Dobner Győző: EMLÉKFORGÁCSOK

A tízemeletes lakótelepi házak eltemették a múltat. A román taxisofőr hosszan keresgélt a térképen, majd a „láncos templom” környékéről egyre távolodóan gördült utcáról utcára, végül megállt a tízemeletes tömb szélső parkolójában. Tört magyarsággal közölte: Nem tudja, hol a Mikszáth Kálmán utca…

Az állandóságot mutató polgárházak eltűntek. Hányan lehetünk még az élők között, akik emlékszünk az ún. zsákutcára, a zöld gyeppel benőtt kocsiútra, ahol zavartalan biztonságban járszottunk. Néha fiakker fordult be a sarkon; apám vagy az utcában élők közül érkezett valaki haza. Tovább olvasom →

Roóz Zoltán: A megbékélés “fegyvere”

2000 őszén egy olyan keresztény csoporttal kerültem kapcsolatba, akik holokauszt túlélők felé szolgáltak Budapesten. Önkéntesként csatlakoztam hozzájuk. Az idősekkel töltött idő és a történeteik megismerése közben feltáruló sebeik mélyen megérintettek. Mivel égett bennem a vágy, hogy Isten szeretete őket is megérintse, ezért Isten vezetését kerestem, hogy miként tudnám szeretett idős barátaimnak még hatékonyabban bemutatni Jézus igazi arcát, amelyet a múlt sötét árnyai eltakartak előlük. Tovább olvasom →