A peszachi bárány – Isten Báránya 1. rész

“ELVÉGEZTETETT”

Az õrzött kenyér:
Jesua (Jézus) a Széder est utáni éjszakán bevégezte szolgálatát. „…elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.” (Jn. 17, 4b – Károli) Átment tanítványaival abba a kertbe, amit héberül gat shmanimnak (1)  hívnak. A héber szó jelentése „olajsajtó”. Nagyon kifejezõ ez a név, és ezáltal e helyszín. Ugyanis, ha olajat akarnak elõállítani, akkor teljesen összezúzzák, összetörik a növényt, gyümölcsöt, és úgy préselik, sajtolják ki belõle az értékes olajat. Jesua (Jézus) összetört testének árán a Szent Szellem olaját árasztotta ki az Atya a világra. Az „olajsajtó” kertjében játszódott le a szellemi összetörettetés, Jesua (Jézus) egyéni akaratának a teljes felmorzsolódása. „…a lélek kész, de a test erõtelen.” (Mt. 26, 41 – Károli) – mondta a tanítványoknak, mikor az „olajsajtó” kertjébe léptek, de kilépve a kertbõl már a test is készen állt.
A zsidó hagyomány nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ne kerüljön kovász a pészahi asztalra. Kovászosnak, hámecnek számít minden olyan étel, amely az öt fõ gabonából (búza, árpa, rozs tönköly, zab) készült, és folyamatosan legalább 18 percig vízzel volt érintkezésben. A kovásztalan pedig olyan étel, amely ugyanilyen alapanyagokból készül, de 18 percnél kevesebb ideig volt a gabona érintkezésben a vízzel. Tehát nem volt ideje megerjedni.Mivel a kovászos és a kovásztalan között „csak” ennyi a különbség, nagyon óvni kell a kovásztalan kenyeret a nedvességtõl. Ha folyadékkal kerül kapcsolatba a macesz (pászka), akkor könnyen megerjedhet. Emiatt a Széder esten az asztalon kendõvel le van takarva, hogy még véletlenül se csöppenjen rá a pohárból víz, vagy a tányérból leves.
Sõt a maceszt nem csak ekkor védik különös gondossággal. Szokás erre az ünnepre „õrzött” pászkát sütni. Az õrzés már a gabona aratásakor elkezdõdik. Fokozott figyelmet fordítanak arra, hogy az esõ ne érje a learatott kalászokat, hogy az õrlés után a zsákok tiszták legyenek, és a raktár ne legyen dohos, hanem szellõs. Az õrzés innentõl fogva a feldolgozás és a tárolás minden részére kiterjed. Természetesen az ilyen õrzött macesz drágább, mint a szintén kóser, de nem õrzött pászka.
Érdemes végig gondolni azt, hogy ezek a túlságosan akkurátusnak tûnõ zsidó szokások mit üzennek nekünk szellemben. A kovászos – bûnös és kovásztalan – tiszta élet között sokszor látszólag nincs nagy különbség. Könnyen lehet erjedés egy ponton, ami már kovászossá teszi az egész ételt. Õrködnünk kell, hogy életünk kovásztalan maradjon, „Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus. Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.” (1 Kor. 5,7b-8 – Csia) Isten számára biztosan kedvesebb, „drágább” az az élet, amelyben kitartóan õrködnek a kovásztalanság megtartásáért.
Jesuában (Jézusban) nem találtatott bûn, így Õ lehet a valódi kovásztalan kenyér. Hasonlóképpen õrködött a Messiás a Maga élete fölött, ahogy az õrzött macesznál teszik a zsidók a mai napig. Az utolsó vacsorán Jesua (Jézus) az addigi kovásztalan életérõl tehetett bizonyságot: „… jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije…” (Jn. 14, 30 – Károli). Jézus nem ismerte a bûnt (II. Kor. 5, 21a), nem cselekedett bûnt (I. Pét. 2, 22a), és nem volt Benne bûn (I. Jn. 3, 5b).A gat shmanim (Gecsemáné) kertben azonban megrendült a Messiás, és „Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.” (Lk. 22, 43-44) Jesua itt is megõrizte életének kovásztalanságát, és romlatlanul adta Magát a halálra. De ezen az éjszakán õrködni, a Maga megtartásáért virrasztani, imádkozni hívja a tanítványokat, amit elõtte soha nem tett meg. Egy olyan harcot, belsõ küzdelmet folytatott, aminek korábban nyomát sem látjuk. Talán itt nyílik a Tóra Igéinek egy mélyebb értelme. A pészah éjszakáját az „õrködés éjszakájának” is hívják.  „Õrködés éjszakája volt ez az Örökkévaló elõtt, hogy kivezesse õket Egyiptom országából; ez az éjszaka az, mely az Örökkévalónak van szentelve, amelyet meg kell õrizni Izráel összes gyermekeinek nemzedékeiken át.” (II. Móz. 12, 42 – Hertz) Az Örökkévaló egyszülött Fiának is az õrködés éjszakája volt ez életének kovásztalansága felett, hogy kivezethesse a népét Egyiptomból, a „bûn országából”.Az áldozat ideje:

„És õrizzétek azt a hónap tizennegyedik napjáig, akkor vágja le Izráel egész gyülekezete esti szürkület idején.” (II. Móz. 12, 6 – Hertz Biblia) „Harmadik óra volt, mikor keresztre feszítették.” (Mk. 15, 25 – Csia)
Jeruzsálemben Jesua (Jézus) korában 2,5 – 3 millió ember is felment a pészah ünnepére. Josephus Flavius, a zsidó történetíró a Jeusa (Jézus) utáni évtizedekben arról tudósít, hogy Cestius fõpap felbecsülte az áldozati bárányok számát. E felméréssel akarta meggyõzni Néró császárt arról, hogy ez az ünnep milyen fontos a zsidóság számára. 256 500 bárányt említ a felmérés. Ez két és fél milliós tömeget sejtet, mivel egy bárányt egy 10 fõbõl álló csoport fogyaszthatott el. Számunkra elképzelhetetlen mennyiségû áldozati vér fojt el egy nap alatt minden évben ezen az ünnepen.  A Hertz Biblia kommentárja a pészahi áldozat bemutatásával kapcsolatban ugyancsak Josephust hozza fel: „Josephus azt írja, hogy a peszach-áldozatot a nap 9–11. órája között mutatják be…” (2) Kilenc órától kezdve áldozták fel az Örökkévalónak a bárányok tízezreit. Jesua keresztre feszítése is pontosan délelõtt a 9. órában történt, ha a mai idõszámításunk szerint gondolkodunk.

A Biblia azonban a héber idõszámítás szerint írja le az idõpontokat. Eszerint a nap este, az esthajnalcsillag feljövetelével kezdõdik.(3)  A Messiást három órakor (Mk. 15, 25) – tehát délelõtt kilenckor keresztre feszítették. Hat órakor (Mk. 15, 33) – tehát délben, tizenkét órakor sötétség támadt a földön.

„Mikor azonban a hatodik óra lett, az egész földön sötétség támadt a kilencedik óráig. A kilencedik órában Jézus nagy hangon kiáltotta: „Elói, Elói, lama szabachtani!” Ami lefordítva: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk. 15, 33-34 – Csia)

A zsidó családok, akik ott voltak a megváltás pészahján, vagy akik késõbb szereztek tudomást errõl, jól tudták, hogy mit jelent az, hogy a Bárányt (mai idõ szerint) délelõtt 9 órakor áldozták meg. Ez pontosan beleilleszkedett abba a gyakorlatba, amit folytattak. Estére el kellett készülniük, hiszen a parancsolat szerint (II. Móz. 12, 6) ekkor már kész kellett lennie a vacsorának, hogy a családok Széder esti asztalhoz ülhessenek.

1.  ezt a fordítások Gecsemáné szóval adják vissza.
2.  Hertz kommentárja Exodus 12. fejezetének 6. verséhez.
3.  A teremtéskor Isten így határozza meg a napot: „És lett este és lett reggel: elsõ nap.” (I. Móz. 1, 5 – Hertz – vö. 1, 8; 1, 13; 1, 18 stb.). Ezen az Igén alapul a zsidó idõszámításban az, hogy este kezdõdik el a nap. Az esthajnalcsillag feljövetelétõl számítandó az este. Ezért fontos megjegyezni, hogy a zsidó nap mindig más idõpontban kezdõdik. Pl.: ahogy nyár felé közeledve egyre hosszabbak az esték, az esthajnalcsillag egyre késõbb kel fel. Így tolódik a zsidó nap egészen évben, ami a szombati gyertyagyújtásnál, és a szombat kimenetelénél jól figyelemmel követhetõ. Télen korábban kezdõdik a nap, hisz korábban sötétedik, nyáron késõbb. Emiatt az ábra csupán szemléltetéshez szolgál, és azt mutatja, hogy március végén, április elején, amikorra a pészah esett, este hat óra körül kezdõdhetett a nap, jöhetett fel az esthajnalcsillag.