Helmuth Eiwen szolgálata az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. II. rész
Ézsaiás könyvében áll egy Ige, ami biztosan megszólított már mindenkit, az itt ülõk közül. De ha pontosan elolvassuk,akkor látjuk,hogy elsõsorban nem hozzánk szól. Elsõsorban Izraelre értendõ.
„És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtõd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ésa. 43,1)
Ez kinek szól? Izraelnek. Ez egy elképesztõ szeretet, amit nekünk érzékelnünk kell, mert mindenek feletti jelentõsége van. Isten mondott valamit errõl a néprõl, aminek mindenek feletti jelentõsége van. Ez azt jelenti, hogy Õ tulajdonába vette ezt a népet, rátette a kezét, és azt mondta: ’Ti az én személyes tulajdonom vagytok.’ Nekünk, a nemzetek keresztényeinek ebben az értelemben kell errõl tudomást vennünk, hogy Õ e népet tulajdonába vette. Mihez? Mi az oka annak, hogy tulajdonába vette? Mi a terve az Õ személyes tulajdonával? Mert ha terve van, akkor keresztül is viszi. Véleményem szerint az Ézsaiás könyvének 43. fejezetének 10. versében van legjobban összefoglalva, hogy Izrael elhívása, kiválasztása mit jelent. Mihez választotta el Isten ezt a népet minden nép közül? E versben azt mondja: „Ti vagytok az én tanuim…”1 Talán ez a legjobb szó, amivel el tudjuk magyarázni, hogy mi Izrael elhívása. ’Ti – és ezt az egész népnek mondja – kivétel nélkül, ti vagytok az én tanúim.’ És ezt ismét magától mondja Isten. Nem azt mondja, hogy Izraelnek egy része az Õ tanúja, és a többi nem. Habár Istennek természetesen nem mindegy, hogy a nép hogyan reagál. Magától értetõdik, hogy nem mindegy. Lehetséges, hogy ma egy másik népbõl több tanúja van, mint a saját népébõl, de alapvetõen ezt Isten mondta ki: ’Ti vagytok az én tanúim.’ Hogy akarjátok-e, vagy nem, hiszitek-e, vagy nem – ’ti vagytok, mert erre hívtalak el benneteket.’ Ez is mutatja, mi a mondanivaló ebben az Igében.