Berkovits Juda: Néhány “élményem” Birkenautól Buchenwaldig

berkovicsjehudaMegjelent Berkovits Juda vissazemlékezése A 13 éves kassai fiú drámai történetének szilánkjai példát adnak a család, a szülők tiszteletéről és szeretetéről, az áldozatkészségről, a kitartásról, az élni akarásról, s arról, hogy hogyan lehet embernek maradni a lágerek embertelen poklában. Az emlékezés és az emlékeztetés parancsát betőltő írást ajánljuk minden kedves olvasónk figyelmébe.

birkenautol-buchenvaldig-nagyHalálmenet …
Ma is cipelem apámat a hátamon, mint tegnap. Teljesen kivagyok, csak erős akaratom tartja bennem a lelket. Erőm régen elfogyott, de makacs akarattal vonszolom magam és apámat. Nem szabad megállnom, vagy lerogynom, mert ha leesek, ketten esünk le, ha rám lőnek kettőnket együtt lőnek agyon. Rogyadozó lábaimon csetlek botlok a most már kettétört fatalpú cipőmben, de élni akarásom töretlen. Ismét egész nap megállás nélkül hajszolnak bennünket.”(videó interjú).

 Beszámoló a könyvbemutatóról

Heisler: A „kibeszéletlenség” mérgezi a lelkeket

heilser_04_16Magyarország még nem dolgozta fel és a sokak által emlegetett „kibeszéletlenség” a kormány programjának részleges sikertelenségéhez vezetett – fogalmazott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott megemlékezésen.

Alig egy hete ünnepelte a világ zsidósága Pészách ünnepét: Egyiptomból való kivonulásunk csodáját, a tíz csapás Isteni jelét, a zsidó szabadság szimbólumát. A pészách szavak jelentése nem más, mint hogy a száj beszél. Pészach ünnepekor ugyanis mindenkinek kötelessége az egyiptomi kivonulás történetét elmesélni és továbbadni az utódoknak. Ledor vador – mondja az írás, azaz nemzedékről nemzedékre. Tovább olvasom →

A bor és magyarázatai – a Peszách ünnepen

Risto Santala

A Midrás Rút-ban a bor összefügg az Ézsaiás 53-ban leírt szenvedésekkel. Ez vezet el bennünket a Szent Közösség (Úrvacsora, Eucharistia) lényegéhez. Az 1 Kor 11,25-26 a bor jelentését Jézus szavaival értelmezi: ”E pohár amaz új szövetség az én vérem által…mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg el nem jön.” Itt is ugyanaz az örök perspektíva fogalmazódik meg, mint a Midrás Rút-ban.

A Peszách liturgiája négy poharat tartalmaz. Mindegyik pohárnak megvan a maga neve, és a Széder különböző jellemzőit szimbolizálja. Tovább olvasom →

A tavaszi ünnepek üzenete 2. rész

3. Az elsõ zsengék ünnepe

    A kovásztalan kenyerek ünnepének másnapján, niszán 16. napján (III. Móz. 23, 11) – „a hét elsõ napján” – vasárnap (Mt. 28, 1) „…akkor vigyetek be aratásotok zsengéjébõl egy kévét a paphoz…” (III. Móz. 23, 10 – Kecskeméthy) „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.” (I. Kor. 15, 20 – Károli)A második Templom lerombolásáig az elsõ árpakéve bemutatása elmaradhatatlanul hozzátartozott az ünnephez. Erre a kovásztalan kenyerek ünnepének másnapján, tehát niszán hónap 16-án került sor. Izraelben elõször az árpa érett be a gabonafélék közül. Az elsõ árpatermésbõl, a termés zsengéjébõl arattak le egy ómert, azaz egy kévényit, és ezt vitték fel a Templomba, hogy bemutassák a mindenható Isten elõtt.
Ennek rendje pontosan le van írva a III. Móz. 23. fejezetében:
Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Midõn bementek az országba, melyet adok nektek és learatjátok aratását, akkor hozzátok az ómert, aratástok elsejét a paphoz. És õ lengesse az ómert az Örökkévaló színe elõtt, hogy elfogadtassék; az ünnep másnapján lengesse a pap.” (III. Móz. 23, 10-11 Hertz)
Tovább olvasom →

A tavaszi ünnepek üzenete 1.rész

Istennek fontos üzenete volt azzal a Messiás követõi számára, hogy a Tórában megadta az ünnepek idejét, rendjét. A hét tórabeli ünneppel egy menetrendet adott, ami Jesuában (Jézusban) teljesedett be, illetve fog beteljesedni. A tavaszi ünnepek olyan elõképek, amelyeket már betöltött a Messiás. Az õszi ünnepek beteljesedése még várat magára, az utolsó idõk végsõ mozzanatai fogják beteljesíteni õket.   Isten elõképeket adott az ünnepekben. Úgy, ahogy egy ember életében lehet egy látomás, „egy elõkép”, egy álom, ami akkor, amikor kapja, teljesen valószínûtlennek tûnik. Elképzelhetetlennek látszik, amikor megkapja, hogy szolgálni fog, gyógyítani vagy prédikálni, hogy nagy dolgokat bízott rá az Úr. De Isten végigviszi hosszú utakon, és évtizedek múlva elérkezik oda, amit a látomás, a prófécia megmutatott. Egyrészt kapott egy mennyei tervet, amihez az Örökkévaló utat és erõt adott. Másrészt kapott egy kapaszkodót, ahova neki el „kell” jutnia hite által, ha Isten akaratát teljesíteni akarja. A Messiás népének talán így akar a Mindenható mennyei tervet, és „fogódzót” adni az ünnepekben.

Tovább olvasom →