Emléktábla-avatás és könyvbemutató

Emléktábla-avatás és könyvbemutató Sopronban a szeretet jegyében
2007. július 3.

„Egy közülük. Egy közülünk”

A Szép Sopronunk Kiadó az egykori Sopron vármegye történetét több kötetben dolgozta fel. Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégibb idõktõl napjainkig (1896) címû mû fakszimile kiadása a sorozat tizedik köteteként jelent meg.

A könyv bemutatóját a szervezők ünnepélyes emléktábla (Kutas László munkája) avatással kapcsolták össze az egykori neológ zsinagóga helyén ( amely az 1945 márciusi bombázás idején elpusztult), megemlékezve Pollák Miksa történettudósról, a neológ zsinagóga első és utolsó rabbijáról.

 

Göncz József, a Szép Sopronunk Kiadó vezetőjének kezdeményezése nyomán a szeretet jegyében olyan példaértékű összefogás született az ügy érdekében, amely megmozdította az esemény támogatóit: Walter Dezső volt polgármestert, a jelenlegi városvezetést, a BW. Pannonia Med Hotelt, dr. Glatz Ferenc akadémikust, az MTA volt elnökét, valamint a Soproni Zsidó Hitközséget és a városban jelenlévő keresztény közösségeket.

Az emléktáblát Radnóti Zoltán a Soproni Zsidó Hitközség rabbija avatta. Az ünnepség különleges jellegét az adta, hogy a katolikus, a református és az evangélikus egyház képviseletében megjelent emlékezők mellet képviseltették magukat a városban jelenlévő további keresztény felekezetek is. Sándor Péter, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke végezetül megköszönte az összefogást: a városnak, az egyházaknak és a támogatóknak egyaránt.

Az emléktábla avatást követően bemutatták a tudós rabbi a soproni zsidóság történetéről szóló munkájának fakszimile kiadását. Dr. Fodor Tamás polgármester köszöntötte a rendezvényen megjelenteket.

Ünnepi beszédet dr. Glatz Ferenc akadémikus, az MTA volt elnöke mondott: Beszéde után Radnóti Zoltán rabbi mesélt dr. Pollák Miksa rabbiról, Grászli Bernadett művészettörténész tartott referátumot a neológ zsinagógáról, Hanzséros Ágnes előadóművész olvasta fel dr. Pollák Miksa ünnepi beszédét az egyetemes szeretetről, és Kövesi György előadóművész tolmácsolta Göncz József üzenetét a rendezvényen megjelenteknek.

Az est folyamán a Testvérek Sopronért Keresztény Zenekar működött közre. Utolsó zeneszámuk az este jegyében a következő volt:

HEVENU SHALOM ALEHEM !

Hevenu shalom alehem,

Hevenu shalom alehem, hevenu shalom alehem,

Hevenu shalom, shalom, shalom alehem !

Legyen a béke teveled,

Legyen a béke teveled, legyen a béke teveled,

Legyen a béke, béke, béke teveled !

Az alábbiakban szeretnénk közreadni Dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát levelét, amelyet a Templom utca 23. alatti egykori neológ zsinagóga helyén épült lakóház falán felállítandó emléktábla avatására írt:

Tisztelt Emlékezők!

Szeretettel köszöntöm Mindannyiukat, akik az emléktábla avatáson jelen vannak. A II. világháború utáni nemzedék tagjaként, elszármazott soproni katolikus keresztényként szeretnék Önökhöz szólni. Teszem ezt abban a tudatban, hogy a múltat a fiaknak is vállalniuk kell, sőt jóvá kell tenniük, amikor arra csak alkalom adódik.

„Sopron könnyes-véres dátumai”-ra emlékezünk, amely sok egykori soproni polgárnak szenvedést és halált hozott. E megemlékezéshez illenek katolikus egyházam „Emlékezünk: megfontolások a Soáról” című dokumentumban olvasható szavai és gondolatai: „A zsidó nép egyedülálló tanúságot tett Izrael Szentjéről és a Tóráról, s ezért sokfelé és sokat szenvedett különböző időkben. Kétségtelen azonban, hogy a Soá volt a legsúlyosabb megpróbáltatásuk. Szavakkal ki sem fejezhető az embertelenség, amellyel a zsidókat üldözték és lemészárolták ebben a században. És mindezt egyes-egyedül azért tették velük, mert zsidók voltak.” Ennek a sorsnak volt osztályrészese Pollák Miksa soproni neológ rabbi, akiről ma külön is megemlékezünk, de nem csak róla, hanem mindazokról a társairól, akiket a vészkorszakban elpusztítottak, elhurcoltak.

„Idézzük fel és tegyük magunkévá azt, amit II. János Pál pápa 1988-ban a strasbourgi zsidó közösség vezetőinek mondott: “Önökkel együtt ismételten a leghatározottabban elítéljük a rasszizmust és az antiszemitizmust, amely ellentétes a kereszténység alapelveivel.” A Katolikus Egyház tehát elutasítja a népek vagy embercsoportok ellen irányuló mindenfajta üldözést, bárhol és bármikor legyen is az. A leghatározottabban elutasítja a népirtás bármely formáját és az azt előidéző rasszista ideológiákat. Visszatekintve a huszadik századra, mélységes fájdalommal tölt el bennünket az egész népcsoportokat és nemzeteket elborító erőszak. Külön is megemlékezünk az örmények lemészárlásáról, a megszámlálhatatlan áldozatról Ukrajnában az 1930-as években, a cigányok tömeges kiirtásáról, amely szintén rasszista ideológia következménye volt, továbbá a hasonló tragédiákról Amerikában, Afrikában, a Balkánon és Magyarországon, benne szeretett városunkban Sopronban is. Nem feledkezhetünk meg a totalitárius eszmék áldozatainak millióiról a Szovjetunióban, Kínában, Kambodzsában és másutt. Nem felejthetjük a Közép-Kelet drámáját sem, amelynek adatai jól ismertek. Most is, amikor ezt az emlékezést írjuk, „még mindig sok ember válik embertársának áldozatává”.

Egy ilyen eseményt azonban nem lehet egészen feltárni csupán a történeti kutatás szokott módszereivel. „Erkölcsi és vallási emlékezésre is szükség van, és különösen a keresztényeknek igen komolyan el kell gondolkodniuk azon, hogy milyen okok idézték azt elő.”

„Végül minden jóakaratú embert arra kérünk, gondolkodjon el mélyen a Soá jelentőségén. A sírokban fekvő áldozatoknak és a szenvedések túlélő tanúinak kiáltása fölkelti az egész emberiség figyelmét. Ha ezekre a borzasztó tapasztalatokra emlékezünk, akkor tudatosul bennünk az üdvös figyelmeztetés: az antijudaizmus és az antiszemitizmus romlott magvai soha többé nem verhetnek gyökeret egyetlen ember szívében sem.”

Tisztelt Emlékezők!

Sopron, a „civitas fidelissima”, „a leghűségesebb város” címére büszkén, emelt fővel emlékezik. Ez azonban nem elég, ez a megtisztelő cím arra is kötelezi a ma élő polgárokat, hogy ennek a történeti címnek új tartalmat adjanak. Akkor vagyunk hűségesek gyökereinkhez, európai és magyar hagyományainkhoz, végső soron Istent ismerő és szerető hagyományunkhoz, ha Sopron ma a megbékülés, a kiengesztelődés városa, ahol a polgárok vállalják a múlt dicsőségét és a múlttal történő kiengesztelődést egyaránt, ha vállalják, hogy ma is élhetővé, humán légkörűnek akarják városukat berendezni, ahol a polgárok biztonságot és békét élveznek emberi kapcsolatiakban.

Szívből kívánom, hogy ez az emlékezés békét, több emberséget, áldást hozzon a soproniaknak.

Tisztelettel köszöntöm Mindannyiukat

 

Dr. Várszegi Asztrik

püspök, pannonhalmi főapát

Pannonhalma, 2007. június 20.