Krisztushívő zsidó mozgalmak

Dobner Győző baptista lelkész előadása Keszthelyen a Helikon Kastélymúzeumban a Keresztyén-Zsidó Társaság rendezvényén 2001. május 20-án.

Hölgyeim és Uraim, tisztelt jelenlevők!

Megtisztelő, hogy ezen a helyen és alkalommal tehetek eleget felkérésüknek, hogy rövid, informatív megnyilvánulásban szóljak a krisztushívő zsidó mozgalmakról, vagy ahogyan önmagukat deklarálják, a Messiási zsidó mozgalmakról.

Tisztában vagyok azzal, hogy adott esetben a puszta tények közlése is kelthet visszatetszést, azonban nincs szándékomban senkinek az érzékenységét célba venni. Sőt az a kívánatos számomra, hogy objektív és toleráns szemlélet eszköze legyek.Minden mai krisztushívő zsidó mozgalom vagy alakulat az első Jézuskövető gyülekezetben ismeri fel (és el) gyökereit. Ugyanezt fogalmazza meg szinte minden keresztyén, (vagy keresztény) egyház és felekezet. A közös alapot azonban különbözően közelítik meg, ill. különböző hangsúlyok a jellemzőek.

Az a cáfolhatatlan tény, hogy az első keresztyén gyülekezet zsidókból állott, nem nyer erőteljes hangsúlyt a nemzetekből álló keresztyén közösségekben. Viszont a Messiási zsidó közösségek örömmel ragadták meg ezt az információt.

A Tóra vallását követő zsidóság pedig kevés jelentőséget tulajdonított e ténynek, a hagyomány erős bástyái mögül kitekintve csak néhányan foglalkoztak behatóan ezzel a területtel.

A mai krisztushívő zsidó mozgalmak elmúlt évtizedei felől ugyan alig lelhető fel írásos anyag, (talán a történelmi távlat hiányában vagy, mert senki nem gondolt a dokumentációra), azonban a gyökerekre vonatkozóan már született néhány írás. (Pl. Robert D. Heidler: The Messianic Church, Michael Becker: A messiási zsidóság.) Nem jellemzi őket tudományos igényesség. M. Becker és R Heidler kiemeli az első század messiási mozgalmának azt a tényét, hogy annak vezetői, szinte kivétel nélkül zsidók voltak, valamint azt, hogy a viták és súlyos konfliktusok ellenére a mozgalom napról napra erősödött, amelyet még Jeruzsálem pusztulása sem állított meg.

Az említett szerzők egyike, M Becker a megtorpanást a Barkochba (Kr.u. 135.) felkelés idejére teszi. Ugyanis a felkelésben lelkesen részt vett a Messiást Krisztusban felismerő zsidóság is, hiszen a zsidó nép szabadságáról volt szó. Azonban a hadvezér messiási mivoltának elfogadásában már nem tudtak egyetérteni, ami véres leszámoláshoz vezetett. (Rabbi Akiba szerepe Barkochba messiási fellépésében.)

A felkelés eleste utáni megtorlás megváltoztatta a maradék krisztushívő zsidóság helyzetét. Hamarosan uralkodóvá vált a keresztyénségen belül a római-görög hatás.

A nemzetekből (pogányokból) álló gyülekezeteket nem motiválta a zsidó gyökerek ténye, sőt megjelentek bizonyos zsidó ellenes tendenciák. Jézus zsidó volta teljesen hangsúlytalanná vált. A hagyományos zsidó közösség pedig egészében elutasította az ún. messiási zsidóságot.

Jeruzsálem felszántása, a helyén megalapított Aelia Capitalina pedig keresztyén gyülekezetét tekintve már nem volt zsidó hátterű. Jeruzsálem története ezután a nemzetek történelmévé vált sok évszázadig. A zsidóellenes intézkedések egyaránt sújtották a hagyományos és messiási zsidó közösségeket.

A messiási zsidóság gyökereit az 1960-as években kezdték kutatni. Már kezdetben nagy ellenállásba ütközött a keresztyén egyházak részéről. Úgy tűnik, mintha ma is ezen szemlélet lenne a meghatározó bizonyos keresztyén körök számára. A niceai zsinatok (I. II.) kemény intézkedéseket fogalmaztak meg a zsidó gyökerek elmetszése érdekében. Ennek következtében a messiási judaizmus a 4. 5. századra eltűnt. Ezután egyének személyes törekvése maradt, akiket héber – keresztyéneknek neveztek. Megállapítható, hogy a messiási hívők kényszer hatására kerültek ki a zsidó zsinagóga világából a zsidóellenes hatalmi intézkedések következtében. Az 1800-as évek végéig és az 1900-as évek elejéig alig fedezhetők fel, vagy nem jelentek meg a történelemben. Közben csupán egy – egy villanás utalt rájuk. Emlékezetes az un. Aragónia vita 1413-1414-ig. Két messiáshívő zsidó, József és Andreas vitázott 22 rabbival. A vitát figyelemmel kísérő zsidók közül 5000 elfogadta Jézust Messiásként.

A zsidók Európába vándorlása főleg Spanyolországba irányult. Itt kihasználták a zsidók intelligenciáját, tehetségét, végül megfosztották vagyonuktól és kiűzték őket. Angliában a spanyol zsidók számára bizonyos házakat biztosított az uralkodó. Az ide vándorlók között voltak messiáshívő zsidók is. (Pl. I. Erzsébet személyi orvosa zsidó volt.)

A spanyol inkvizíció nem tett különbséget a törvényvallású és a messiáshívő zsidók között. Közülük számosan halálbüntetést szenvedtek, mert gyakoroltak bizonyos zsidó szokásokat.

Ebben az időben semmilyen szerveződése nem volt a messiáshívő zsidóságnak. Individuális, elszigetelt jelenségről beszélhetünk.

A modern krisztushívő mozgalmak előfutára a 19. század második felében, Kisinyovban élt rabbi, Joseph Rabinowitz 1837-ben született, és 1882-ben jutott le a Szentföldre. Lejegyzett visszaemlékezésében az Olajfák hegyén, természetfeletti módon hallotta és értette meg, hogy Jézus zsidó testvér és Messiás. E hitvallása nagy viták elindítója volt a hagyományos zsidó közösségekben. Azonban számos követője volt, különösen saját zsinagógája hívei közül. 1899-es évi halála idején min egy 1000 fős Krisztushívő zsinagógai közösség tekintette tanítójának és vezetőjének.

Ugyanebben az időben Magyarországon Lichtenstein Jákob rabbi vált elkötelezett zsidó keresztyénné, ahogyan magát és követőit nevezte.

Ezek a vezető személyek nem kívántak elszakadni zsidó gyökereiktől azáltal, hogy beolvadtak volna egy keresztyén egyházba. Ragaszkodtak zsidóságukhoz, és minden zsidó iránt a testvéri kapcsolatot igyekeztek hangsúlyozni. A tágabb értelemben vett judaizmus részeként tartották magukat számon. Saját megfogalmazásuk szerint ãa zsidó közösségen belül kell világossággá lenniükÓ. A század első feléből még említést kell tennünk néhány hasonló zsidó mozgalomról.

Németországban megalakították az ún. héber keresztyének szövetségét. 1935-ben megtartott konferenciájuk idején mintegy 400 személy tartotta magát hozzájuk tartozónak a német zsidóságból. A konferencián kifejezték azon látásukat, hogy szükség van messiási zsinagógákra. A hitlerizmus kibontakozása azonban megálljt parancsolt ennek az ígéretes kezdeményezésnek.

Az USA-ban, Chicagóban alakult az első héber – keresztyén gyülekezet 1934-ben, ãReménység HázaÓ néven.

A mai messiási zsidó mozgalom kezdetei az 1960-as évekre tehetők. Különös módon összekapcsolódott az un. hippi mozgalomból sarjadt ãJézus – mozgalommalÓ. Erőteljessé azonban csak 1967-ben vált Jeruzsálem visszafoglalása idején. Alapul szolgált a Lukács 21:24-ben ismeretes Jézusi prófécia: ãJeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen a pogányok ideje betelikÓ. Különböző természet feletti események kerültek közszájra az arab erők által látott, de valójában a zsidó csapatok között számon nem tartott katonák sokaságáról, akik a győzelmet nagymértékben elősegítették. Colorado államban egy nagy hippi találkozón egy vallástalan zsidó fiatalember felállt, és héberül elmondta a ãSma IzraelÓ kezdetű imát, noha nem beszélte atyái nyelvét. A különböző keleti kultuszok bűvöletében élő amerikai zsidó fiatalság nagy számban vált messiáshívővé. A felfedezés erejével hatott rájuk, hogy a keresztyének Jézusa zsidó származású, hogy tanítványai zsidók voltak. Egyfelől zsidó hátterük elhallgatta ezt a tényt, másfelől a keresztyénség ãzsidótlanítottaÓ a Messiást.

A messiáshívő zsidó mozgalom, vagy messiási judaizmus kérdése ill. jelensége ma is provokatív zsidók és keresztyének számára. Az USA-ban mintegy 200 gyülekezetük, zsinagógájuk van. A 90-es évektől Szentpéterváron, Moszkvában, Kijevben, Ogyesszában és számos más városban a volt Szovjetunió területén szerte gyülekezeteket, zsinagógai közösségeket alapítottak. De vannak zsinagógáik Hollandiában, Angliában, növekvő számban Izraelben. A közösségek többségében nagy helyet kap az ún. természetfeletti vagy karizmatikus elem. De vannak szép számban hagyományos zsinagógai alapokon épülők. Megtartják a zsidó ünnepeket, a tradíciók egy részét. Soraikba fogadnak mindenkit, akik elfogadják őket, és vállalják a közösséget velük. A zsidóság és a keresztyénség egyaránt fenntartással tekint rájuk. A zsidóság számára ugyanis ez a jelenség egyet jelent a zsidó közösség testéből való kiszakadással, a keresztyénség pedig nem érti a zsidó gyökerekhez való ragaszkodás elszántságát. Úgy véli, van éppen elég keresztyén közösség, ahová csatlakozhatnak.

Mindezek értékelése vagy véleményezése nem feladatom. Csupán némi információ az elmúlt évtizedek, és az új évezred forrásban levő eseményeire vonatkozóan.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Felhasznált irodalom:

Michael Becker: Messianic Jews (Kézirat)

Yohanna Chernoff: Born a JEW Die a JEW

Jakov Damkani: Miért pont én?

Reuven Doron: One New Man

Louis Goldberg: Our Jewish Friends

Robert D. Heidler: The Messianic Church, (Kézirat)

Kai Kjår-Hansen: Joseph Rabinowitz and the Messianic Movement

Daniel C. Juster: The Irrevocable Calling

Kecskeméti Ármin: A zsidók egyetemes története, Budapest 1927,

Keren Ahvah Meshihit – Monthly Report from Jerusalem, Editor: Victor Smajda

Lichtenstein Jákób: Zsidók tükre

Sid Roth: Akiknek volt bátorságuk

Hugh Schoenfeld: History of Jewish Christianity

Marvin R. Wilson: Our Father Abraham