JEGYZETEK

1 Az „aranykor” az Osztrák – Magyar Birodalom azon korszakára vonatkozik (1867 – 1918), amikor barátságos, már-már szimbiózis-szerű viszony állott fenn az uralkodó konzervatív-arisztokrata elemek és a zsidó elit, kiváltképpen a bank életben, az iparban és a kereskedelemben tevékenykedő zsidók között. A részleteket illetően lásd Randolph L. BRAHAM, A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon, 2., bővített és átdolgozott kiadás, Budapest, Belvárosi, 1997, 1 – 12, a továbbiakban: BRAHAM, Népirtás.

2 Moshe Y. HERCZL, Christianity and the Holocaust of Hungarian Jewry, New York University Press, 1993,18, 19.

3 A párt alapítója Istóczy Győző, a magyar országgyűlés tagja volt. A pártnak 1884-ben 16 országgyűlési képviselője volt, közöttük Onódy Géza, a közismert zsidó üldöző.

4 A tiszaeszlári vérvádügy körüli antiszemita hisztériát egy Adamovics József nevű helyi katolikus plébános korbácsolta fel. HERCZL, i. m., 8 – 17.

"Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek." Példabeszédek könyve 14,34.   "Amit elfelejtettünk, azt nem lehet meggyógyítani, ami pedig nem gyógyul be, az egy nagyobb gonosznak lesz a forrása". Elie Wiesel, Nobel díjas író  

(Részletek Jamie Cowen 2002-ben Budapesten, a Messiási Zsidó Bibliaintézetben tartott előadásából)

Sz´fárád: Spanyolország héber neve, innen kapta nevét az általában délről és a Közel-Keletről származó szefárd zsidóság.

Amikor a keresztények elfoglalták Spanyolország nagy részét, a zsidók újra státuszhoz jutottak. Nagyon gazdag volt a spanyol zsidó közösség, és a spanyol uralkodók rájöttek arra, hogy a zsidókat fel tudják használni a saját céljaikra.

A zsidók úgy érezhették ezekben a korai keresztény társadalmakban, hogy sikeresek, de a dolgok 1263. körül elkezdtek változni. Ebben az évben egy Pablo Christiani nevű zsidóból kereszténnyé lett ember felajánlotta az egyháznak, hogy a vezető rabbikkal ő párbeszédet folytat, hogy megnyerje a zsidóságot a kereszténységnek.

(Részletek Jamie Cowen 2002-ben Budapesten, a Messiási Zsidó Bibliaintézetben tartott előadásából)

Ezen a ponton kezdődik el, hogy a korai keresztény teológusok most már hivatalosan állást foglalnak a zsidóság ellen. Már közvetlenül a Bár Kochbá lázadás után ez elkezdődik. Justinus mártír(1) az első, aki mindezt leírja. Párbeszédes formában ír egy levelet, melyben egy Tripho nevű emberrel folytat vitát. Tripho olyan zsidó, aki nem hisz az evangéliumban, Justinusnak pedig az a célja, hogy meggyőzze arról, hogy Jesua, Jézus a Megváltó, ő az út, akit követni kell.
Justinus ezt az írást két célból fogalmazza meg: a pogányoknak is bizonyítani szeretné, hogy Krisztus az Üdvözítő, és a zsidóságnak is, hogy Jézus a Messiás.