Malcolm Hedding szolgálata az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. I. rész

A Dél-Afrikában született teológus tanulmányai után 25 évet szolgált pásztorként egy pünkösdi gyülekezetben. 2000 óta a „Nemzetközi Keresztény Követség, Jeruzsálem” igazgatója. Jeruzsálemi szolgálata, Izrael helyzetének ismerete és Izrael szellemi jelentõségérõl alkotott mély teológiai meglátásai miatt világviszonylatban az egyik legelkötelezettebb tanító.

Van egy nagyon érdekes témánk: Izrael és az utolsó idõk jelei. Hogyan tudunk ehhez viszonyulni, erre választ adni? Biztos az, hogy a végidõk jeleinek sorába Jézus elhelyezte Izrael helyreállítását. Tehát Izrael újjáalakulása figyelemre méltó bizonyítéka annak, hogy az Úr visszatér. Izrael újjászületése nem politikai véletlen. Isten Igéje és ígérete teljesedett be, amit 4000 éve adott Ábrahámnak. Mondhatjuk, hogy Isten hûséges, tartja a szavát. Amit Izraellel, az Õ zsidó népével tett, amilyen hûséges volt hozzájuk, abból tudjuk, hogy hozzánk is hûséges lesz.
Izrael az utolsó idõk egyik jele. De fontos számunkra, hogy a mai reggelen megértsük a folyamatot, ami a Közel-Keleten kibontakozik. Hogy tudjuk megérteni azt, amit Isten Izraelben tesz? Olyan sok látszólagos ellentmondás van. Például: miért vitte vissza Isten az Õ népét? A világ négy sarkából! Aztán összeszedve õket, miért vitte végig annyi szenvedésen? Ezek fontos kérdések, ha Izrael ügyében valóban válaszokat keresünk! A kérdés megválaszolásához vissza kell menünk a kezdetekhez. Józsuéig kell visszamennünk. Józsué könyvének 5. fejezetéhez. Itt találunk egy rendkívüli történetet. Isten csodálatos embere Józsué, aki 40 éven keresztül Mózessel a pusztában vándorolt. Õk ketten Kálebbel részt vettek a pusztai vándorlásban. Isten nagy szolgái voltak.

Józsué ott ült Mózes lábainál. Ott volt a találkozás sátoránál. Olyan dolgokat hallott, amit az emberek szívesen hallanának. Isten Mózes szolgálatában adott ígérete Józsuéban folytatódott. Õ lett Izrael hatalmas vezetõje. Õ lett az ígéret beteljesítõje, és vitte be a zsidó népet Kánaán földjére. Tehát itt áll elõttünk Isten nagy szolgája, az Úr csodálatos elhívottja. Õ vezette Izraelt a Jordán folyóhoz. Ott állt a Jordán folyótól Keletre, és mögötte milliónyi ember. Milyen lenne, ha egymillió fõs gyülekezetetek lenne? Bõven elég 200 ember, ugye?   De egymillió ember, ez elképesztõen nagy gyülekezet. Ebben a helyzetben szemléljük Istennek e szolgáját, akinek Izraelt át kellett vezetnie a folyón. Az egyetlen, amit tehetett, hogy remegõ térdekkel elment imádkozni. Egyedül vonult félre az imádságra, és imádkozáskor volt egy csodálatos találkozása Jézussal. Az Úr angyala megjelent, az Úr Seregeinek parancsnoka. Józsué intéz hozzá egy érdekes kérdést. Biztos vagyok, hogy a szíve mélyén tudta a választ a kérdésre. De hatalmas meglepetés érte. Nagy alázattal azt kérdezte az angyaltól: ’Mellettünk vagy, vagy ellenségeink mellett?’ És az angyal azt válaszolja: ’Nem ti oldalatokon állok, és nem is az ellenségeitekén.’ Nem gondoljátok, hogy ez kissé problematikus? Egymillió ember van veled. Azon vagy, hogy bemenj az ígéret földjére, és Izrael Istene azt mondja: ’Én nem érted vagyok, és nem is érettük.’ Olvassuk el az ötödik fejezet 13-15 verseit: „Lõn pedig, amikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az õ szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala elõtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül? Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az õ szolgájának? És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.“ (Józs. 5,13-15 – Károli fordítás)Nagyon érdekes történet! A héber szöveg így fogalmaz: „Értünk vagy, vagy az ellenségeinkért?” És az angyal azt mondja: „Egyikõtökért sem.” Sem értetek, sem ellenségeitekért! Majd Józsué megkérdezi: ’Mit akarsz szólni hozzám?’ És az angyal azt mondja: ’Vedd le a cipõt a lábadról. Mert szent földön állsz.’ Ez itt figyelemre méltó tanítás. Mit tanított meg Isten itt Józsuénak? Mit tanított meg itt Izrael népének? Azt tanította meg nekik, hogy a szent föld a szent népért van. ’Ha te bemész erre a földre, neked kiengesztelõdött kapcsolatban kell lenned Velem.’ Más szavakkal azt mondta Isten: ’A föld örökre a tiéd, de a te elõjogod arra, hogy e földön élj, feltételhez kötött.’Megismétlem: ’A föld örökre a tiéd. Örökre neked adtam az Ábrahámmal kötött szövetségben. De a te jogod, hogy élj e földön, feltételhez kötött. Ez a feltétel, hogy neked Velem harmonikus viszonyban kell maradnod. Vedd le a cipõt a lábadról!’ A cipõ szimbóluma a mi arroganciánknak, büszkeségünknek, az emberi képességeinknek. Láthattuk a világ nagy hadseregeit, ahogy a fõtereken végigmenetelnek a nagy csizmáikban. Amit ezzel mindannyiunknak üzennek, nagyon egyszerû. „Ne álljatok az utunkba. Át fogunk gyalogolni rajtatok.” Így válik a cipõ az emberi hatalom jelképévé. Az emberi képességek jelképévé. Az emberi büszkeség szimbólumává. Az Isten elleni lázadás jelképévé, és emberi arrogancia szimbólumává. Az Úr angyala Józsuéra néz, és azt mondja: „Nem értetek vagyok, nem is értük. De te vedd le a cipõdet, és akkor Én veled vagyok.” Ez itt nagy lecke mindannyiunk számára.     Józsué leveszi a cipõjét, és letérdel a porba az angyal elé. Tudja, hogy éppen Izrael Istene elõtt térdel. Aztán visszamegy a néphez, és bevezeti õket az országba, át a Jordánon, egészen Jerikóig. Ott áll a hatalmas erõd. Ezen a „bejáraton” juthatnak be Isten ígéretébe. Ezt a hatalmas erõdítményt kell legyõzni. Velünk ugyanez a helyzet. Mindannyiunk számára van fenntartva egy ígéret földje. Van egy ígéret földje, ami e mozgalom számára van fenntartva. De ahhoz, hogy bemenjünk erre az ígért földre, nagy szellemi erõdítményeket kell legyõznünk. Józsué letáborozott Jerikó alatt, amelynek hatalmas falai voltak. Errõl a falról néztek le Jerikó védõi, és figyelték az izraelitákat, mert sok mindent hallottak már felõlük. Bizonyára félelem szállt rájuk, hogy ide jöttek ezek a nagyszerû emberek, akik épp most keltek át a Jordánon. Kémlelték õket. És valami furcsa dolog történt.
Izrael táborából jött néhány fehér vászonba öltözött ember. Furcsa fejfedõt viseltek, és hoztak egy kis ládát, és mögöttük trombitáló emberek jöttek. És fújták a trombitákat. Egy szó nélkül körbe kerülték a várost és visszamentek. A következõ nap ezek a furcsa emberek ismét kijöttek a táborból fehér vászon öltözetben, furcsa fejfedõvel, a kis trombitákkal. És újra tülköltek. Körbe járták a várost egy szó nélkül, és visszamentek. Mi történt a harmadik napon? Újra trombitálnak a város körül és vissza. Ez Izrael nagy hadserege? De mi történik a következõ nap? Tülkölés a város körül és megint vissza. Elképzelhetitek, mit gondoltak mindezek láttán Jerikóban. Izrael nagy hadserege bûzlõ szarvakkal kürtöl. Hányan tudják közületek, hogy néha olyat kér Isten a ti bemeneteletekhez, amit csak furcsa dolgok megtételével tudtok megvalósítani? De a hetedik napon kijöttek a táborból. És nem volt tülkölés. Csak kijöttek a táborból ugyanazzal a ládával, ugyanabban az öltözetben. És hétszer körülmentek a falak mentén. És aztán elkezdtek tülkölni. A fal összedõlt. Hányan gondoljátok úgy, hogy a fal nem a tülköléstõl dõlt össze? Nem, barátaim, ez valóban Izrael Istene volt. Õ döntötte le a falat, mert az Õ népe levette a cipõjét, és kiengesztelõdött kapcsolatban élt vele.  És így Isten nekik adta a földet. Nagy jeleket és csodákat tett. És olyan elképesztõ cselekedeteket, mint ez volt. A tanítás, amit Isten Józsuénak és a zsidó népnek adott, nagyon egyszerû. ’Ha majd ezen a földön éltek, szent emberek legyetek.’ A szent emberek a szent földért vannak, és a szent föld a szent emberekért van. ’Ha ti leveszitek a cipõtöket, és az én közelemben éltek, Én minden földet odaadok nektek, amit megígértem.” Isten sokat odaadott nekik a földbõl. De aztán eltelt egy kis idõ, és Izrael népe elkezdte felvenni az õ cipõjét. Isten nagy prófétákat adott, akiket „nagyprófétáknak”, és „kisprófétáknak” nevezünk. Prófétákat, mint Ézsaiás, és Jeremiás, Ezékiel. És a kisprófétákat Ámost, Aggeust.  Nagyszerû prófétákat bocsátott ki Isten. Õk elkezdtek beszélni Izraellel, és azt mondták Izraelnek: ’Az ország tiéd örökre, de az elõjog, hogy élj rajta, nem. Ha felveszed a cipõdet, Isten ki fog küldeni ebbõl az országból. Számûzetésbe visz.’ Mindannyian tudjuk, hogy sajnos Izrael nem figyelt erre a beszédre. Kr.e. 586-ban a babiloniak elfoglalták Izraelt. A Biblia az Úr szolgáinak nevezi õket. Isten így hívja õket, és azt mondja nekik: ’Vigyétek ki a népemet, mert rajtuk van a cipõjük.’ Hetven évig számûzetésben voltak. ……..folytatás következik