2. A Szövetség Ládája Jeruzsálembe kerül

2. A Szövetség Ládája Jeruzsálembe kerül (B.Berger: Dávid Sátora 2.)

Ám Dávid király számára, miután uralomra jutott, fontos kérdéssé, és szíve kívánságává vált, hogy a Szövetség Ládája visszakerüljön Jeruzsálembe, pontosabban, hogy a Láda Jeruzsálembe kerüljön. Mert tudta, hogy Jeruzsálem a Szövetség Ládájának végsõ nyugalmi helye. Emlékezzünk rá, hogy Dávid király, elõször valami hasonlót tett, mint a filiszteusok. A Ládát egy szekérre helyezte. Isten ezt a filiszteusoknak megengedte, mert õk pogányok voltak, és nem is tudhatták, hogy hogyan kell helyesen eljárni. Izrael fiai azonban tudták, hogy a Szövetség Ládáját úgy kell vinni, hogy a papok a vállukra veszik. Dávid azonban ezt elõször figyelmen kívül hagyta, és amint a Láda megmozdult a számára késült szekéren, egy Uzza nevû férfi kinyújtotta a kezét, hogy megigazítsa, és azon a helyen meghalt. Újra szembetaláljuk magunkat Isten szigorúságával, és látjuk ennek a „bútordarabnak”, ennek a Ládának, amely a Szentek Szentjében nyugodott a Templomban, a szentségét. A népet megint a félelem szállta meg, és a Láda Abinádáb házában maradt. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá válik, hogy Abinádáb házára kiárad Isten áldása a Láda miatt.

Dávid király megérti, hogy a levitáknak kell azt Jeruzsálembe vinniük, akik ezt meg is teszik. És azt olvassuk, hogy óriási az öröm Jeruzsálemben, mert hosszú vándorút után a pusztaságban, és Izraelben, a Szövetség Ládája végre Jeruzsálembe kerül, végső helyére.

Dávid király ekkor tesz valami nagyon „nem ortodox” dolgot. Bizonyos módon azt is mondhatnánk, olyasmit tesz, ami ellentmond Mózes törvényének. A Szövetség Ládája mindig része volt a Szent Sátornak. Emlékszünk rá, hogy a Sátor három részből állt, a pitvarból, a Szent Helyből és a Szentek Szentjéből, a Láda pedig a Szentek Szentjében nyugodott. Így mindig is a Szent Sátor része volt. Dávid király azonban itt valami teljesen mást tesz. Fogja a Ládát, és a Sátor többi része nélkül viszi fel Jeruzsálembe, és felállít egy sátrat, kizárólag a Láda számára. És ez az, amit a Dávid Sátorának hívunk.

Dávid Sátora megelőzi azt az időt, amikor a Szövetség Ládáját beviszik a Templomba, hiszen akkor a Templom még nem épült meg. Salamon, Dávid fia az, aki a Templomot felépíti. Azt hiszem, hogy Dávid Sátorának időszaka egy prófétai időszak, amely a Királyság idejét előzi meg. Hiszen a Salamon idején megépülő Templom, és Salamon egész uralma annak a Királyságnak az előképe, amely akkor jön el, amikor a Messiás visszatér. Ezt hívjuk a Milleneumnak, amelyről a Jelenések könyvének 20. fejezete beszél. Ha tehát Dávid sátoráról, mint időszakról gondolkodunk, akkor olyan időszak ez, amely megelőzi a Királyság korszakát.

De tekintsük most meg közelebbről a központi tárgyat, a Szövetség Ládáját.

A Szövetség Ládája, ahogyan tudjuk, azt a két kőtáblát tartalmazta, amelyeken a Sínai hegyen Istennek Izraellel kötött szövetségének igéi voltak. A kőtáblák a bizonyítékai voltak annak, hogy a szövetségkötés valóban megtörtént. Ez volt az a „bútordarab is”, amely egyesítette az egész Izraelt. Izrael ugyan 12 törzsből állt, de a Szövetség Ládája volt az a központ, amely körül az egész Izrael tömörült, a Szövetség körül, amelyet Isten kötött az ő népével. Emlékezzünk arra is, hogy a Szövetség Ládája 2 részből állt: a ládából és a rudakból valamint a láda fedeléből, amelyet az angol nyelvre az „irgalom széke” szavakkal fordítunk. Ám héberül ezt „káppóret”-nek hívják, a Láda tetejének. A Láda „sittim” fából készült, ami mai fogalmaink szerint az akácfának felel meg. Azt olvassuk azonban, hogy a fedél egyetlen darab erős, kalapált aranyból készült. És ezen a fedélen volt két kiterjesztett szárnyú kerub. A kerubok egymásra néztek, de a fedéllel egy darabot képeztek.

Azt gondolom, hogy itt Dávid sátora mély és igazi jelentésének a kulcsát találjuk meg. Hiszem, hogy a két kerub két mennyei realitást is ábrázol, de azt is hiszem, hogy az emberiség két részét is képviseli.

A Bibliában az emberiséget Isten két csoportra osztotta: a zsidó nép és a többi népek csoportjára. Ez a két rész van, amit a Biblia is külön csoportnak kezel. A zsidók az „isteni konkrétumot” jelentik, vagyis Izrael egy konkrét nép, amely az istenit hordozza. Nem egy olyan népről van szó, amely magát emeli fel erre a rangra, hanem Isten adott a számára egy különleges elhívást, ezért nevezhetjük az „isteni konkrétum”-nak. És ott van más részről az egyetemes, amely fogalom a világ minden népét magába foglalja. Nevezhetjük az isteni egyetemességnek is. Mindazok, akiket Isten elhívott a nemzetekből. Tehát két részben gondolkodunk: az isteni konkrétumban és az isteni egyetemesben. A Láda tetején a kerubok egymásra néznek, szemben egymással, egymás arcát nézve. Más szóval ezt úgy is mondhatnánk: kapcsolatban vannak egymással.

Emlékezzünk arra is, amit Isten Mózesnek mond a Kivonulás (2Mózes) könyvében: „Ott találkozom veletek”. A Szövetség Ládája szimbólum, méghozzá ószövetségi szimbólum, de nem csak szimbólum, hanem valóság is: Isten trónjának valósága a földön. Tehát van egy kapcsolat a két egyetlen darabból készült, egymásra tekintő kerub titka és aközött, hogy ez a hely az, ahol Isten találkozik az emberrel.

Alapvetően ez volt a Szövetség Ládája. Dávid fogja és egyedül ezt a tárgyat viszi el és elhelyezi egy sátorban. A történelem során ez volt az egyetlen eset, amikor a láda elkülönült a sátor többi tárgyától.

Folytatás..>>