Reuven Berger: Isten átfogó terve Izraellel és a nemzetekkel

(A jeruzsálemi Kehilat HaMashiah vezetője)

Ciprus, Larnaka, 2003. május 13.

„Arra kértek, hogy alapvető tanítást adjak Istennek Izraellel és a nemzetekkel kapcsolatos tervéről.
Isten teljes tervének „génjei” Mózes első könyvében, a Teremtés könyvében találhatóak. E könyv 10. fejezetében olvassuk Noé fiának: Sém, Hám és Jáfet családfáit. Sémnek két fia született, egyikük lett „Eber minden gyermekének atyja”. Ebernek két fia lett: az egyiket Pelegnek hívták, mert az ő napjaiban osztották fel a földet. Hiszem, hogy ez a felosztás az egész emberiséget érintő tett volt, és ez váltotta ki később azt, hogy az egész lakott föld egységet akarjon Babilonnál.
Azt hiszem, van egy párhuzam a Teremtés könyvének 11. fejezete között, és aközött, ami a mennyben történt, (és amiről az Ézsaiás 14,13-14-ben olvasunk), amikor Lucifer és angyalai arra törekedtek, hogy trónjukat Isten csillagai fölé emeljék, és olyanná akartak lenni, mint a Felséges. Ez ismétlődik Bábel tornyánál, amikor az emberiség az Isten nélküli egységre törekszik, és egy nyelven akar beszélni. Isten tisztában van annak az egységnek az erejével, amely Isten helyére akar lépni és igyekszik Istent trónjáról levetni. A földön pedig megismétlődik az, ami a mennyben már megtörtént.

Azonnal a 11. fejezetben leírt bábeli ördögi kísérlet után azonban életbe lép Isten terve a 12. fejezetben.

Isten kiválasztja Ábrahámot saját elgondolása és választása szerint. Isten megalapoz egy nagy nemzetet és földet ad neki.

Az Isten Országa Izraellel kezdődik, Izrael pedig Kánaán földjéhez kapcsolódik. A teljes terv azonban nem Izraelről szól, bár Izraelnek különleges helye van Isten szívében. Izrael küldetése Istennel való kapcsolatából származik, nem önmagáért való. Isten teljes terve az, hogy megáldja a Föld minden népét. Tehát Isten tervében helye van a egyedinek és az egyetemesnek egyaránt.

Izrael az egyedi kiválasztásra tekint, de a kiválasztással kapcsolatos képe nem tökéletes A kereszténység többnyire az egyetemes üdvösségre tekint.

Pedig arra lenne szükségünk, hogy egymással harmóniában lássuk e két nézőpontot. Sok keresztény úgy gondolja, hogy Izrael földjének kérdése csak egy adott korszakban volt lényeges. Ez nem helyes gondolkodás. Ha ezt elfogadnánk, nem érthetnénk meg, hogyan cselekszik ma Isten a Földön. A 105. Zsoltár erről beszél:

„Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül”. (8-11)

Isten megtisztító fenyítésének jele az, amikor Izrael nem él saját földjén.

Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása a messiási zsidók perspektívájából II.

VI. A „9,11” nem sürgős felhívás volt?

Forduljunk vissza Ámósz könyvének 9,11-ik részéhez, ahhoz az egyetlen bibliai szakaszhoz, ahol a Dávid sátorának helyreállítása kifejezés ebben a formájában szerepel.

Az Ámósz 9 és az Ézsaiás 1-11 ugyan arra a témára összpontosít, bár Ámósz valószínűleg körülbelül egy évszázaddal Ézsaiás előtt rótta a tekercsekre sorait. Az Ámósz könyvében lévő fejezet első tíz sora az ítéletet írja le, amelyet az ÖRÖKKÉVALÓ a zsidó nép felett tart.
A nyolcadik vers közepén azonban Ámósz arról kezd prófétálni, hogy az idők végén Isten irgalma eljön Izraelhez, az ítélete időszaka után. Igaz, hogy Istennek egyes népeket az ellene való lázadás miatt el kell törölnie. De a zsidó népet nem fogja megsemmisíteni. Bűneik ellenére más, és örök rendeltetésük van (8b-9 versek).
Izrael fizikai ítéletének napja után azonban Ámósz próféciája arról is beszél, hogy eljön a helyreállítás ideje is. Isten eltávolítja a pusztítás által hagyott romokat, és visszaadja a zsidó népnek a „Nyugati sávot”, a Golán fennsíkot és Jeruzsálemet (lásd: Jeremiás 50,4-5 és 17-20). Akkor majd újjá építik a romokat, betelepítik a szőlőskerteket, és maguk is gyökeret vernek, örökre, és saját hazájukban, saját kezük munkája által (13-15 versek). E szövegösszefüggés megértése után forduljunk az Ámósz 9,11-12-höz. Itt Izrael Istene azt ígéri, hogy nemcsak Izrael földjét adja vissza Izrael népének, hanem a kormányzást is – Dávid királyi dinasztiáját, hogy az uralkodjék a zsidó nép felett, de Izrael ellenségei, az edomiták felett is (ezek olyan arabok, akik Ézsautól származnak (lásd: 1Móz 25,30; 27,38-40, Zsolt 137,7-9, Abdiás 1-21)… és a világ minden népe felett.

Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása a messiási zsidók perspektívájából I.

Kedves Olvasóink!

A következőkben összeállítás található Dávid sátorának helyreállítása témájában, a Messiás Jézusban hívő zsidóság értelmezésében. Mivel szolgálatunk egyik célja, hogy a keresztény évszázadok során kialakult helyettesítési teológia által az Izraellel és a zsidó néppel kapcsolatban okozott homályt eloszlassa, fontosnak tartjuk, hogy ezt ne csak Szent Ágoston korának tekintetében tegyük meg, hanem napjaink olyan népszerű és sokakat érintő tanítási áramlataival kapcsolatosan is, mint amilyen a Dávid sátorának helyreállítása.  Az írások megjelentetésével az a célunk, hogy közös gondolkodásra hívjuk azokat, akik őszinte szívvel keresik Istennek a Bibliában kijelentett igazságát, és vágynak Isten igazi és teljes dicsőségének megjelenésére a Földön.

Szeretnénk, ha az írások gondolkodásra, kutatásra és imádságra ösztönöznének, és élénk „e-mail-beszélgetés” alakulna ki az Internet technikai eszközei által. Éppen ezért nyitott szívvel várjuk reakcióitokat, észrevételeiteket. E-mailt küldhetsz a danielcsoport@gmail.com címre.

Előkészületben: Benjamin Berger (Jeruzsálem, Kehilat HaMashiah): Dávid sátorának helyreállítása

Üdvözlettel:

A Dániel Csoport

A zsidó nép elleni bűnök feletti bűnbánat az egyházat a gyökér-fontosságú kérdéshez vezetik „Az amerikai teológus, R. Kendall Soulen: Izrael Istene és a keresztény teológia című könyvében a behelyettesítési gondolkodásmód három formáját azonosította. Az első kettőt könnyen megérthetjük. Az első az „ökonómiai behelyettesítés”, amely azt jelenti, hogy Izrael többé már nem a választott nép, mert Isten ökonómiájában ezt a szerepét már akkor betöltötte, amikor Jézus meghalt a kereszten .

Risto Santala: A Messiás fénye a Teremtés történetében Isten első szavai a Bibliában így szólnak: „Legyen világosság”! És lőn világosság. És Isten látta a világosságot és látta, hogy az íme jó. Amikor a teremtés történetét tüzetesen tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy Isten csak a negyedik napon teremtette meg a „két nagy világító testet”, a Napot és a Holdat. A bölcsek ezt messiási utalásként értették. A Peszikhtá Rábbá néven ismert Midrás, amelyet a 9. századtól kezdve az ünnepek kapcsán olvasnak, felteszi a kérdést: „ Kié az a fény, amely Isten gyülekezetére esik?”. A kérdésre így felel: „A Messiás fénye.”. A Jálkut Sim’oni, amely a talmudi és midrási szövegek részleteit tartalmazza, és amelyet a 12. és 13. században állítottak össze, ehhez a magyarázathoz a következő szavakat teszi hozzá: „Ez a Messiás fénye, ahogyan írva van a Zsoltár 36,10-ben: „A te világosságodnál látunk világosságot.”