Avner Boskey: A „behelyettesítési teológia kétélű kardja”

A keresztények nagy része a „behelyettesítési” teológiában hisz – ez igaz az evangéliumi és karizmatikus keresztényekre is. Lehet, hogy meglepően hangzik, de még azok a keresztények is, akik „szeretik Izraelt” és rendíthetetlenül hisznek az Izraelnek adott ígéretek prófétai teljesedésében a jövőben, a valóságban szintén a behelyettesítő teológia gyakorlati megvalósítói.
• Mi is a behelyettesítés teológiája?
• Honnan ered (mik a történelmi gyökerei)?
• Miért ennyire széles körben elterjedt az egyházakban?
• Hogy lehet, hogy még azok is, akik nagyra értékelik a hit zsidó gyökereit végül a gyakorlatban mégis a „behelyettesítés” teológiájának követői lesznek?
• Milyen lépéseket tegyünk, hogy ezt az erődítményt „lerontsuk”?

Jöhet-e valami jó Samáriából?
Cirka i.sz szerint 150-ben egy samáriai Jézus-hívő ember, Jusztinusz volt az egyik első teológus, aki a „behelyettesítés” elméletét hirdette. A samaritánus közösség, amiben Justin nevelkedett, ismert volt mély zsidó ellenességéről. 

Ezsdrás próféta könyvében olvassuk ezt:
“Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az ÚRnak, elmentek Zerubbábelhoz, meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az ÚRnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. A király ezt a döntést küldte: ” Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség!” (Ezsdrás 4:1-3, 17).
Justinusz egy „Párbeszéd a zsidó Trüfónnal” című írásával rakta le a behelyettesítés elméletének alapjait. (lásd. a Nicea előtti egyházatyák (The Ante-Nicene Fathers, Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans, 1975; ed. Alexander Roberts & James Donaldson, Vol. I, chapters 29, 120, 123-124, 135):
• Isten elutasította a zsidó népet (vö: Róma 11:2)
• Helyükre a pogány származású keresztények léptek és most ők a választott nép, az „igaz” Izrael.’ (vö: Róma 11:29)
• Minden ígéret, amelyeket Isten a zsidó népnek adott, ezentúl már csak a pogány keresztényekre vonatkozik. (vö. Róma 9:4)
• Isten jobban szereti a pogány származású népek istentiszteletét, mint a zsidó népét. (vö. Róma 15:10)
Alaposabb tanulmány könyvem: Izrael: kulcs a világ ébredéséhez c. könyvem kilencedik fejezetében írtam, melynek címe: Hogyan raboltuk ki Istent (A behelyettesítési teológia és Te).
Justinusz úgy képzelte, hogy mivel Izrael akkori vezetőinek nagy része elutasította Jesua messiási fellépését, betelt a pohár Istennél és végleg elutasította ezt a népet. E hamis tan hirdetésével Jusztinusz nemcsak az Igét hamisította meg, hanem Isten szívét is, amit pedig az egész Biblia világosan kinyilatkoztat:
– “Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban lakhatnak, mert senki sem rémítgeti őket. Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását.” (Ezekiel 34:6, 13, 28-29)
– “Halljátok az ÚR igéjét, ti népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját.” (Jeremiás 31:10)
– “És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiírtsam, leromboljam és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket – így szól az ÚR.” (Jeremiás 31:28)
– “Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az ÚR. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.” (Jeremiás 30:17)
– “Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki – így szól az ÚR.” (Jeremiás 31:20)
– “Akkor megjelenik fölöttük az ÚR, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az ÚR megfújja a kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul. A Seregek URa oltalmazza népét, győznek, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, mint az oltár sarkai.” (Zakariás 1:14-15)
– “akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, (Róma 9:3-5)
– “Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.” (Róma 3:1-2)
Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. Jónak látták ezt, de tartoznak is vele nekik, mert ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik. (Róma 15:26-27)
– “Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok..” (Róma 11:28-29)

Justinusz mártír és a behelyettesítés teológiájának képviselői, akik őt kezdték követni, nagy örömmel tapasztalták Jézus szeretetét egyháza iránt, de teljesen vakok voltak arra, hogy észrevegyék a Messiás szenvedélyes szeretetét saját zsidó népe iránt. Egyoldalúan csak az Izraelen gyakorolt ítéletet harsogták és teljesen figyelmen kívül hagyták Isten soha meg nem szűnő hűségességét saját zsidó népe iránt. Ezáltal a behelyettesítés teológusai éppen a legfontosabbat nem ismerték: Isten szívét.

Izrael Istenének és Isten Izraelének kirablása
Ha valaki magának igényli Izrael kiválasztott státuszát, valójában tolvaj módjára veszi el az Isten adta ígéreteket. Aki pedig meglopja a zsidó népet, az a zsidók Istenétől lop. Ez egyben a nyolcadik parancsolat megszegése is. “Ne lopj!” (II.Mózes 20:15). Ha pedig valaki lop a zsidó néptől, az I. Mózes 12 alapján átkot von magára, még akkor is, ha az a tolvaj egy keresztény tolvaj. A lopást, mint minden más bűnt, meg kell vallani János 1 levelének első fejezete 9. vers alapján. De a megvallás után a jóvátétel, a kárpótlás következik. A bemerítő János ezt így nevezte: meg kell teremni a bűnbánat gyümölcsét.” (Lukács 3:7-9).
Hogyan fogja a kereszténység – a teljes egyház és az egyes keresztények – jóvátenni a zsidó nép ellen elkövetett vétkeket?

A szellőnek büszkélkedni, a szélben hintázni
A Római levél 11:17-24 Pál apostol világosan magyarázza el, hogy minden nem zsidó hívő a hitnek egy már létező zsidó olajfájába oltatik be. A pogányságból hívőkké lett embereknek szánt prófétai figyelmeztetése messzire cseng az előre az idő folyosóin, hogy ne legyenek gőgösek a zsidó néppel, nemzeti és prófétikus elhívatásukkal és bámulatos helyreállításukkal szemben az utolsó időkben. Ha valaki a zsidó néppel szemben megvető, valójában a hit zsidó fájáról vágja le magát. Szó szerint az áldás és stabilitás helyéről „szabadítja el” önmagát. Egy saját gyökereiről levágott fa végül elszárad és elpusztul. Ez Pál figyelmeztetésének lényege is: “Ne fuvalkodjatok fel, hanem féljetek. Mert ha Isten nem kímélte a természetes ágakat, titeket sem fog megkímélni. Lássátok Isten keménységét és kegyelmét: keménységét azok iránt, akik elestek, de felétek kegyelmét és kedvességét, ha ugyan megmaradtok az Ő kegyelmében, máskülönben ti is kivágattattok.” (Róma 11:20-22).

A Jeruzsálem helyreállításáról szóló igék kikerülése
Az elmúlt negyven év során megfigyeltem, hogy növekedik a hívők között annak tudatossága, hogy a végidők felé közeledik a világ történelme és a Jeruzsálem körüli események újra központi figyelmet kapnak a világ színpadán. Láttam virágba borulni annak nagyrabecsülését, milyen szenvedélyes szerelemmel szereti Isten választott menyasszonyát. Mégsem láttam, hogy ez a két áramlat biblikus egyensúlyát megtalálta volna a zsidó nép központi helyét ebben a kirakós rejtvényben. Ám az Írások nem hagynak kétséget afelől, hogy:
• Izrael Istene szenvedélyesen és őrült módon szerelmes szövetségi népébe.
• Jákób Istene folyamatosan állítja helyre Izrael nemzetét és hatalmas sereggé teszi à la Ezékiel 37:10
A legtöbb tanítás, amit Izraelről hallottam, eltér ezektől a bibliai igazságoktól.
Amikor az utolsó időkről tanítanak, a bibliai próféciáknak csak a traumatikus aspektusaira figyelnek, de legalább ilyen fontosak azok a bámulatos szakaszok, amik a zsidóság ébredéséről és győzelméről szólnak. Ezekről nem szoktak prédikálni, ezeket egyszerűen nem hirdetik! (vö., Zakariás 12:5-9; Zsoltárok 110:3; Ézsaiás 41:14-16 stb.).
Sokszor koncentrál a keresztény világ arra, hogy Isten szereti a főleg pogány származású emberekből álló egyházat, de igen kevés figyelmet fordít JHVH égő szenvedélyére a zsidó nép iránt a múltban, a jelenben és a jövőben. (Ezekiel 16:7-14; Ézsaiás 54:5-7; 61:10; 62:3-5; Hoseás 2:14-23, stb.).
Amikor egy közösség nem érzi a szükségét, hogy „itt és most” Izraelre figyeljen, és amikor a zsidó nép témájáról bibliai mélységek és szenvedély nélkül beszélnek, akkor ezek a fent részletezett megnyilvánulások a gyakorlati behelyettesítés teológiájának nevezhető.

Helyet adni a zsidó gyökereknek, valódi zsidók nélkül
Feleségemmel, Rachellel együtt mély kapcsolatunk van a zenével, különösen a zsidó zenével. Én magam a jiddis kultúrába merítve nőttem fel (színház, kórusok, zene és irodalom). Egész családom szereti a művészetet és aktívan bátorítjuk a művészi kifejezés minden formáját. És felemel bennünket, amikor nem zsidók az istentisztelet és dicséretek zsidó formáit átveszik. Ide tartoznak a zsidó hangzású zenék, a zsidó tánc, lobogók használata, amin zsidó motívumok vannak, a héber nyelv szeretete és vonzalom az iránt, ami többletet, árnyalatokat és illatot tud adni a héber nyelv ismerete a héber írások értelmezésében.
Pál apostol prófétai módon beszélt arról, hogyan fogja a pogány származású híveket megáldani a zsidó gyökerekhez való visszatérés. A nem zsidók ugyanúgy részesedhetnek a zsidó olajfa gazdag nedvéből és gyökeréből. (vö. Róma 11:17).
De azt is észrevettem, hogy túl gyakran ezek az új, zsidó jellegű megnyilvánulások a dolog kezdete és vége is. A zsidóságot értékelő dolgok nem lépnek át egy vonalat és nem vezetnek a zsidó nép és Izrael helyreállításáért végzett cselekvéshez. Hitünk zsidó gyökereinek valódi értékelése a következőkhöz kell, hogy vezessenek.
• Közbenjáró imádsághoz Izrael biztonságáért, szabadulásáért, megmeneküléséért és megváltásáért a Messiás Jesuában. (Ézsaiás 62:1, 6-8)
• A Messiás Jesua engesztelése örömhírének megismertetéséhez a zsidó néppel (Róma 1:16; 10:14-15)
• Aktív segítségnyújtáshoz a messiási zsidó szolgálatok segítésében és felemelésében (Róma 15:25-28)
• Kiálláshoz a zsidó nép mellett, ami állandóan fenyegetettségben van a világon (Jeremiás 16:16a; 31:7, 10; Ézsaiás 60: 61:4-9; 62:8-11)
A zsidó dolgokhoz való kapcsolódás célja nem lehet az, hogy mi boldogabb és áldottabb életet éljünk a pogány külvárosunkban. Elsődleges cél szívünknek Isten céljaival való megegyezése kell, hogy legyen, aki helyreállítja és megáldja zsidó népét szellemi öröksége és fizikai léte szintjein. És ez egyre intenzívebbé válik, ahogy haladunk előre a történelem végkifejlete felé.
“ Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efézus 5:15-17).

A zsidó nép eltávolítása a prófétai ígéretektől
Végül szeretnénk kitérni arra, ami a prófétai szakaszok értelmezését illeti. A legtöbb sorozatbűnöző ezen a téren jól ismert bibliai tanító és vezető. A behelyettesítési teológia ezen formájában agyafúrt módon a pogány származású hívőkre vonatkoztatják azokat a prófétai szakaszokat, amik kifejezetten Izrael prófétai jövőjére vonatkoznak. Ezeket a szakaszokat azután nagy lendülettel és hévvel prezentálják, mint a nem zsidó hívők számára elkövetkező ragyogó jövő képét, még akkor is, ha az adott szakaszok nyilvánvaló módon a zsidó népnek szólnak és a nekik ígért földnek, Izraelnek. Ez a kisajátító Biblia értelmezés a gyakorlati behelyettesítés legelterjedtebb módja.

Néhány gyakori példa:
• amikor az Ézsaiás 62:4-ben a Hepciba (gyönyörűségem, örömöm) és Beulah (férjhez adott) neveket egyértelműen magukra értik a pogány hátterű keresztények, pedig a szöveg egyértelműen a zsidó népre utal és Jeruzsálem fizikai értelemben vett romjaira.
• egy másik példa a számtalan egyéb között, amikor az Ézsaiás 60:1-3 (Kelj fel és világosodjál, mert eljött a te világosságod) olyan próféciaként értelmezzük, ami a végső idők nem zsidó keresztény egyházára utal, holott ez a rész a történelem végnapjaiban lejátszódó zsidó szellemi ébredésről szól.
• amikor a Dávid sátorának helyreállítása kifejezést az Ámos könyvéből (9:11) a keresztény dicsőítés és imádat helyreállításának értelmezik kizárólag, holott ez a prófétai rész világosan beszél a dávidi dinasztia fizikai értelemben vett helyreállításáról egy helyreállított zsidó Jeruzsálemben. (erről egy hosszabb cikket írtam, amit az alábbi linken lehet letölteni). Avner Boskey https://davidstent.org/…/uploa…/2013/07/davidstabernacle.pdf)
• amikor olyan részeit az Írásoknak, amik Ábrahámról, Izsákról, Jákóbról, Debóráról, a Sionról szólnak, úgy értelmeznek, mintha az a keresztény egyházról szólna, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezek a szakaszok a zsidó népről és prófétai jövőjéről szólnak.
A példák hosszú sorát említhetném még. Legyen elég annyival összegezni, hogy az ilyen gyakorlati behelyettesítési gondolkodás rendkívül elterjedt és a legtöbben, akik ezeket tanítják, nincsenek is tudatában annak, hogy ez a megközelítés az Írásokat kicsavarja és eltorzítja, elhomályosítja Isten bibliai üzenetét Izrael népével kapcsolatosan.
Nagyszerű dolog bibliai alapelveket alkalmazni élethelyzeteink megoldására. Azonban, ha egy bibliai rész világosan a zsidó népre utal, mi pedig ezt figyelmen kívül hagyva hirdetjük vagy tanítjuk ezeket, valami olyat követünk el, amit a szerzői jog megsértésének hívnak. Tiszteletre méltó, sőt alapvetően fontos, hogy hallgatóságunkat emlékeztessük, hogy ezek az ígéretek akkor fogják elnyerni igazi beteljesedésüket, amikor azok a zsidó nép történelmében valósulnak meg. Hát járjunk egyenes úton ebben és legyenek a görbe utak egyenessé.

Hogyan imádkozzunk?
• Imádkozzunk, hogy számos nem zsidó keresztény ráébredjen Isten véget nem érő és szenvedélyes szeretetére zsidó népe iránt.
• Imádkozzunk, hogy sok hívő képes legyen továbblépni és ne nárcisztikus módon használja a maga javára a zsidó hit kifejezéseit, hanem legyen apostoli szíve Izraelért.
• Imádkozzunk, hogy egyre több nem zsidó keresztény támogassa a messiási zsidók mozgalmát.
• Imádkozzunk, hogy a hívő egyház, a Messiás közössége stratégiát és erőt kapjon szembeszállni az erősödő antiszemitizmussal és Izrael ellenességgel.
A te imáid erősítik karjainkat és valós segítséget nyújtanak számunkra ahhoz, hogy a munkát, ami ránk bízatott, el tudjuk végezni.
Jesuában, a Messiásban,
Avner Boskey

forrás: https://www.facebook.com/Segítség-az-Élethez-közhasznú-alapítvány