Izraelben – magyarul V.rész

Három hetes izraeli önkéntes munka után 2007. augusztus 19-én érkeztem Netanyára. Alig két hónap telt el legutóbbi látogatásom óta, amikor megismerhettük a helyi magyar klub tagjait. Már akkor elhatároztam, hogy következő alkalommal Klári néni és Imre bácsi meglátogatásán túl, szeretnék személyesen találkozni újdonsült idős magyar zsidó barátainkkal.

10 nap története…

Megérkezésemkor elkezdtem telefonon felvenni a kapcsolatot azokkal, akik legutóbbi találkozásunkkor megadták elérhetőségüket. Sikerült időpontokat egyeztetni. Szinte minden napra jutott egy vagy két találkozó, de az élet is szervezte a programomat. Így futottam össze „véletlenül” Netanya főterén Berkovits Yehudával, akinek könyvéből az előző részben idéztünk. Ebből a „véletlen” találkozásból maratoni, közel öt órás beszélgetés kerekedett ki, de csak azért ennyi, mert Joszi bácsi, a Klubvezetője és felesége már vártak rám otthonukban, ahol nagy szívélyességgel fogadtak.

Nagy öröm volt számomra, hogy a Dániel Csoportot képviselve Joszi bácsinak beszélhettem elkötelezettségünkről. Lehetőségem nyílt arra is, hogy nekik adhassam tevékenységeink ismertetőjét és a szolgálatunk kezdetét jelentő levelet, amelyet 2000-ben Chanuka idején ünnepélyes keretek között adtunk át Izrael Állam Nagykövetasszonyának.

Meghatározó élmény volt, hogy közelebbről megismerhettem Dr. Garai-t, akinek kalandos élettörténetén és precízen összeállított fotógyűjteményén keresztül szinte megelevenedett a háború utáni cionista mozgalom, Izrael államának születése, és harcai az életben maradásért. A Zsámboki házaspárral történt találkozás is igazi megtiszteltetés volt. Személyükben olyan csupa szív embereket ismerhettem meg, akik nagyon aktívan vesznek részt a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában és a kultúra segítségével hidat vernek Izrael és az Ó-haza között. Találkozhattam a vagány és örökifjú, mindig újabb és újabb terveket szövögető Tiborral, majd Miki bácsival, kinek élettörténete külön tanulmány. Mondanom sem kell, hogy azonnal megosztotta velem élettapasztalatából fakadó szeretetteljes bölcs tanácsait. Mégis, talán a legfontosabb találkozás – számomra – Karcsi bácsihoz kapcsolódik.

Izraelben – magyarul III-IV. rész összevonásával

Shalom rav leohevei Toratecha… (nagy békesség jut törvényed szeretõinek), mondja az ének. Ez a minden értelmet felül haladó békesség töltött el minket, amikor 2007 június 14-én felszálltunk az El-Al késõ esti járatára. Ez a nagy és tapintható békesség egész utunkon végigkísért. Tudhattuk, hogy az Úr kegyelmébõl rátaláltunk akaratára.

….korán reggel indultunk tovább Netanyára. Megint Imre bácsiékhoz vezetett első utunk.

Sajnos, még március óta is szemmel láthatóan romlott fizikai állapotuk, erőnlétük. Még csendesebb és szívbemarkolóbb lett ezért beszélgetésünk, mégis, keresnünk sem kellett velük az otthonosságot, mert tényleg az volt az érzésünk, hogy hazajöttünk hozzájuk. Együtt ebédeltünk kis fedett teraszukon, és éreztük, mennyire nehéz feldolgozni Imre bácsi számára a romlást, ami állapotában bekövetkezett. Sokszor elmondta: „sajnálom, hogy így kell látnotok”. Megint lehetőségünk volt, hogy imádkozzunk velük, amit hálásan, könnyek között fogadtak. A gyógyulást kérő ima után Imre bácsiból ki is szakadt a megvallás: „Máris jobban érzem magam! Irigylem a hitetek, nagyon vigyázzatok rá !!”

Izraelben – magyarul II.rész

Lépések az ÚR nyomában…

2007 tavaszán… újabb váratlan lehetõség nyílt egyikünk számára, hogy a Szentföldre mehessen: a Be’ad Chaim, vagy az „Életért” nevû szervezet tartott konferenciát a galileai T’veriah (Tibériás) közelében.

Ezzel a páska (pészach) ünnepét Izraelben tölthettem és újabb lehetõség nyílt Imre bácsiékat meglátogatni. E látogatás során néhány olyan lényeges dolog történt, amin az Úr vezetése, szeretete világlott át. Imre bácsi megnyitotta életét és régi emlékeirõl beszélt: azokról, amelyek talán a leginkább terhelik emlékezetét: az orosz hadifogság szörnyû éveirõl és belsõ fájdalmáról küzdelmeirõl, hogy békességre jusson e nehéz emlékek felett, de beszélt meghatottan a halászéveirõl is, amikor a tengeren sokszor átélte a természet mögötti természet felettit, és tanár éveirõl, amikor minden erõfeszítését annak szentelte, hogy diákjaiból felelõs, és emberséges, szeretni tudó felnõtteket neveljen.

Izraelben – magyarul I. rész – 2005.09.30-10.09.

Mich Moret (Netanya környéke)

Már otthonról megbeszéltünk egy találkozót az idõs házaspárral, akikkel Budapesten találkoztunk 2004-ben. Akkoriban a Menóra közösség tartott egy szabadtéri Szukkot alkalmat a Szent István parkban, és az arra járók között szólítottuk meg szûkös héber ismereteink segítségével az arra sétáló idõs embereket, akik köszöntésünkre magyarul feleltek. Már akkor is megindultan hallgatták a szabad téren szóló zsidó dallamokat, majd beszélgetésünket követõen még inkább elfogódtak azt hallván, hogy munkánkat, erõnket a zsidóság ellen elkövetett bûnökért való bocsánatkérés dolgában vetjük latba. Az õ emlékeik alapján szinte hihetetlennek tûnt, hogy most Budapest egy közparkjában zsidó zene szólhat. Az is kiderült, hogy Netanyan élõ barátainkhoz tervezett látogatásunk során õket is meglátogathatjuk, hiszen a közelben élnek.