Benjamin Berger első előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. I. rész

Benjamin Berger
Egy osztrák gyökerekkel rendelkezõ, ortodox-zsidó családban nõtt fel New Yorkban. 1967-ben jutott hitre Krisztusban, és 1972-ben Izraelbe települt. Ma Rúben nevû testvérével Jeruzsálem óvárosában egy Messiás-hívõ közösséget vezet, és világszerte szolgál ezzel az üzenettel. E szolgálat számos Izraelrõl írt könyvet is magába foglal.

Nagyon sok fontos témakör van, de valahogy Izrael, a Messiási gyülekezet, a gyülekezet, amelyik Jézust szereti, olyan témák, amik egészen központi jelentõségûek Isten szívében. Amint azt jól tudjuk, az egyház ezt egyáltalán nem, vagy többségét tekintve nem értette meg az elmúlt majd kétezer évben. Ami számunkra kegyelem, hogy Isten világosságot ad, hogy javításra ad lehetõséget, helyreállítást ad. Ez kegyelem. Ez a hûséges Isten kegyelme hozzánk, az Õ gyermekeihez, az irántunk érzett szeretetének kinyilvánítása. Számunkra Izrael az a hely, ahol elvakultakká váltunk, és ahol nagy többségünkben még mindig elvakultak vagyunk a Messiás meglátásában, Jézus Krisztus felismerésében. És a gyülekezetet, vagy az egyházat, a hívõket is elvakították Izrael titkára vonatkozóan.

A katasztrófák, amik aztán bekövetkeztek, visszavezethetők arra, hogy teljes értelmünkkel félreértettük egymást. Annyi mindent tönkre tettünk ezáltal, de most az utóbbi években olyan időket élünk, amikor érezzük, Isten világosságot ad nekünk. Isten megmutatja nekünk, hogy valójában miről van szó. Azt szeretné, ha ebben teljesen Vele azonosítanánk magunkat. Ne csak azt mondjuk, hogy ’igen ez így van’, és azt gondoljuk, hogy ez nagyon fontos, hanem ebben teljesen azonosuljunk Istennel, Jézus Krisztussal. Az ő Izrael népéhez fűződő kapcsolatával. Ahogy azt már ma hallottuk, Isten egyházának identitása egészen mélyen össze van kötve ezzel a titokkal. Mert ha a gyülekezet leszakítja magát Izraeltől, az olajfától, akkor ez azt jelenti, hogy levágja magát a saját gyökereiről, és elszakítja magát a saját identitásától. És valamilyen módon egy hamis identitást szerez. Ez nagyrészt meg is történt. De nagyon hálás vagyok, hogy Isten a mi korunkban világosságot ad. Így sokkal jobban értjük őt és felismerjük, és így mélyebben tudjuk szeretni. Ha végigolvassuk a Bibliát az elejétől a végéig, jó, ha feltesszük a kérdést, hogy miről van itt szó valójában? Hallottunk ma már egy csodálatos előadást, és kaptunk néhány nagyon fontos választ. Szeretnék ehhez még valamit mondani. Miről van szó? Istenről van szó, és az ő királyi uralmáról. Az ő birodalmáról van szó. Itt a földön, és túl az örökkévalóságban. Szeretnék néhány szakaszt felolvasni az Írásból, amelyek ezzel a témakörrel foglalkoznak. Az első Igehely a Máté evangéliumából szól:

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6, 9-10)Így kezdődik ez az imádság. ’Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod. Amint a mennyben úgy a földön is.’

Az Apostolok Cselekedeteiből is felolvasnék:

„Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.” (Csel 1, 6-7)

Jézus nem azt mondja, hogy ez az idő elmúlt. Azt mondja, hogy ’nem a ti dolgotok az időket, és alkalmakat tudni, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.’ Ez egy elrendelt dolog a mennyben. Még egy titok, de az Atya már rendelkezett erről, hogy mikor állítja fel a birodalmat Izrael számára. Mi ezt mélyebben meg szeretnénk ragadni. Izrael egész titkát, és a nemzeteket. Ahogy Isten Izraellel bánik, abban nem csak az Izraellel való bánásmódjáról van szó, hanem ebben áldást akar adni az egész emberiség számára Izraelen keresztül. Izraelen keresztül Jézus Krisztus uralma lesz meg. Ezért szeretnénk egészen az elejétől áttekinteni ezt a folyamatot, Mózes I. könyvétől, hogy jobban megértsük, mi volt Isten szívében, amikor a világot megteremtette, és az ember megteremtette. Hála Istennek, mi mindannyian Ádám gyermekei vagyunk, mindannyian egy embertől származunk. Jézus Krisztus gyermekei is vagyunk, de az emberiség, minden ember egy vérből van. Ez Isten bölcsessége. Mert ha megnézzük a teremtés menetét, akkor azt látjuk, hogy Isten sok állatfajt teremtett a kezdet kezdetén. Hímet, és nőstényt. De az embert eggyel kezdte el, Ádámmal. Ádámból jött Éva. ők szaporodtak, és így jött létre az emberiség. A fontos az, hogy mi ugyanabból az Ádámból jöttünk ki. És hozzátehetjük, hogy a bukott Ádámból jöttünk ki. Ez mind a rasszizmus ellen szól. Mert a rasszista gondolkozás szerint az egyik faj feljebbvaló, mint a másik. Mintha mi azt mondanánk, hogy más ősöktől származunk. Mi felsőbbrendűek vagyunk, jobbak. De ha megérjük, hogy mi mind, egytől egyig egytől származunk, akkor senki sem dicsekedhet, hogy mi jobbak vagyunk, mint a többiek. Vannak különböző fajták az emberiségen belül, de mindenki egy vérből van.