Szóljunk!

Egy izraeli messiási zsidó vélemény
“Amikor a kérdések túl nehezek, a mi dolgunk, hogy Atyánk dolgában legyünk foglalatosak”
Lisa Loden 2006 augusztus 31.

A következő cikk része azon erőfeszítésünknek, hogy az izraeli-libanoni konfliktus különböző keresztény perspektíváit közvetítse. (Israel Today)

“Igazolható-e valamivel is a háború? Miért van ennyi szenvedés és ennyi ártatlanul elveszett élet? Kinek van igaza és kinek nincs igaza a mostani közel-keleti konfliktusban? Túl sok a kérdés és túl kevés a válasz. Igen, szeretnénk egyszerűsíteni, azonosítani, hogy mi a “helyes”, és azután arra az oldalra állni. A valóság azonban sokkal kaotikusabb. Én a Földközi tenger partján élek, Tel Aviv és Haifa között, és – legalábbis most – kívül esek a rakéták becsapódási területén, amelyek tőlem északra esnek le. De én is hallom a repülőgépeket és a helikoptereket, ahogy eldörögnek a fejem felett minden órában. Felébreszt a zajuk éjszaka is, és tudom, hogy észak felé tartanak, hogy bombák erdejét szórják le Libanonra — a határon fekvő falvakra, Tíruszra, Szidonra, Beirutra, a Baka folyó völgyére. Ha felhívom telefonon az északi Haifában élő barátainkat, hogy megtudjam, hogy vannak, hallom a szirénák hangját a háttérben.

Naponta hullanak a fájdalmak, a trauma és a szenvedések könnyei. Több száz halott, ezrek megsebesülten, százezrek otthontalanul. Nem osztom a számokat a két fél veszteségeire. Mindannyian – izraeliek és libanoniak, zsidók és arabok együtt megyünk át mindezen. Mindenki szenved, és egyes emberek, csoportok szenvedéseit összehasonlítani nemcsak lehetetetlen, de értelmetlen is. A szenvedés végtelenül személyes valóság. Az én szenvedésem engem az imádsághoz visz, és amíg hallgatom a híreket, tudom, soha nem fogom a teljes valóságot hallani.

Mindenek felett pedig Isten szívét akarom meghallani, amit ő gondol a konfliktus mindkét oldalán álló emberekről.

Rengeteget írtak a szenvedés hatalmas méreteiről mind Libanonban, mind Izraelben. A háború az, ami. Soha nem válogat és nem higiénikus. Az igazi áldozatok mindig a polgári lakosok – a gyerekek, a nők, az idősek,a sérültek, a szegények, akiknek nincsen választási lehetőségük, hanem ott kell maradniuk a célzott területeken. Egész közösségek vesztik el gyökereiket mások pedig olyan környékeken laknak, ahol továbbra sincsenek biztonságban.

Mindannyian saját népünkkel azonosulunk, különösen, ha ők kerülnek fenyegetett állapotba. Az identitás összetett és változékony dolog, de alapvető elemei azonosak. Emberségünk közös vonásai ezen azonos elemek közé tartoznak. Emberi lény vagyok, Isten képére teremtve, mint minden más ember a világon. Izraeli vagyok és a Messiásban hívó zsidó, aki hosszú évek óta veszek részt zsidók és arabok kiengesztelődését szolgáló kezdeményezésekben. Testvéreim szenvednek, sebesülnek meg és talán halnak is meg a határ mindkét oldalán.

Igazságos ez a háború? Ha igen, kinek van igaza? Ezeket a kérdéseket én nem teszem fel. Mint Isten és az ő Fia elkötelezett követője, az én dolgom az, hogy imádkozzak, és aktív módon tegyem Isten akaratát. Azért imádkozom, Hogy Isten céljai teljesedjenek be a Közel-Keleten. A háború nem változtat a tényen, hogy Isten minden embert egyformán szeret és minden ember iránt az a vágya, hogy Hozzá forduljanak.

Mint Istennek a Közel-Keleten élő gyermekei, a mi dolgunk az, hogy mindezért imádkozzunk és tegyünk. Fontos, hogy meghallják hangunkat, amikor saját népeinket megtérésre hívjuk. Nekünk kell elsőknek lennünk a segélynyújtásban, és enyhíteni kell a szenvedésen, ahol erre lehetőségünk van, és mindenek felett meg kell osztanunk az Evangélium örömhírét mindenekkel.

Számos barátom él Észak-Izraelben, testvérek, akik hetek óta zsúfolt bunkerekben laknak, és óvóhelyeken. Nagyon sok hívő katonát ismerek, akik a frontvonalban harcolnak. De kapcsolatban állok Libanonban élő keresztényekkel is. Mindenki ugyanazt mondja: “Imádkozzatok, hogy Jézus evangéliuma erős bizonyságtétellel terjedjen a környező pusztulás közepette. Imádkozzatok a szenvedőkért, attól függetlenül, hogy hol élnek.” Újra és újra hallom ugyanazt a kiáltást, ami Isten népének szívéből szakad fel a határ mindkét oldalán.

Ezek a remény jelei, és ha nyitott szemmel élünk, észrevesszük az útszélen növekvő virágokat. A messiási zsdió közösségek arab keresztényeknek küldenek segélyt északon, egy arab keresztény központ Betlehemben megnyitotta kapuit zsidó hívők előtt, akik Észak Izraelből menekültek. Zsidó és arab fiatalok közösen imádkoznak a kiengesztelődést segítő táborokban és konferenciákon – Norvégiában, Hollandiában, Burundiban és Finnországban.

Könnyű az Egyesült Álamokban vagy Európában ülve ítélkezni e helyzet felől, és Izraelt hibáztatni azzal, hogy brutálisan túlreagálta a helyzetet, vagy a Hezbollát a megtestesült gonosznak tartani és mindeközben elmulasztani annak lehetőségét, hogy azt tegyük, amit Isten kíván tőlünk. Az extrém és a szélsőségek mindig jobb sajtó-nyersanyagul szolgálnak, mint azok a kicsiny kezdetek, amik az embereket összehozák. Legyünk az elsők, akik imádkozunk, akik segítünk, akik sírunk a sírókkal és gyászolunk a gyászolókkal. Legyünk Atyánk dolgában foglalatosak, hívjuk az embereket a bűnbánatra, és engeszteljük meg az embereket Istennel és embert az emberrel, minden időben.

Lisa Loden a Jeruzsálemi Caspari Központ Igazgatója, és férjével, David Lodennel a Netanya városában működő Beit Asaph messiási zsidó közösség alapítói.