Láthattuk, hogy a III. Móz. 23. fejezetében adott tavaszi ünnepek hogyan teljesedtek be a Messiásban. Isten Báránya lett feláldozva pészahi bárányként az új szövetség megalapításakor. A tavaszi ünnepek eseményeinek rendre megvannak a megfelelői az Újszövetségben. A keresztény világ tartja ezeket az ünnepeket, amelyeket az Atya az Ószövetségben rendelt el, és a Fiú betöltött, megerősített, új tartalommal töltött meg.

A Bibliában elrendelt őszi ünnepeknek nincs meg az Újszövetségben beteljesedett „párjuk”. Jesua még nem, vagy csak bizonyos értelemben töltötte be ezeket, de a maradéktalan beteljesedésükre ígéretet tett. Az őszi ünnepek Isten tervének újabb állomásai, amelyek a jövőben valósulnak meg. A Messiást keressük ezekben az ünnepekben is.

A keresztény világ nem figyelt rájuk, csak a Jesuában beteljesedett tavaszi ünnepekre tekintett vissza évszázadokon keresztül. Arról, hogy a Messiást megfeszítették és feltámadt, hogy megalakult az Egyház pünkösdkor, évről évre megemlékezett az Egyház. Az őszi ünnepek üzenetei azonban elhalványultak. Az egyháztörténetben több évszázadon át nem igazán figyelt a kereszténység arra, hogy Jesua vissza is fog térni. Pedig az Örökkévaló azért adta őszi ünnepeket, mert éberségben akar tartani bennünket, és ezekkel akar évenként a Messiás második visszajövetelére emlékeztetni. Így határozta meg az év ünnepeit, a tavaszi ünnepeknek az őszi ünnepekkel együtt teljes az üzenete. Ennek jó tudatában lennünk, különösen ezekben az időkben.