Dr. Dan Juster: Egy megújított teológia az Egyháznak, vagy Izraelnek és az Egyháznak 3. rész

Így nem volt pogány misszió. De hogy fogják az apostolok elfogadni a pogány missziót? Õk nem ilyen keretek között gondolkodtak. Nos, foglalkoznod kell Kéfával/Péterrel mert õ egy forró fejû fickó. Fönn van a tetõn, ebédelni szeretne és egy látomásban leszálló lepedõket lát, amelyben az összes nem kóser étel benne van, és Isten azt mondja: Öld és egyed! Kéfa ezt mondja: … az ajkaim soha nem érintettek semmit, ami nem kóser.

Háromszor látja a látomást, és töpreng, hogy mit jelent. Nem azon gondolkodik, hogy el kellene mennie a helyi kínai étterembe rákért. Nem gondoljátok, hogy voltak kínai éttermek abban az idõben Yafo-ban? Én nem tudom… Így amíg õ várt arra, hogy mit jelenthet ez a látomás, az emberek, akiket Kornéliusz küldött, megérkeztek Shim’on tímár házához, ahol Kéfa/Péter tartózkodott. Corneliusnak volt egy látomása, hogy küldjön Kéfáért/Péterért. Kéfa/Péter felment Cornelius házába – nagyon vonakodva – ezek prozeliták voltak és, de nem voltak körülmetélve. Õ prédikálta nekik az evangéliumot, és eközben leszállt rájuk a Szent Szellem, és más nyelveken beszéltek, amit sosem tanultak. Látván a Szent Szellem kitöltetését Cornelius háza népére (egy jelentõs szám), Kéfa ezt mondja: Ki tilthatja el a vizet, látva ezeket, hogy megkapták az ajándékokat éppen, ahogy mi is? És ezen az alapon alámerítették õket vízben. A vízben való alámerítkezés a judaizmusból származik a zsidó néphez való csatlakozás értelmében. De ebben az esetben szélesebb értelmet nyer – amit a saját teológiámban Izrael Közösségének hívok – a hívõk egy nagyobb csoportjához való csatlakozást. Alámerítette õket, és sosem lettek körülmetélve. Visszatért Yerushalayimba/Jeruzsálembe ahol a vezetõk kérdõre vonták, és azt mondták neki: Mit csináltál, együtt ettél a pogányokkal?!
Õ elmesélte nekik a történetet és ezt mondta: Ki voltam én, hogy visszatarthattam volna a Szent Szellemet?
A *halacha – a törvény alkalmazásának mikéntjét vagy rendjét nevezzük így, amely a leholech igébõl származik. Ennek jelentése a Szent Szellem által meghatározott módon „járni”. Majd erre a különleges következtetésre jutottak: Nos, mi az amit tudtok? Isten megadta a pogányoknak a szabadulást. Ez annyira váratlan volt, mert abban az idõben Shim’on Kéfa/Péter azt tanította: Higgyetek, merítkezzetek alá vízben, és megkapjátok a Szent Szellemet. Itt meg is megkapták a Szent Szellemet, és azt gondolom, Kéfa a következõket mondhatta: Gyorsan merítsétek alá õket vízben – már megkapták a Szent Szellemet! Most visszatér és elmeséli a történetet.Ez volt az elõkészítése annak, hogy Sha’ul/Pál küldetése a pogányok felé elfogadásra találjon. Az üldözés ezután következett. A Yeshuában hívõ zsidók Antiokiában találják magukat, ahol megosztják az Örömhírt a pogányokkal, és ott megszületik az elsõ zsidó-pogány diaszpóra gyülekezet, amelybõl kiküldték Sha’ult/Pált és Bar-Nabbát/Barnabást a nemzetekhez, hogy a Jó Hírt/Evangéliumot prédikálják a nemzetek számára. Ám elsõként mindig a zsinagógákban kezdték.

Most a pogányok váratlan befogadása teológiai indok nélkül volt. Ez természet feletti dolog volt és a teológia utolérte Isten beavatkozását. A befogadás teológiáját Sha’ul/Pál fejlesztette ki, és az Efézusiakhoz írt levél 1. fejezetében olvasunk róla. És talán az efézusi levél a legfontosabb anyag ezzel kapcsolatban. Azt mondja az Ef. 9. vers: Õ (Isten) megismertette velünk titkos tervét, amelyet saját akarata szerint gondolt ki a Messiással kapcsolatban …
Hogy teszi ezt majd meg? A titok az olyan valami, amely elõzõleg rejtve volt, amely most megjelent és majd olvassuk a 2. fejezetben, ha rátértek a 11-12. versre: Emlékezzetek ezért a korábbi állapototokra: ti, szármázásotokra nézve pogányok, akiket körülmetéletleneknek hívnak azok, akiket – egy puszta mûtét miatt, amelyet a testükön elvégeztek – mi körülmetélteknek hívunk – a Messiás nélkül voltatok.

Nagyon komoly ítélet a pogányok vagy a nemzetek ellen. De most, ti akik egykor távol voltatok, a Messiás kiontott vére által közelvalókká lettetek Ef. 2,13

(*A halacha a Torah ill. a Tanach alkalmazását, szószerint az abban való „járást” (leholech) jelenti. A rabbinikus judaizmus a rabbit/rebbét hatalmazza fel Adonai/az Úr rendelkezéseinek értelmezésére, megmagyarázására. A messiási/bibliai judaizmus azt tanítja, hogy csakis a Ruach HaKodesh/Szent Szellem által értelmezhetjük az Ótestamentumot. Ezért Kéfa/Péter teljes mértékben alárendelte magát Isten Beszédének, amikor az Apostolok cselekedetei 10,45-48 a következõket mondja: ”Minden hívõ, aki a Körülmetéltek Pártjához tartozott és Kéfát elkísérte, elcsodálkozott, hogy a Ruach HaKodesh ajándéka kitöltetett a pogányokra, mivel hallották, hogy nyelveken szólnak és hogy dicsérik Istent. Kéfa így válaszolt: ”van-e valaki, aki megtilthatja nekik a vízben való alámerítkezést? Miután mindannnyian éppúgy megkapták a Ruach HaKodesh-t, mint mi. És úgy rendelkezett, hogy merítsék alá õket Yeshuának a Messiásnak nevében.” (David Stern:Complete Jewish Bible)

Elválasztó fal a Templomban:

Most az ellenségeskedés elválasztó fala – szabaduljunk meg az „ellenségeskedés” szótól és gondoljunk pusztán az elválasztó falra – szóval van egy elválasztó fal a Templomban, ameddig a pogányok bemehettek. Õk nem mehettek túl a nemzetek udvarán. Az ott felhúzott falak megkövetelték a zsidók és pogányok bizonyos mértékû elkülönülését. Ahhoz, hogy meg tudják tartani az ünnepeket, vallásilag tisztának kellett lenniük, így a rituális tisztasági törvény az egész zsidó néptõl egy más mértékû elkülönülést követelt meg. Ezt úgy magyarázza a farizeizmus és a rabbinikus judaizmus, hogy minden idõben törekedni kell a rituális tisztaságra, amelyet Isten soha nem követelt. De ez volt a farizeizmus természete – minden idõben rituális tisztaság – és ez azt jelenti, hogy tartsátok magatokat távol a pogányoktól. Így az elválasztó falak az ellenségeskedés falaivá változtak, de az ellenségeskedés falai leromboltattak Yeshuában.
És ezt olvassuk az Ef. 2,17-19-ben: … és amikor eljött, Örömhírként shalom-ot/békességet hirdetett nektek a távoliaknak és shalom-ot a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettõnknek egy Szellemben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények. Ellenkezõleg, polgártársai Isten népének, és Isten családjának tagjai. Mert ráépültetek a küldöttek/apostolok és a próféták alapjára, a sarokkõ pedig maga Yeshua a Messiás. A vele való egységben marad egyben az egész épület és Szent Templommá növekszik az Úrral való szövetségben.Így mi, zsidók és pogányok együtt alkotjuk az Úr Szellemi Templomát. Most ezt a „belefoglalás nyelvet” olvashatod úgy, mint ami azt sejteti, miszerint ebben a templomban a zsidó hívõknek fel kell adniuk azonosságukat, és többé nem részei népüknek, de ez a rossz módja e szakasz olvasásának, amint ezt egy percen belül látni fogjuk, amint folytatjuk az Efézus 3,1-gyel: Én, Sha’ul/Pál, ennek következtében vagyok Yeshua, a Messiás foglya értetek, pogányokért. Ez korábban el volt rejtve, nem volt egyértelmû a prófétáknál azelõtt, amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot… ha elolvassátok megtudhatjátok belõle hogyan értem én a Messiás titkát amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai elõtt úgy, ahogyan most kijelentette szent küldötteinek/apostolainak a Szellem által. Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test és velünk együtt részesek az ígéretben is.
Együtt örökölnek Izraellel, és nem Izrael helyett örökölnek! Hozzáadási teológia. Zsidó nép mellett van (hozzá van adva) egy megmenekült maradék a nemzetekbõl, akik válaszoltak Yeshua hívására – egy papság – a zsidó nemzettel és a zsidó hívõkkel együtt alkotják Isten jelenlétének különleges Templomát. Örökösök, együtt tagjai egy testnek, közösen részesülnek Messiás Yeshua ígéretében. Ef. 3,7: Ennek az Örömhírnek lettem a szolgájává Isten kegyelmi ajándéka által, amelyet hatalmának mûködésén keresztül adott nekem.
(Igen amikor õ földre esett és kezek helyezõdtek rá természetfeletti módon lett felkenve!)
Ef. 3,8-12: Nekem, mint Isten szent népe legjelentéktelenebbjének adatott az a kiváltság, amely által hirdethetem a Messiás Örömhírének kikutathatatlan gazdagságát a pogányoknak és hogy Isten titkos tervének megvalósulását mindenkivel megláttassam. Ez a terv õsdidõktõl fogva el van rejtve Isten, mindenek Teremtõje által, hogy a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok megtudják a Messiási Közösség létezésén keresztül, hogy milyen sokrétû Isten bölcsessége. Ez megegyezik Isten õsrégi céljával, amely beteljesedett a Messiás Yeshuában, a mi Urunkban. A vele való egységben, az Õ hûsége által van bátorságunk és bizalmunk, amikor közeledünk Istenhez.
Nos, ez egy ‘új ember’ jelentése, de az egy ‘új ember’ ahol zsidó és pogány egy a Messiásban, hasonló a férfihoz és a nõhöz.
…..folytatás következik