Does Israel have right to the Land ?
https://www.facebook.com/YishaiFleisher/videos/1628123227253574/
https://www.facebook.com/YishaiFleisher/videos/1628123227253574/
Hanuka (Chánuká, חנוכה) ünnepe a zsidó naptár szerinti kiszlév hó 25-én kezdődik, és nyolc napig tart.
Ezen az ünnepen mi, kései utódok annak a győzelemnek állítunk emléket, amelyet a Makkabeusok három évig tartó szabadságharc után arattak az akkori zsidó államot, Judeát elfoglaló szíriai megszállók felett.
Az idegen hatalom és helyi támogatóik változtatásokat akartak bevezetni a zsidó vallásgyakorlatban. A harc a polgári időszámítás előtt 165-ben a Jeruzsálemi Templom visszafoglalásával ért véget. A győzelemmel helyreállt a zsidó állam – amelyet akkor Judeának hívtak – katonai és vallási szuverenitása. A „chánuká” azt jelenti: „felavatás” és arra utal, hogy őseink újra Isten oltalmába ajánlhatták a Templomot, amelyet a pogány bálványok és praktikák beszennyeztek.
A konferenciára az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 2013. november 18-án a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében került sor.
„Ha Európa nem támogatja Izraelt a béke ügyében, akkor szellemi örökségét tagadja meg, gyökereit vágja el, és ezáltal saját jövőjét sodorja veszélybe” – hangzott el azon a konferencián, melyre a világ számos országából Budapestre érkező Izrael-barát politikusok részvételével került sor. „Izrael nem létezhet Jeruzsálem nélkül”. A „politikailag korrekt” mellébeszélések ideje lejárt, eljött az idő, hogy „hangosabban és érthetőbben” tegyünk meg mindent a modern zsidó államért – mondta a Dél Afrikai Köztársaságból érkezett Kenneth Meshoe. Az Afrikai Keresztény Demokrata Párt alapító elnöke. Mindez az Izraelt Támogató Parlamenti Képviselők Nemzetközi Alapítványa (IIACF) 2011. október 29-31. között Budapesten tartotta éves elnökségi konferenciáját öt kontinens közel húsz országából érkező parlamenti és európai parlamenti képviselői valamint kormánytagok részvételével.
Elhangzott a Keresztény Zsidó Társaság Elnökségi Ülésén 2017. november 20.-án
A reformáció 500. évfordulójának méltó megünneplésére gazdag esemény sorozattal, programokkal készültek a protestáns egyházak külön-külön és együtt is.
Mivel nem vettem részt a Sportcsarnokban lezaljott közös rendezvényen, nincsenek információim arról, megemlékeztek-e a reformáció Luther és Kálvin nevéhez fűződő két fő irányzata mellett a harmadik, kevéssé ismert mozgalomról – az anabaptizmusról. (Úgy vélem, ebben a körben nem szükséges a görög alapszó jelentésére időt töltenünk.) A jelenlevők bizonyára ismerik a reformáció korszakának mozgalmait, de a harmadik ág meghatározó vezetői talán nem annyira ismertek.
Az elnagyolt történelmi tájékoztatás az anabaptizmust Münzer Tamás által vezetett parasztlázadással azonosítja, noha az általa vezetett mozgalom csupán egy radikális vonulata a Svájctól a német fejedelemségeken – Német Alföldön, ill. Kelet-Európán átívelő mozgalmaknak. A mozgalom egészének negatív megítélésében egy amerikai teológus történész (William R. Estep) gondos kutató munkája hozott változást.
Mi is ott voltunk Wittenbergben 2017 október 31-én. De a csoport, aminek tagjai voltunk, más üzenettel gyűlt össze, mint az a sokaság, akik a reformáció 500 évfordulójára emlékeztek szerte a világon.
A kezdeményezők az önvizsgálat jegyében hívták össze a közel 400 résztvevőt a Wittenberg 2017 elnevezésű találkozóra.
Mivel is kellene a keresztény egyházaknak, tagságuknak szembenézniük? Erre keresett válaszokat ez a találkozó.