A “keresztény” Európa vándorútjain

(Részletek Jamie Cowen 2002-ben Budapesten, a Messiási Zsidó Bibliaintézetben tartott előadásából)

Korábban a zsidókat behívták a keresztény Európába és eleinte – a muzulmánokhoz hasonlóan -, bizonyos védelmet adtak közösségeiknek, melyet egy karta biztosított. Ez engedélyezte, hogy a keresztény Európában éljenek, de a saját közösségükön belül. Gyakorolhatták saját vallásukat, de nem engedték meg nekik, hogy földet birtokoljanak és különböző iparokat űzzenek.

Azért fogadták be a zsidókat Európában, mert pénzzel és tudással rendelkeztek. Európa akkoriban terjeszkedőben volt, így a földesuraknak szükségük volt a pénzre. A zsidók kölcsönadták a pénzüket, persze kamatokkal, a földesurak pedig adókat vetettek ki a zsidók kamatokból befolyt jövedelmére. A kereszténység értelmezése szerint a Biblia nem engedi meg kamat felszámítását, ezért a keresztények nem adhattak kölcsönt úgy, hogy abból kamatot nyerjenek. Ki akar úgy kölcsönözni másnak, hogy nem vesz kamatot? A zsidók azonban nem problémáztak azon, hogy a pénzt keresztényeknek adják, és tőlük kamatot vegyenek.

A földesurak tehát megadóztatták a kamatokból befolyt jövedelmet, mire a zsidók azzal válaszoltak, hogy megnövelték a kamatlábakat. Így a földesurak a zsidókat használták ki, hogy önmaguk és a földműves jobbágy között ékek legyenek.

Ebben az időszakban az európai antiszemitizmusnak három oka van. Az első az etnikai különbségekből származik. A keresztény Európa meglehetősen homogén lakosságból áll. Az emberek nagyjából ugyanúgy néznek ki, ugyanazt a nyelvet beszélik, hasonló a kultúrájuk; mindenki keresztény.

Egyszerre azután megjelenik egy embercsoport a földjükön, akik teljesen mások, máshogy öltözködnek, más nyelvet beszélnek, az egész kultúrájuk merőben más, nem is beszélve a vallásukról. Ráadásul ez a furcsa vallás elutasítja az ő megváltójukat. Az etnikai különbségek feszültséget okoznak.

A másik tényező egészen konkrétan a vallási különbségekben keresendő. A keresztények nem tudták megérteni, hogy miért nem fogadja el a zsidóság Jézust Megváltóként. Ráadásul az a kor teológiája, hogy ez az embercsoport felelős a Megváltó haláláért.

Három fő oka van annak, hogy a zsidóság nem tudta elfogadni a kereszténység által közvetített üzenetet Jézus megváltói mivoltáról. Ez a három ok ma is él. Az első a Szentháromság tanítása. Mielőtt részletezném, hogy miért okoz nehézséget a zsidóságnak a Szentháromság elfogadása, biztosítani szeretnék mindenkit arról, hogy hiszek Isten hármas természetében.

Isten egy, és akárhogy is próbáljuk magyarázni a Szentháromságot, mégis úgy tűnik, mintha három Istenről beszélne. A judaizmus alapja pedig a: S´ma Jiszráél, Adonáj, Elohénu, Adonáj Echád! (Halljad, ó Izráel, az Örökkévaló, a te Istened, az Egyetlen!) A zsidóság küldetésének éppen az a lényege, hogy az egyetlen igaz Isten hitét vigyék el a világba.

Most pedig olyan Istennel találják szemben magukat, aki három és nem egy. A IV. évszázadtól a Szentháromság tanítását doktrínaként fektették le. A legtöbb keresztény vallás a mai napig tartalmazza a Szentháromságról szóló hitvallást.

A hitvallásnak ezzel a pontjával nagyon nagy baj van, mégpedig az, hogy szó sincs róla a Bibliában. Következtetni lehet rá és így keletkezett a hittétel, de egyáltalán nem üdvösség-kérdés. A zsidók számára főleg nem!

Mi üdvösségi kérdés ebben az esetben? Az, hogy a Messiás bűnért való áldozatként halt meg, majd föltámadt a halálból azért, hogy a bűnnek, a halálnak és a betegségnek a hatalmát megtörje az emberiség fölött. Ez üdvözítő hittétel. Ennyit kell valakinek elfogadnia, hogy üdvözüljön. És ez zsidó hittétel is. Nemcsak, hogy a zsidó Bibliában benne van, hanem más zsidó írásokban is.

A zsidó hit világába illik az, ha Jesuáról úgy beszélünk, mint áldozati bárányról, aki leteszi az életét, majd feltámad. Ezt bizonyítja, hogy Jesua első követői mind zsidók voltak. Ík soha nem fogadták volna el a Szentháromság tanítását, mert ez a zsidókat a többistenhithez, a bálványimádáshoz lökte volna vissza.

Amikor engem megkérdeznek ezzel kapcsolatban, azt szoktam mondani, hogy én sem értem és nem tartom fontosnak. Az igazság az, hogy tényleg nem értem. Nem is nagyon találkoztam olyannal, aki értette volna a Szentháromság tanítását. Nagyon sok analógiát olvastam róla, mégis minden alkalommal azt kellett nyugtáznom, hogy valami furcsaság van ebben az elképzelésben.

Azt viszont mélységesen hiszem, hogy Jesua a Messiás. Magukból a zsidó Írásokból is be lehet bizonyítani, hogy a Messiásnak isteni természetűnek kell lennie. Különösképpen Ésaiás próféta könyvének 9., és Dániel próféta könyvének 7. fejezetéből. Teljesen egyértelműen beszél arról Ésaiás, hogy milyen lesz a megszületendő gyermek, Dániel pedig az Embernek Fiáról beszél, aki el fog jönni a felhőkön.

Tehát a héber Bibliából be lehet bizonyítani, hogy van egy másik isteni személy is. Azt, hogy ez miként illik bele a képbe, nem tudjuk pontosan, de maga a zsidó Biblia utal úgy rá, hogy ő az Isten Fia. Ez még a zsidó hagyományoktól sem idegen.

A második tényező, amely elidegeníti a keresztény hitet a zsidóságtól, az az a keresztény szólam, hogy “már nem vagyunk a Törvény alatt, szabadok vagyunk a Törvénytől”.

A zsidók szövetségi kötelezettsége Istennel szemben éppen az, hogy megtartsák a Tórát. A furcsa ebben a gondolatban az, hogy igazából senki sem hiszi, hogy mentesül a törvény alól. Bár ezt még a mai napig is tanítják a gyülekezetekben, a szíve mélyén senki nem hiszi, hogy ez így van.

Ha valaki is komolyan így gondolná, akkor azt mondhatná, hogy lehet lopni, ölni vagy házasságot törni. De minden hívő ember tudja, hogy van egy mérce az életében, amit be kell tartania. Amikor azonban a zsidóság vonatkozásában kerül elő ez a kérdés, akkor nem tartják érvényesnek a Törvényt.

Ha egy ilyen hitet vagy vallást kínálunk fel a zsidóknak, ezzel arra késztetjük őket, hogy szövetségi kötelezettségüket tagadják meg.

A keresztény aszkétizmus a harmadik olyan tényező, amely nem volt vonzó, vagy hiteles a zsidóság számára. Az aszkétizmus azt jelenti, hogy egy hívőnek nem lehet élvezni ennek az életnek a szépségét és örömeit, hanem egy nagyon izolált, önmagát megsanyargató életet kell élnie.

Ez az aszkétizmus azonban gnosztikus eredetű, mely szétválasztja a szellemi világot az anyagi világtól, és az anyagi világot alacsonyabb rendűnek bélyegzi. A keresztény világ ezt átvette és mind a mai napig is életben tartja.

Azt gondolják, hogy együtt étkezni, vagy valami örömteli dologban részt venni kevésbé szent dolog, mint együtt imádkozni. Számomra ez azért döbbenetes, mert sehol nem látom a Bibliában. A valóság az, hogy Jesua a legmélyebb tanításait evés közben adta. Az Írások tanúsága szerint Mózes és azok a vének, akiket Isten jelenlétébe vitt a Sinai hegyen, ettek az Úr előtt. Ezek az emberek esznek, amikor a legközelebb vannak Istenhez!

El tudjuk-e képzelni, hogy lehet örömteli életet élni ebben a világban? Hogy Isten éppen azért jött közel, hogy bővölködő életet adjon és nem unalmasat? A zsidó nép szereti az ünneplést, a fesztiválokat. Aki volt már zsidó menyegzőn, az tudja, mire gondolok. A zsidó nép szeret élni, és az élet örömeit és fájdalmait teljes szívvel átélni.

És akkor egy ilyesmi üzenet érkezik feléjük: “Add fel az egy Istenbe vetett hitedet, és három Istent kapsz helyette, add fel a szövetségi kötelezettségeidet, és így Isten ítélete alá kerülsz, add fel az ezen a földön való kellemes életet, és kapsz cserébe egy unalmast.” Furcsa ötlet! Érthető, hogy ez a zsidóság számára nem kívánatos. Az igazság az, hogy ehhez nekem sem lenne kedvem.

A harmadik oka az antiszemitizmusnak ebben az időszakban a gazdasági tényező. Törvényszerű, hogy mindig a gazdasági ok az a szikra, mely a tüzet lángra lobbantja. Megfigyelhetjük, hogy a történelem során az etnikai és vallási tényezők mindig jelen voltak, de újra és újra az lobbantotta lángra a tüzet, hogy történt valami a kereszténység és a zsidóság gazdasági kapcsolatában.

Ebben az esetben abból fakadt a gazdasági probléma, hogy a zsidók a földesurak és a jobbágyok közé kerültek. Pénzt adnak a jobbágyoknak, és kamatot számítanak, utána a földesurak megadóztatják a zsidókat, ők a kamatot még magasabbra emelik, aminek a vége az, hogy a jobbágyoknak kell még többet fizetni. Annyira feszül a helyzet, hogy csak egy szikra hiányzik a robbanáshoz.