnak – a Főpap, a Szentélyben áldozatot mutatott be egész Izraelért. Az áldozati bika és kecske vérével meghintette a szövetség-láda fedelét, amely a Törvény-táblákat, a Tízparancsolatot  tartalmazta. Korábban már foglalkoztunk a Templom és a főpapi viselet szimbolikájával.
Ez a nap, a zsidó naptárban található minden más napnál erőteljesebben hirdeti, hogy szükségünk van egy helyettesítő véres áldozatra a bűneinkért. Mégis, az állatáldozat csak jelképezi az igazit, amit a mi Főpapunk, Jesua mutatott be. Isten Fiaként Ő volt az egyetlen, aki a Mennyei Szentélybe egyszer és mindenkorra bevihette tulajdon vérét, hogy engesztelést szerezzen Izrael és a nemzetek bűneire. Csak az Ő  élete – amelyet az irántunk való szeretetből adott nekünk – szabadítja fel az erőt, amely eltörli és legyőzi bűneinket. Mivel az élet a vérben van, amikor Jesua átadta az életét, felszabadította az életében levő óriási erőt, hogy megbékítsen bennünket az Örökkévalóval.
A  Zsidókhoz írt levél 8. és 9. fejezete bemutatja a Jom Kippurnak, Jesua által betöltött csodálatos és teljes értelmét. Azonban, hogy a Jom Kippur elnyerje tökéletes értelmét, Jesua engesztelő, véres áldozatát alkalmaznunk kell mind Izraelre, mind pedig a föld összes nemzetére. Ez békíti meg majd a világot Istennel és a nemzeteket egymással. Az összes nép minden szinten megbocsátást nyer majd; mind a személyes, mind az etnikai ellentétek elsimulnak. Zakariás könyvének 12-14 fejezetei írják le az utolsó idők eseményeit.
Ezek az Igék, a nagy ítélet utáni időszakról szólnak, amikor Izrael és a nemzetek elfogadják Jesua hatalmas engesztelő áldozatát, s egyek lesznek az Ő uralma alatt (Zak. 12:10; 13 és folyt. 14:9). A Jom Kippur ezen aspektusai még előttünk állnak.
A Jom T’ruá és a Jom Kippur közötti idő, Isten ítéletének és haragjának az előképe. Ezt a két főünnep közötti időszakot jelképezi az Örökkévaló haragjának serlege a Jelenések könyvében, egy jel, amely arra utal, hogy a világnak szüksége van arra a papi közbenjárásra, amire Izrael elhívatott.
Összefoglalva tehát, a főünnepek tágabb értelmezésébe tartozik a közbenjárás. Jelek ezek a napok, hogy Isten mindent meg fog valósítani, amit ezek az ünnepek előre jeleznek. Ezek (a vallás ford. megj.) gyakorlatok közvetlen jelentése pedig az, hogy felidézzük a megváltás történetének eseményeit, és amit Isten a Messiásban tett értünk. A hálaadás tanúi és mintái a jelenben, amelyek egyben az Örökkévaló céljai felé mozdítják a történelem folyását. Jom Kippur ünnepe megfelelő idő, hogy őszinte megvallásokat tegyünk és imádkozzunk Izraelért és a nemzetekért.
E főünnepek az Örökkévaló eszközei, hogy megőrizze általuk Izrael nemzetének egyediségét, és hogy különleges módon tegyenek bizonyságot Isten valóságáról itt, a földön. Előképei a végidők eljövendő eseményeinek.  

…..folytatás következik !