Sha’ul/Pál a Messiás Menyasszonyának nevezi az Ef. 5-ben az egy új embert. Ez nem jelenti Isten népe identitásának megkülönböztetõ etnikai azonosító jeleinek az eltörlését. És ez nem jelenti azt, hogy a zsidó hívõk ne lennének tagjai népüknek is éppen úgy, ahogy egyek a hívõk testével. Látjátok ez egy paradoxon – ez összetett. Így az ‘új ember’ hasonlít a házassághoz. Amikor két ember egy testté válik, az csak azért lehetséges, mert õk férfi és nõ. Ti csak akkor vagytok ‘egy új ember’ a hívõk testében, ha zsidók és pogányok vagytok. Hogyha ti egykori zsidók és egykori pogányok vagytok, akkor nektek hiányozni fog a közös kapcsolatnak a teljes titka és a közös áldás. Azt akarom nektek mondani, hogy 37 éve boldog házasságban élek. Ma boldogabb vagyok, mint valaha! Én valóban örülök, hogy a feleségem egy nõ! És örülnünk kellene annak, hogy a zsidók zsidók és a pogányok pogányok. A messiási zsidók nem szeretik magukat keresztényként nevezni, jellemezni. Tudjátok miért? Az emberek azt mondják: Nos, megtévesztõk lévén, õk valóban keresztények, de álcázzák magukat, mint …

Tudjátok, hogy liberális akadémikus körökben azt hiszik, hogy Sha’ul/Pál sok látomásának az oka a malária volt. Elment azokra az alacsonyan fekvõ területekre és megmarták a moszkitók, és ettõl volt az összes látomása. Õk azért mondják ezt, mert nekik nem voltak látomásaik és nem is hisznek bennük. Fogadni merek, hogy néhányatoknak volt már látomása, de sosem volt maláriás. Talán néhányatoknak van maláriája és vannak látomásai, de nem mindenkinek vannak látomásai, aki maláriás. De ez volt az, amit õk gondoltak. És én valóban furcsának tartom, amikor hallok errõl a tanításról, hogy Hananyah/Anániásnak – aki elment Sha’ulért imádkozni – látomása volt, amelyben megmondatott neki, hogy mit kell, hogy tegyen. Ugyanannak a moszkitónak kellett õt megcsípnie, máskülönben nem kapcsolódott volna a látomása Sha’uléhoz. Ha azt akarjátok, hogy egymáshoz kapcsolódó látomásaitok legyenek, meg kell maratnotok magatokat ugyanazzal a moszkitóval. Így amikor Sha’ul/Pál megismerte õt, az a feladat adatott a számára, hogy vigye el a Jó Hírt/Evangéliumot a pogányoknak! Ez egy radikális indulás volt, mert az apostolok azt gondolták, hogy összesen annyit kell tenniük, hogy elfogadtatják a zsidó néppel Yeshuát, aki akkor visszatér és megszabadítja õket, és a nemzetek Isten ismeretére fognak jutni. Nem gondoltak pogány misszióra. Hogyha elmentek volna Kéfához/Péterhez és ezt mondták volna neki: Tudod, valóban lenne egy küldetésünk a pogányokhoz. Õ ezt mondaná: Miért tennénk ilyet, hiszen ha a zsidó nép elfogadja Yeshuát, Õ majd jön, hogy megszabadítson minket és a nemzetek Isten ismeretére jutnak. Ám, ha megpróbáljuk az evangéliumot a nemzetekhez elvinni, és hívõvé tenni õket, több ezer évig tartana, amíg jelentõs eredményeket érnénk el.

Azok, akik hûségesek voltak, megõrízték a nemzetet, hiszen Ábrahámnak olyan igazsága volt a közbenjárásában, hogy ha 50, 40, 30, de legalább 10 hûséges lett volna, meg tudta volna menteni Szodomát és Gomorrát. De Isten 10-et sem talált. De a megmenekült maradék az az igaz csoport a nemzeten belül, akik megõrzik a nemzetet. Ez nagyon gyakori a rabbinikus tanításokban, hogy van egy csoport – egy nagyon igaz nép – a zsidó nép minden nemzedékében, akikre való tekintettel Izrael és a nemzetek megmaradnak, és így Isten nem pusztítja el az egész világot. Így Sha’ul/Pál úgy érvel, hogy Izraelnek a megmenekült maradéka bizonyítéka annak, hogy a zsidó nemzetet Isten még mindig elfogadja és az egész nemzet még mindig kiválasztott.