Addig kéne tennünk valamit, míg a csillagok fénye végleg ki nem alszik! A minap, azzal a szándékkal, hogy tájékozódjunk, milyen gyakorlati segítséget lehet nyújtani a Vészkorszakot átélt idős zsidó embereknek. Ezért felkerestük a Magyar Zsidó Szociális Segély Alapítvány budapesti irodáját. A kapcsolat felvételében egy olyan drága idős barátunk segített, aki maga is 7 évesen szakadt el Ravensbruckbe hurcolt édesanyjától és nővérétől, és egy budapesti nyilas gyermekházban élte át a szörnyű napokat. A beszélgetésen az alapítvány egyik koordinátora Cs.Lilla fogadott bennünket, teljes nyitottsággal és örömmel fogadta felvetésünket. A beszélgetés egy pontján elmondta: alapítványuk 5000 Holokauszt túlélővel tartja a kapcsolatot rendszeresen, és 100 idős számára biztosít házi ellátást, gondoskodást, hogy ezzel megelőzze az idős, egyedülálló emberek kórházba illetve idősek otthonába kerülését.Jelen kis írásomban azonban a kedélyes, nyílt beszélgetésnek csupán egyetlen mozzanatát szeretném felidézni: Lilla elmondta, hogy az önkéntesekkel dolgozó alapítvány “önkéntesei” azok, akik maguk is Holokauszt túlélők.

Akkor talán nem is döbbentett meg annyira ez az információ, mint később, amikor újra és újra végiggondoltam: tehát a 75 évesek segítik a 85 éveseket!!!