Ha visszatekintünk Ádámra, õ számûzetésbe ment. Isten most egy néppel akar útnak indulni. Azelõtt nem neveztek semmilyen népet Isten népeként. Ez itt a kezdet. Isten népének történetét számûzetéssel kezdi. Izrael mint nép története szolgasággal kezdõdik el Egyiptomban. Amire Jákob lemegy, addigra Izrael már egy nagy család volt, de még nem nép. Egyiptomban sokasodtak, és váltak néppé a szolgaságban, számûzetésben. Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert Ádám számûzetésbe ment, és Izrael története számûzetésben kezdõdik, és utána vezeti ki Isten népét az ígéret földjére. Ez megint az Éden kertjére emlékeztet minket. Isten mondja Mózes könyvében: ’Minden el van készítve ebben az országban, nem kell házakat építenetek, vagy fát ültetnetek. Ez már mind ott van. Nektek adom azt a földet.’ Tehát Isten kivezeti õket, és visszaviszi õket ebbe az országba. Amint mondtuk, az Õ szándéka Izraellel, hogy egy teokrácia (papok királysága) legyen. Hogy Õ a király Izraelben, és Izrael felett, és Izraelen keresztül legyen a birodalma kinyilatkoztatva. Ha a nép engedelmesen Hozzá ment volna, nyilvánvalóvá lett volna az Õ országa. Izraelben. Az õ célja nem csak Izrael volt, ezt látjuk. Az Õ célja mindig az egész emberiség. De õ ezt az egy népet ( a „szelíd olajfába” beoltott nemzetekbõl való hívökkel együtt; szerk.megj. )akarja felhasználni, hogy áldássá legyenek az egész emberiségnek.

Benjamin Berger
Egy osztrák gyökerekkel rendelkezõ, ortodox-zsidó családban nõtt fel New Yorkban. 1967-ben jutott hitre Krisztusban, és 1972-ben Izraelbe települt. Ma Rúben nevû testvérével Jeruzsálem óvárosában egy Messiás-hívõ közösséget vezet, és világszerte szolgál ezzel az üzenettel. E szolgálat számos Izraelrõl írt könyvet is magába foglal.

Nagyon sok fontos témakör van, de valahogy Izrael, a Messiási gyülekezet, a gyülekezet, amelyik Jézust szereti, olyan témák, amik egészen központi jelentõségûek Isten szívében. Amint azt jól tudjuk, az egyház ezt egyáltalán nem, vagy többségét tekintve nem értette meg az elmúlt majd kétezer évben. Ami számunkra kegyelem, hogy Isten világosságot ad, hogy javításra ad lehetõséget, helyreállítást ad. Ez kegyelem. Ez a hûséges Isten kegyelme hozzánk, az Õ gyermekeihez, az irántunk érzett szeretetének kinyilvánítása. Számunkra Izrael az a hely, ahol elvakultakká váltunk, és ahol nagy többségünkben még mindig elvakultak vagyunk a Messiás meglátásában, Jézus Krisztus felismerésében. És a gyülekezetet, vagy az egyházat, a hívõket is elvakították Izrael titkára vonatkozóan.

Itt van a megtévesztés hatalma. A zsidók hitetlensége erõsíti a keresztény antiszemitizmust. Ez elképesztõ! Tegnap este hallottunk egy idézetet a tanítás utáni vitában. Olyan sokféleképpen hallottam már ezt az idézetet, néhány nappal ezelõtt a Yad Vashemben. A következõképpen fogalmazták meg: Minden követelmény alapja, amit a keresztények valaha a zsidókkal szemben támasztottak, Auschwitzban szertefoszlott. Hallottátok ezt? Minden követelmény alapja, amit a keresztények valaha a zsidókkal szemben támasztottak, Auschwitzban szertefoszlott. A sötétség hatalma felhasználta Jézus alakját, és az ördög tõre meggyilkolta a zsidó embereket. Megismétlem: A sötétség hatalma felhasználta Jézus alakját, és az ördög tõre meggyilkolta a zsidó embereket.
Ez rémisztõ. Ez az oka annak, hogy a megtévesztés fejedelemsége olyan erõs Izraelben. Az egyház segített neki, az egyház szolgálta õt. És nem tudjuk mindenre azt mondani, hogy az a hitetlen egyház volt. Nagyon sok emberrel találkoztunk az evangéliumi egyházakban, akik gyûlölik a zsidókat. És ha nem gyûlölik õket, akkor nem becsülik õket semmire.

Alapvetõen két szellemi hatalmasság, démoni erõsség van, amelyek ellenállnak Izraelnek, és a Gyülekezetnek. Az egyik a pusztítás hatalma, a másik a megtévesztés hatalma. A kezdetek kezdetétõl a Biblia figyelmeztet erre a két hatalmasságra. Látjuk a pusztítás hatalmát a 83. zsoltárban:
„Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek. Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!” (83. zsoltár 2-5)
Nagyon sok más Igehelyet is tudnánk találni, de itt a zsoltáros megragadja a pusztítás fejedelemségének lényegét, amely mindig egy dologra gondol: Izrael elpusztítására. És természetesen a Gyülekezet elpusztítására. Mert a Gyülekezet Izraelbõl jött ki, és a csodálatos olajfának része. Ez tehát a pusztítás hatalma.