A zsidók története Sopronban

A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig

(vázlatpontok Dr. Pollák Miksa könyve alapján Bp.1896.)

• A honfoglalók közt talán zsidó hitűek is voltak mivel, a csatlakozó kazár törzs a 8. sz.-tól áttért a zsidó hitre.
• 953-ból tényként maradt ránk, a magyarországi zsidóságra vonatkozóan, hogy egy bizonyos Teha v. Teka nevezetű várispán Endre és Béla király alatt a Sopronhoz közeli / mai Vas-megye területén / Röjtökőrnek volt az ura. Béla király 1228-ban fosztotta meg ettõl a címétõl.(forrás: Khon S.:Héber kútforrások10.köt1.)

• Zsidó hagyományok szerint őseik már a X. sz.-ban itt éltek, és a XI. sz.-tól már privilégiummal rendelkeztek.(Erre utal az a tény, hogy amikor a helyi zsidóság 1526-ban a várossal élet-halál harcot vív, akkor a 600 éves múltjukra hivatkoznak. Sajnos az 1317-es tűzvész során ezek a bizonyítékok megsemmisülhettek, de a Róbert Károly által 1324. jan. 25-én kiadott rendelkezés megerősítette, hogy szabadságot és oltalmat biztosít a város mind kereszténynek, mind pedig zsidónak.
• A zsidóság jelenlétre utaló nyom a XIII. sz.-ból Sydány falu Sopron-megye határán.
• A XIII. sz. elején Sopron szomszédságában Német-Újhelyen zsidó közösség és temető létezett.
• 1354-ben Nagy Lajos korára a zsidók békében élhettek, üzletelhettek, ingatlanokat birtokolhattak, de mivel a dolgok hátterében térítő szándékok húzódtak meg, s mivel a zsidóság nem hajtott térdet, a későbbiekben kiűzi őket. Ekkor a zsidók Rudolf főhercegnél Német-Újhelyen találnak oltalmat, majd 1368-ban a király visszatérési engedélyt ad ki számukra. Lehetséges, hogy már ekkortájt volt soproni zsidó utca, ahol a kiűzetést követően katolikusok szereztek ingatlanokat.
• 1375-ből van egy kölcsön-szerződés, amelyben 1000 bécsi font fillér kölcsönzése történt meg a város számára.
• 1379-es telekkönyv alapján 16 zsidó háztulajdonos (kb. 80 fős populáció ez a lakosság 1/25 része) volt 30 háztelekkel, a város 1/7-ét birtokolták. A háztelekhez azonban kert részt nem birtokolhattak!
• 1387-1437 Zsigmond uralkodása alatt az állandó háborúskodás miatt rossz volt a helyzet, hisz a költségeit adókból fedezte, de ennek fejében szabadságjogokat erősített meg.
• Albert a zsidókat kamaraszolgának, azaz kincstárkezelőknek tekintette.
• 1440-ben Erzsébet rendelet formájában hagyta jóvá keresztények tulajdonszerzését kárpótlás gyanánt a zsidó vagyonból, a várfal építése miatt. A 16 házból, 4 házba szorították össze őket, de végül is Erzsébet 8000 forintért zálogba adja Frigyesnek a várost adóssága fejében.
• 1441. jún. 25-én Frigyes (1441-1464.) meghagyja, hogy a zsidóknak semmi bántódásuk nem eshet, de ennek ellenére Sopron városa folyamatosan zaklatta őket.
• Mátyás király alatt jól éltek, de halálát (1490 ápr.6.) követő 1-2 nap múlva a zsidóságot börtönbe vetik, és Beatrix levele után gazdasági érdekekre hivatkozva szabadon engedik őket. (lsd. a könyvben: “Simon” esete)
• Ulászló jogorvoslatot rendel el, teljes kártérítésre szólítja fel a várost, de szavának nincs foganatja.
• 1497-ben Német-Újhely-i zsidók 3 hónapra átmeneti szállást kérnek a várostól.
• 1516-1526. II. Lajos alatt sem javult a zsidóság helyzete, 1-2 alkalommal a néptömegek rájuk támadtak pénzkövetelési és adóssági ügyek miatt. Ekkor már a zsidó populáció 400 fő fölött volt és komoly gazdasági hatalommal bírtak.
• A város, a zsidók kiűzését kéri a királytól, de a király 1523. nov.8-án rendeletben áll ellen a város nyomásának. A város ekkor külön határozatot hoz: kötelező megkülönböztető öltözetet ír elő a zsidók számára. (Pozsonytól vették át, és Budán is volt ilyen)
• Ebben az időszakban történt, hogy egy keresztény nő megölt egy állapotos zsidó asszonyt, és bántódás nélkül, elengedték.
• 1526-ban a tehetősebbek elhagyják a várost (az adóterhek miatt is), de visszahívják őket és az adókat visszamenőleg, azaz “duplán” hajtják be rajtuk. Zsidók földet csak zálogjoggal birtokolhattak, míg egy keresztény ki nem váltja azt. Jövedelmük nagy része adás-vétel és pénzkölcsönzés útján volt. Zsidók új ruhával, mezőgazdasági termékekkel és állatokkal nem kereskedhettek. Kölcsönszerződés esetén 10%-os, teljesítés elmulasztása esetén, évi 15%-os kamatot számoltak fel
• Sopronban komoly zsidó szellemi élet folyt ellentétben az ország többi részével. 1379-ben 2 rituális fürdőjük van, a XIV sz.-tól már vallásos intézményekkel rendelkeznek. Peres ügyekről egymás közt nincsenek információk, azt maguk közt intézték el.
• Utcájuk az Új utca. Wolf nevű zsidó “elhagyott” háza a városé lett, s majdan Városházaként működött.
• Cseh zsidók is érkeztek a városba, a XVI. sz.-ban menekülve az üldözések elől.
• 1526-1534. A kiűzés időszaka lett a zsidóság számára. A magyar közélet hibáiért őket tették felelőssé, valamint jól jött az a gazdasági “haszon” amely abból adódott, hogy a kölcsönöket így nem fizették vissza és a zsidó vagyont, ingatlanokat igyekeztek értékesíteni, hogy ne térhessenek vissza. Felértékeltettek 13 házat, amelyeket 985 font fillérre értékelték. Ferdinánd végső rendeletével pecsétet tesz a soproni zsidóság kiűzetésére.
• A soproni zsidók Sopron-megyében szóródtak szét, és a főúri földeken telepedtek le, zsellérekké lettek, adóztak s ennek fejében védelmet kaptak. A város lakói bosszútól tartva és a törökkel kötött paktum vádjával a zsidók napi szállás lehetőségének a megtagadását javasolták.
• 1537-ben az utolsó kapcsot, a zsinagógát és a temetőt a város meg akarta venni. (ebben az időszakban a magyar is gyűlölt volt, 1543-ban idegen magyarnak 1 éjt sem volt szabad a városban tölteni)
• A XVII. sz. elején mutatkoztak újra a zsidók áruikkal a városban. Ekkor Esterházy uralom alá kerül a megye, és így megnyílt számukra az út Sopronba is, de 1578 óta a zsidók és az anabaptisták kétszeres adó megfizetésére voltak kötelezve.
• 1646-ra III. Ferdinánd alatt a zsidók minden jogtól és védelemtől megfosztottakká váltak, de a törvényt a megye ura nem tartatta be. Ekkor a főurak kegye tartotta meg a zsidóságot az országban. Esterházy Pál főispán kérésére 1655-ben a város egy kicsit enged a szorításon, így a Nagymarton-i zsidók bemehettek a városba, de belépési “díjat”, azaz adót vettek tőlük. Kedden és szerdán léphettek be a városba. A külvárosba 4 a belvárosba 8 pénz volt a belépés díja 1 órára, és egyszerre csak egy zsidó léphetett be a városba. Ha egy zsidó meg akart szállni a városban, ezt csak a kocsmában tehette, ill. ha valaki más adott neki szállást, annak 2 tallér büntetést kellet fizetnie.
• 1671-ben Sopront Ausztriához csatolták. I. Lipót pedig kiűzi a zsidókat, a várost csak nappal látogathatják.
• Esterházy, Batthyányi Kristóf, Pálffy gróf igazságot kérnek a zsidóknak.
• 1738-ban a vármegye kimondja, hogy a városnak nincs joga a zsidók bemenetelét a városba megtiltani ill. 4 dénárnyi vámot szedni tőlük.
• 1766-ban már hétfőtől-péntekig a városban időzhettek / a Rózsa utcában zsidó szállót létesíthettek, 1802-ben már 2 szállásra is szükség van. /
• 1781-ben II. József megengedi a zsidóknak, hogy a következő foglalkozásokat folytathatják:-földművelés,-fuvarozás,-szabó,-varga, -kőműves,-ács,-építész,-műasztalos,-festészet,-szobrászat,-gyáripar,-szövés.
• 1790 körül 2 zsidó újra letelepedik Sopronban. /1526 óta! (264 év)
• 1813-ban közhírré teszik, hogy egyetlen soproni sem adhatja bérbe a lakását, vagy boltját zsidónak, ám ha mégis megteszi, akkor 100 forint büntetést kell fizetnie. Ennek ellenére még is előfordulnak ilyen esetek. Így hajsza indul a “bűnösök” ellen, akiket meg is büntettek.
• 1818-ra a zsidók lélekszáma a megyében 4893 fő
• 1825-ös országgyűlés engedélyezi a zsidóknak, hogy 1 házuk lehet, de max. 1% -t tehetik ki a város lakosságának. A parlament hiába döntött így Sopron városa nem fogadta el ezt a határozatot.
• 1830-ban már 37 zsidó él a városban.
• 1839-től különös adóval próbálják gátolni a betelepedésüket.
• 1840-es országgyűlés megnyitotta az utat a zsidók letelepedéséhez.

A vázlat végén található egy rövid történeti áttekintés 1840-től napjainkig – PDF doc. 

• 1848-ban volt az “utolsó” próbálkozás a zsidók megfenyegetésével történő kiűzésre, de az előítéletek lassan elhalóban voltak, így rohamos fejlődés következett be a zsidó közösség életében.
• 1849-ben a zsidók emancipációja ellen foglalt állást a város, így a betelepülők továbbra is a német keresztúri hitközséghez tartoztak
• 1850-ben temetőre kérnek helyet a várostól, -elutasítva.
• 1852-ben magániskolára kérnek engedélyt, -megkapják.
• 1855-ben 30adófizető zsidó család él a városban.(cca.180 fő)
• 1862-ben újra kérelmezik a temetőt, de nem kapják meg
• 1868-ban Alt Lázár lett a közösség rabbija, őt 1872-ben leváltják helyette Dr. Libermann-t hívták, de ő nem vállalta, így a közösség 20 évig rabbi nélkül volt
• 1869-ben 854 fő. Ebben az évben vásároltak egy telket, amely zsidó temető lett.
• 1881-ben 1152 fő. Ekkor még a templom mellett volt az iskola.
• 1884-ben új iskolát avattak fel, amelyhez Széchenyi László is hozzájárult 400 forinttal.
• 1877-ben két pártra szakad a zsidó közösség, nem tudtak megegyezni abban, hogy a frigyszekrény előtt vagy a templom közepén legyen az almemor.
• Eleinte a Hal téren bérelt lakás volt a zsinagóga, a Fekete sas térre, onnan pedig az Új utcába költöztek.
• 1891-ben 1632 fő.
• 1891-ben a megosztottá vált zsidó közösség, amelyben létrejött az ortodox, vagyis az “igazhitűek” pártja, megépítették zsinagógájukat a Papréten.
• Rosenfeld Jakab 20.000 forintos adományának (végrendelet által) köszönhetően emelkedhetett a Templom utcában is egy zsinagóga.
• 1895-1896-ban az iskolában minden tantárgyból volt magyar oktatás is.
• A zsidók foglalkozásuk szerint: kereskedők (gabona, marha, bor), magánzók, földbirtokosok, bérlők, iparosok. Van közöttük 10 orvos, 6 ügyvéd, 3 tanár, 1 tanítónő, 4 mérnök, 25 városi, bírósági, vasúti, magán, közösségi hivatalnok
• A soproni zsidóság rövid története 1840-től napjainkig PDF