Helmuth Eiwen szolgálata az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. III. rész

Pál egy nemes olajfáról beszél és egy vadolajfáról. Az olajfa természetes ágairól beszél, és a vadolajfa ágairól. Ezt a képet használja. Egyértelmûvé teszi, hogy a nemes olajfa Izrael abban az értelemben, hogy ez ábrázolja a hívõ Izraelt Ábrahámtól fogva egészen a Jézusban hívõ zsidókig, és rajtuk keresztül örökkévalóságig. Tehát az új- és ószövetség hívõ Izraelét. Ilyen ez a fa, ami egy növekvõ faként értendõ, és képe másrészről Isten útjáról Izraellel. Kép Isten üdvtörténetérõl. Mindenki, aki ezen a fán van, része az üdvtörténetnek. Mondhatjuk úgy, hogy ez a szent maradék képe a kezdetektõl a kiteljesedésig. A természetes ágak a Jézusban hívõ zsidók Jézus idejétõl fogva az idõk bevégzéséig. Õk a természetes ágak. Azt mondja Pál, hogy van egy vadolajfa is vadolajfa ágakkal. Ezek a pogányok, nemzetekbõl származó emberek. Ezek az emberek, ezek a „másikak”, a nem zsidók Isten nélkül voltak. Remény nélkül voltak, kimenekedés nélkül, Jézus nélkül. Azt mondja Pál, ha a nemzetekbõl származók, a pogányok Isten kegyelmébõl a zsidó Messiásban hitre jutnak, és Õ a megváltójuk lesz, akkor történik valami egészen döntõ fontosságú. Kérlek benneteket, hogy nyissátok meg a szíveteket. Pál mondja, hogy két vonatkozásban is döntõ fontosságú, és nemcsak egy szempontból. Mi általában egyre gondolunk. Hadd tegyem világossá, mire gondolok. Az egyik döntõ fontosságú dolog, ami itt történt, hogy a pogányoknak is egy közvetlen bejárásuk van Izrael Messiásához. Közvetlen bemenetelük van az õ személyes Urukhoz, személyes Gyógyítójukhoz, személyes Megváltójukhoz. Közvetlen kapcsolatba tudnak lépni Vele, és megváltottakká válni. Ez az egyik része a dolognak.
A másik, amire Pál gondol az olajfánál, ha a nemzetekbõl származók hitre jutnak Jézusban, akkor egyúttal Isten által beoltatnak a nemes olajfába. A zsidó nemes olajfába. Anélkül, hogy õk maguk zsidókká válnának. Anélkül, hogy a nép részeivé válnának, az üdvtörténet részeivé válnak.

Ez nagyon fontos számunkra, mert ez azt jelenti, hogy mi, akik a nemzetekbõl származunk, az Isten szemében ágak vagyunk, akik kitörettünk a vadolajfáról. Ez azt jelenti, hogy elvesztettük az identitásunkat. És beoltattunk Izrael nemes olajfájába.
Ez pedig azt jelenti, hogy nyerünk egy új identitást. Ez nagyon fontos. Nemcsak egy identitást nyerünk Jézusban, mert az elsõ identitás Tõle származik, ami mindannyiunknak megvan. A második identitásunk attól van, hogy Isten beplántált, Isten beültetett – nem a saját döntésünkbõl.
Mi ehhez a nemes olajfához tartozunk, és ekkor mondja Pál, hogy vagyunk részesek, részörökösök, élvezõi mindannak, amit Isten Ábrahámtól fogva az Õ népének hitbõl fakadó gazdagságként adott. Micsoda kegyelem! De mi által kapjuk meg? Ha a régi identitásunkat feladjuk, és az új identitásunkkal megbarátkozunk. Ez a mi új identitásunk. Nekünk pogány keresztényeknek nincs semmilyen önálló identitásunk a zsidó nemes olajfán kívül. Be vagyunk oltva a nemes olajfába, Isten által oda helyezve, és van egy szoros és belsõ közösségünk a fán lévõ természetes ágakkal, amely az egybeszerkesztés miatt jött létre. A természetes ágak zsidók közül származó Messiás hívõk. És együtt képezzük – a hívõ zsidók, és a hívõk a pogány népekbõl – Krisztus egy Testét. Az egy új embert, amint Pál is mondta.

i_kongresszus_5_msolata.jpgKérlek benneteket, hogy mindig tudatosítsátok magatokban, hogy Krisztus Teste, amirõl olyan gyakran beszélünk, ezen a fán él, növekszik és virágzik. Krisztus Teste nem egy önálló tag a nemes olajfa mellett. Hanem csak ott nõ, ahová az olajfát elültették és ott, ahol a pogány kereszténység levágta magát, elsatnyult. Erre sok bizonyíték van az egész egyháztörténelemben. Egészen napjainkig. Véget ért egy idõszak, és Isten egészen újat mutat, olyat, amit soha az elõbbi évszázadokban. Felnyitja a szemeket arra a valóságra, hogy mi részei vagyunk a zsidó nemes olajfának, feltárja Izrael szerepét az üdvtörténetben és azt, hogy ott van a mi identitásunk. És ha ez igaz, akkor ennek rengeteg következménye van. Rengeteg velejárója van, nemcsak ezt az igazságot kell valamelyest látnunk és azt mondanunk, ’köszönöm, Uram’, hanem át kell gondolnunk, hogy mit jelent ez. És erre szolgálnak ezek a napok a konferencián. Ezeken a napokon gyakorlatilag bepillantást kapunk abba, hogy mit jelent az, hogy be lettünk oltva a zsidó nemes olajfába, és összekapcsolódunk egy nyájjá egy Pásztor alatt.
Szeretteim, hatalmas az, amit Isten kigondolt ezzel. Ezt az Õ dicsõségére és magasztalásként kell mondanunk.
Egy prófétikus álommal szeretném befejezni, amit szeretett feleségem, Uli kapott régebben. Ez egy kiváló összefoglalása annak, amirõl ezekben a napokban szó lesz.
Hallgassátok meg az álmot! Azt álmodta, hogy egy tömegben találta magát a Juden platzon (Zsidó téren) Bécsben. Volt ott egy zsinagóga. (A valóságban nem áll ott zsinagóga, hanem múzeum, de az álomban minden lehetséges.) A téren rengeteg zsidó volt. Láthatóan vége volt a zsinagógai istentiszteletnek, és már elhagyták a zsinagógát, és ott álltak. Hirtelen egy kis utcából hátul a sarkon egyenruhás emberek jelentek meg fegyverekkel, és elkezdtek vadul a tömegbe lõni. Élestölténnyel. Sokan megsebesültek, és közülük többen a földre estek. A sebesültek közül sokan és Uli is a fal mellé lapultak, hogy ne találják el õket. És amilyen gyorsan megjelentek az emberek, úgy el is tûntek. Az ott lévõk megpróbáltak a sebesülteknek segíteni, és megnézni, hol sebesültek meg. Uli is megnézte, hogy nem találták-e el, de õ nem sebesült meg. És akkor feltört benne egy gondolat: „Én szeretnék olyan gyorsan, ahogy lehetséges, hazamenni.” Hova haza? Haza anyjához, mondhatnánk. „Semmi továbbit nem akarok ezzel a néppel, mert ez túl veszélyes.” El akart indulni, és el is indult, és egy lehetõség volt arra, hogy kijusson a térrõl, egy házon keresztüli egy átjárón kellett futnia. Ahogy keresztülfutott, felfedezte, hogy egy nõ egész idõ alatt mellette volt. Egészen mellette volt, és ahova õ futott, oda vele futott, és ebben az átjáróban döbbent rá erre. Megálltak mindketten, és Uli ránézett, és azonnal felismerte, hogy egy zsidó asszony. Akkor beszélni kezdett a zsidó hölgy Ulihoz, és bemutatkozott neki. A következõt mondta:
’Az én nevem Eckstein, és egy nehéz operáción vagyok túl. A mellemet vették le a mellrák miatt. De történt egy csoda. A mellemet amputálták, és utána kinõtt magától.’ Még a blúzát is felhajtotta, és Uli a saját szemeivel látta, hogy nõ ki a mell. Visszatûrte a blúzát, és tovább futottak. Az átjáró végén nem tudta, hogy melyik úton jut haza. Mert öt utca volt, ami elágazott az utca végén. Az elsõt választotta, és futott, futott, futott, és ez a nõ nem maradt el tõle. Az utca végén újra ott állt a Juden platzon (Zsidó téren). Aztán megpróbált egy másik utcát, mert nem akart ott maradni.
A másik utcán futott végig, és ugyanaz történt, a zsidó térre ért ki. És mind az öt utat megpróbálta, de mindig a zsidó téren kötött ki. Mert ez az otthon.
Ez nagyon fontos üzenet. Uli ebben az álomban a nemzetek keresztényeit szimbolizálja. Eckstein asszony nyilvánvalóan egy hívõ a zsidók közül. Eckstein (szegletkõ) Jézusnak egyik neve. Jézust reprezentálja ez a hölgy.
Értsük meg, mire gondolt. A mellét amputálták évszázadokon keresztül, ahogy a messiási zsidóságot amputálták. Az egyház nagy erõkkel közremûködött abban, hogy Jézus Gyülekezete, a nemzetekbõl álló hívõk a messiási zsidóságot, mint mellet amputálják. Ezzel õk is veszteségeket szenvedtek el.
A mell számomra képe annak, ami a táplálékot adja. Táplálékot adni, táplálni. Ez Izrael feladata. De most ez egy olyan idõszak, amikor a mell elkezd növekedni. A messiási zsidóság feltámadt, él. Él, és nagy sebességgel növekedik. A mell növekedik, és ez azt jelenti, hogy újra képessé válik, hogy az örömhírt továbbvigye.
Van még egy Igehely, amit röviden fel szeretnék olvasni:
„Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik õt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!” Ezt a messiási Jeruzsálemrõl mondja. „Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlõjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsõségének bõségén.” (Ésa 66, 10-11)
A messiási zsidóság gyorsabban jön elõ, mint gondolnánk. Az utolsó elhívás, amit Isten Izraelnek mint népnek adott. Ebbe az elhívásba egész Izrael be fog nõni. Táplálnak, etetnek minket – nekünk, nemzetekbõl származó keresztényeknek újra szopni lehet az anyai emlõbõl, a messiási zsidóságból.
Itt, az Ézsaiás könyvének 66. fejezetében, a messiási zsidóságról van szó, a Jézus-hívõ zsidókról szól ez a kép. Az álom végén Uli mindig vissza lett vezetve Juden platzra. Ez többet mond, mint amit szavakkal elmondhatunk. Mi Istentõl rendeltetve Izraelhez tartozunk. Mind az országhoz, mind a néphez. Az egész néphez, nemcsak a messiási zsidókhoz. De a Messiási zsidók a mi megkülönböztetett társaink a nemes olajfán. Õk is az egész Izraelt képviselik. Arról szól az álom, hogy Uli mindig visszatért, amit Ruth könyvében is olvashatunk Ruthról. Ahogy Ruth, mint a nemzetek sarja, aki hitre jutott Izrael Istenében, a zsidó anyósának mondja: „Ahova te mész, oda megyek én is…” A Juden platzra. Ez a mi helyünk. Ahol te maradsz, ott maradok én is. A te néped az én népem, és a te Istened az én Istenem. Ámen