Aki ültetett már fát, az tudja, mennyi minden kell ahhoz, hogy gyökeret eresszen, majd árnyat vagy épp gyümölcsöt adjon. Ha minden adott, akkor persze ez nem ördöngös dolog, de akadnak olyanok, akik nem egyszerűen fát ültetnek, hanem – a józan ésszel és a természet törvényeivel szembemenve – oázist teremtenek. A Magyar Nyelvterületrôl Származó Zsidóság Emlékmúzeumának alapítója, Lusztig József egészen biztosan ilyen eltökélt „közösségi kertész” volt. Hogy lehet a semmiből múzeumot létrehozni? Miként lehet egy egész közösség központjává válni? Sőt, hogy a fenébe lehet a Közel-Kelet közepén valóságos kis magyar szigetet építeni?! – ilyesféle kérdések egészen biztosan felmerültek azokban, akik elzarándokoltak Cfátra, a „magyar múzeumba”. Abba a kicsi, de annál gazdagabb és beszédesebb intézménybe, amely a most elhunyt Lusztig József és özvegye, Éva vezérletével jött létre a 80-as évek legvégén.