David H. Stern:Az evangélium zsidóságának helyreállítása – Részletek a 1. fejezetből

Transzkulturális judaizmus

A „nagy küldetési parancs”, amit Jesua (Jézus) adott, hogy az egyház tanítvánnyá tegyen minden népeket. Amikor a Messiás korai zsidó követõi elvitték az evangéliumot a pogányokhoz, szükségessé vált, hogy szétválasszák azt kulturális közegétõl annak érdekében, hogy lényegi üzenetét ne terhelje kulturális „csomag”, amely nem szükséges az üdvösséghez.
Jesua (Jézus) elsõ zsidó követõi számára traumatikus folyamat volt a felismerés, hogy a pogányoknak nem kell zsidókká válniuk, ha az üdvösséget keresik. Ez a folyamat Kéfá (Péter) látomásával, és Kornéliusz megtérésével kezdõdött.

A részleteket azonban Saul (Pál) dolgozta ki: az ember, akit Jesua (Jézus) a pogányokhoz küldött.Saul (Pál) akkor is jelen volt, amikor Jákov (Jakab) az elsõ Jeruzsálemi zsinat alkalmával bejelentette a döntést: a pogányoknak nem kell körülmetélkedniük, és nem kell megtartaniuk a Tórát (a törvényt) abban a formában, ahogyan az a kor tradicionális judaizmusának keretei között kifejlõdött. A hit közösségébe teljes értékû testvérként történõ befogadásnak velük szemben támasztott egyetlen követelményeként a négy micvá-nak (parancsolat) való engedelmességet szabták, amelyrõl a Cselekedetek 15,20-ban olvashatunk. …

… (Saul) Lustaságból megkövetelhette volna, hogy mások alkalmazkodjanak az õ kultúrájához, ehelyett azonban õ volt empatikus a másokéval.
Életét meghatározó isteni hivatása arra késztette õt, hogy megtegye a második mérföldet, és valóságosan rabszolgája legyen annak, amire másoknak volt szüksége.
Saul, mondhatjuk, nem késztetett egyetlen nem zsidót sem, hogy a zsidó kultúrát adoptálja. Felismerte, hogy a nem zsidó világ számára az újszövetségi üzenet, Phil Globe szavaival élve, „transzkulturális judaizmus” vagy ahogyan a világ megismerte: a kereszténység.

Nem-transzkulturális kereszténység

A kultúrákat áthidaló evangélium-hirdetés alapelvét azonban nem mindenki értette meg úgy, ahogyan Saul (Pál) tanította. A leggyakrabban ennek éppen az ellentéte történt: evangélium és kultúra összekeveredett, aminek következtében az üzenet nem csak azt tartalmazta, hogy a bûnöktõl Istenhez kell fordulni Jesuán (Jézuson) keresztül, hanem azt is, hogy a megtérõnek el kell hagynia kultúráját, és el kell idegenednie attól.
A világ számos részén keresztény misszionáriusok önmaguk által kialakított „gettókban” éltek (és élnek), amit úgy hívnak: missziós központ. Amikor Isten megérintett egy „bennszülöttet”, és új szellemet adott neki, a misszionáriusok bevitték õt a „központba”, és új kultúrát adtak neki (általában nyugati kultúrát). …

„Most, hogy keresztény vagy, egyél egy sonkás szendvicset!”

A zsidóságnak hirdetett evangéliumot illetõen a negyedik évszázadra általánosan elfogadott gyakorlattá lett, hogy ne kövessék a Saul (Pál) által lefektetett mintát. A sauli (páli) minta abból állt, hogy az evangéliumot a befogadó személy számára a lehetõ legnagyobb mértékben a vele született kultúra szövetében kell átadni. Éppen az ellenkezõje történt: nem volt elegendõ, ha egy zsidó elfogadta a Messiás Jesuát (Jézust), mint Megmentõjét és Urát, hanem „át kellett térnie a kereszténységre”, ami általában egy idegen kultúra adoptációját jelentette, és gyakran elvárta tõle, hogy mindent megtagadjon, ami zsidó. …

…A modern idõkben is elõfordult, hogy a Messiásban hívõ zsidókat arra kértek fel „kereszténységük” igazolására, hogy egyenek meg egy sonkás szendvicset. Idõnként én magam is érzékeltem a keresztények nyilvánvaló kényelmetlen érzését, amikor felfedezték, hogy feleségemmel megtartjuk a kásrut szabályait (kóser háztartást vezetünk).

Az evangélium kontextusba helyezése

A modern idõk missziológusai — azok a tudósok, akik az evangélisták és misszionáriusok munkáját hivatottak segíteni abban, hogy betöltsék a nagy küldetési parancsot — a kontextualizáció (kontextusba helyezés) elgondolásának kifejlesztésével válaszoltak a probléma felismerésére, hogy a keresztény hitre jutás érdekében sokakat elszakítanak kultúrájuktól. A kontextualizáció annyit jelent, hogy a fogadó kultúra összefüggéseiben (kontextusában) kell az evangéliumot átadni, és nem azon kívül. Hangzatos megfogalmazásának is nevezhetnénk ezt annak, amit Saul (Pál) természetesen végzett munkája során. Amikor az evangélium „kontextusba” helyezve jut el valakihez, akkor az a személy megmarad saját kultúrájában, önmagát és kultúráját pedig Isten akaratához szabja…