Sopron, 2002. június 30.

2002. június 30-án a soproni zsidó temetõben megtartott gyászünnep kapcsán írt levelünk:

A Soproni Zsidó Hitközség részére
 
Tisztelt Címzett!

Tisztelettel adózva az áldozatok emlékének: gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, amikor kegyelettel megemlékezünk arról az 1640 soproni mártírról, akiket 1944. és 1945. között elpusztítottak zsidóságuk miatt.

A sötétség hatalmának órái voltak ezek, de sajnos nem előzmények nélkül valók Sopron és Magyarország történelmének folyamán.

Megölte őket a gyűlölet, melynek forrását a múltban néhány korai egyházatya anti-judaizmusa, a középkor keresztes hadjárati és az antiszemitizmus európai térhódítása szolgáltatta.

Gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, mert a szeretetet hirdető keresztény egyházak képviselői – tisztelet a kivételnek – vagy tévelyegve azonosultak az antiszemita eszmékkel, vagy hallgatásukkal bűnrészesekké váltak. Ezzel megcsúfolták az Örökkévalót és keresztény hitünket, s így közvetve halálát okozták 600 ezer zsidó honfitársunknak.

Tovább olvasom

Avner Boskey: Az eggyé lett új ember

Avner Boskey: Az eggyé lett új ember: zsidók és nem zsidók egymás iránti szeretete a Messiásban.

Miskolc, 2004. május 30. A jegyzetek az alkalmon készült CD-hangfelvétel alapján készültek. (A CD a Dániel csoport e-mail-jén vagy telefonszámán megrendelhető)

„2000 évvel ezelőtt Izrael volt az egyetlen népcsoport, aki megértette az Evangéliumot. Ma az egész világra eljutott az Örömhír, de a világ népei nagyjából elfelejtették, hogy ez a zsidó nép által került el hozzájuk. A történelem iróniáján keresztül ma unikumnak számít, ha egy zsidó beszél Jézusról. Az egyház történelme pedig tragikus módon olyan képet fest, mint amikor egy medve „táncol” egy nyúllal, ami még akkor is félelmetes a nyúl számára, ha a medve jókedvű. Sajnos a keresztények nagy része nem imádkozik ezekért a dolgokért, pedig ha igazán ébredést szeretnénk városainkban, országainkban, ezekért a kérdésekért kellene imádkoznunk.

A történelem azt mutatja számunkra, hogy a keresztény egyház hitéletének szerves részévé vált a zsidóság elvetése. Ezt igazolja a keresztény egyház szomorú történelme. A kereszténység „nemzeti öngyilkosságra” kényszerítette azokat a zsidókat, akik hinni akartak Jézusban, hiszen meg kellett tagadniuk mindent, ami népükhöz kapcsolta őket, ha hinni akartak!

De hogyan is élhet együtt zsidó és nem zsidó egyetlen testen belül, hiszen annyira különbözőek? Ám ugyanezen az alapon hogyan élhet együtt férfi és nő a házasságban, hiszen ők is annyira különbözőek? Milyen az „egy új ember” (Ef.2,16).

Tovább olvasom

Bűnbánat

"Tied uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása,...miénk, oh uram, pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, kik vétkeztünk ellened..." Dán. 9,8-9. " Mivel semmit sem tettünk, és semmit sem mondtunk, a mi kezeinkhez is zsidók vére tapad... Gyakran hallottuk, hogy ha Jézus a huszadik század első felében születik, akkor Neki is sárga csillagot kell viselnie, és őt is a gázkamrába küldték volna. Hogy lehet, hogy nem vettük észre, hogy népében maga Jézus szenved újra?" Németország, a darmstadt-i evangéliumi keresztény Mária nővérek közössége
Tovább olvasom
Back To Top