Fogarasi Gábor

Előadása 2006. Január 7-én hangzott el a Bárka baptista gyülekezetben.

Ahhoz, hogy értsük a magyarországi protestáns egyházak mai viszonyát a római katolikus egyházhoz, számba kell vennünk az elmúlt évszázadok, nagy mély sebeket okozó eseményeit. Ezek az események, történések, megaláztatások még ma is ott élnek a protestáns emberek tudatában. Magyarországon a két közösség viszonyában tehát nem csupán teológiai, bibliamagyarázati különbségek emelnek falat, hanem az a rengeteg sérelem, megaláztatás, amelyen a hazai protestantizmusnak, a római katolikus egyház és a bécsi császári udvar aktív, egymást támogató tevékenysége miatt keresztül kellett mennie. Két tényt kell közölnünk a legelején. Az 1600 évek elején a magyar lakosság több mint 90% a reformáció valamely irányához tartozott, amelyhez szabad és személyes döntés utján csatlakozott.

Magyarországon teljes vallásszabadság csak az 1990. évi rendszerváltást követően van.

A protestáns egyháznak, majdnem 400 éven keresztül kellett hol véresebb, hol szelídebb, de ugyanolyan rendszerezett üldözéseket, zaklatásokat eltűrnie.

Mivel nem szeretném, hogy egyoldalú legyen a mondandóm, megemlítem azt az általam ismert, egyetlen komoly bűnt, amit, magukat protestánsnak való katonák követtek el három katolikus pap ellen, akiket a katolikus egyház mártíroknak, boldogoknak tart, és szobraik az esztergomi bazilikában megtalálhatóak. ők a kassai mártírok, akiket a Kassára betörő protestáns hajdúk/katonák, iszonytató kínok között öltek meg.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának nyilatkozata a zsidósággal való kapcsolatáról

Keresztyén hitünk arra szólít fel bennünket, hogy a bennünk élő reménységről bizonyságot tegyünk (1Pét 3,15). E reménység teszi kötelezővé számunkra, hogy kapcsolatunkat a zsidósággal tisztázzuk, s vallást tegyünk arról a gyökérről, amelybe mi, keresztyének oltattunk.

A jelenlegi helyzet némely vonásai is szükségessé teszik állásfoglalásunkat, így az utóbbi idők elfojtott indulatai, a már nem létezőnek tartott kísértetek újra megjelennek és újra előtérbe állítják a nacionalizmust és faji gyűlölködést, szükségessé téve az ellenségképek elleni küzdelmet. Társadalmunk nagymértékben polarizálódik, s a nyugtalanító közérzet sokszor teret enged az antiszemitizmusnak is. Mélyen megráztak minket az antiszemitista sírgyalázások és egyéb vandál tettek, amelyeket a leghatározottabban elítélünk. A demokratizálódás során megtapasztalt nagyobb szabadság sok indulatot felszínre hozott, amelynek jelentőségét sem eltúlozni, sem kisebbíteni nem szabad. Tudjuk, hogy a gazdasági gondok növekedése bűnbakok keresésére is vezethet bizonyos körökben. Mindeme jelenségeket kívánjuk tudatosítani és saját eszközeinkkel küzdeni kívánunk ellenük, s a társadalmi és vallási megbékélést szeretnénk munkálni teológiai állásfoglalásunkkal és minden más lehetséges módon is.