Savuot és Pünkösd ünnepének összefüggései

Ez az ünnep, amelyet az Újszövetségben az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk a tórai ünnepek között a második zarándok ünnepe volt.
Az ünnep fogalmának egyik bibliai jelentéstartalma TALÁLKOZÁSRA KIJELÖLT ELKÜLÖNÍTETT IDŐ, SZENT IDŐ. AZAZ KÜLÖNLEGES TALÁLKOZÁS AZ ÖRÖKKÉVALÓVAL!

A savuot ünnepe, amely keresztény körökben pünkösd néven ismert, szorosan, mondhatni szervesen kapcsolódik a páska, kovásztalankenyerek és az első zsenge ünnepköréhez.

A talmudi irodalomban majdnem mindenütt a peszah „befejező ünnepének” (Acaret) nevezik.  „A Szentírásban a Hetek ünnepével foglalkozó rész előtt ugyanis hiányzik az un. szokásos bevezető formula („És szólt az Örökkévaló Mózeshez”) mint a többi ünnepnél, mert ezt a Tóra a peszah kiegészítésének tekintette, és nem önálló ünnepnek.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az egyiptomi kivonulás célja maga a Tóraadás volt!

Először is tekintsük át, hogy mi is történt AZON a bizonyos savuoton, amiről az újszövetség az Apostolok cselekedeteiben ír.
Ha a fenti párhuzamban vizsgáljuk a Jézus feltámadásáról szóló híradást, akkor azt láthatjuk, hogy itt sem zárultak le az események a páska ünnepet követően, hanem inkább folytatódtak az apostolok cselekedeteiben, hiszen arról olvasunk első fejezetében, hogy a feltámadt Jézus 40 napon át tanította a tanítványit az Isten királyságának dolgaira vonatkozóan. Majd az Atya ígéretére Szent Lélek(Szellem) kitöltésének ajándékára való Jeruzsálemben történő várakozásra irányította a tanítványai figyelmét.
Talán nem véletlen, hogy Jézus ekkor kapta a nagy kérdést az apostoloktól: Akkor ez azt jelenti, hogy most állítod helyre Izrael országát? Jézus ekkor a fókuszukat javítva a jelenlegi küldetésre irányítja a figyelmüket, hogy Szent Lélek(Szellem) által természetfeletti erőt kapnak és vesznek arra, hogy tanúi legyenek Jesuának/Jézusnak, és az eljövendő Isten királyságának.
Tehát az Örökkévaló által megígért Szent Lélekkel(Szellem) való találkozásra és a Vele való közösségre irányítja a figyelmüket.

Majd az Apcs 2:1-11-ben a konkrét zarándok ünnepen történtek krónikáját olvashatjuk.
1Amikor pedig eljött a pünkösd (savuot – görögül a pentékoszté: jelentése ötvenedik, az ünnep magyar neve a görög szóból ered) napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.
6 Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: “Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?
8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén:
9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,
11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.”

Majd Péter apostol előállt és Jóel próféta szavait idézve elmagyarázta a csodálkozó tömegnek, hogy mi is történik éppen.
Apcs 2:16-18.
16 Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált:
17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak,
18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.

Ezt követően pedig Jézus feltámadására, az Isten jobbjára helyeztetésének a bizonyítékaként jelöli meg ezt az eseményt, a Szent Lélek(Szellem) kitöltését.
Apcs 2:33-41
33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra,
35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”
37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?”
38 Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: “Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!”
41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

Tehát azt láthatjuk a szövegből, hogy a Péter apostol beszéde a jelenlévő, Izraelből és a diaszpórából érkező zarándokok közül 3000 zsidó léleknek a szívéig hatolt és Jesua/Jézus messiásként történő elfogadására sarkallta őket.
Ezért ezt a napot az ekklézsia, azaz az újszövetségi gyülekezet születésnapjaként tartjuk számon.

Milyen párhuzamok fedezhetőek fel a savuot és a pünkösd között?

Acaret

Az egyik ilyen párhuzam, amit már az elején is megállapítottunk, ahogy már előbbiekben elhangzott, hogy ezt az ünnepet a talmudi irodalomban nem savuot-nak nevezik rendszerint, hanem majdnem mindenütt a peszah „befejező ünnepének”. A talmud bölcsek szerint ugyanis az egyiptomi kivonulás célja maga a Tóraadás volt! A fizikai szabadulást a tóra adása koronázta meg, amely a szellemi szabadság és a néppé formálódás alapját teremtette meg számukra. Ugyanígy Jesua/Jézus halálának és feltámadásának a célja nem csak a nép bűnrabságából történő kiszabadítása volt az Ő helyettes áldozatában való hit által, hanem egy újszövetségi nép létrehozása is a Szent Lélek(Szellem) vezetésével és erejével megáldva. Végeredményben pedig az Isten országának, mint az Ígéret földjének birtokba vételének az előkészítése az övéi, a NÉPE által.

Ebből eredeztethető a következő párhuzam az első zsengére és az ebből készült két kovászos kenyérre vonatkozóan.

Első zsengék

Az Örökkévaló részéről az első zsenge elfogadása mintegy „záloga” vagy pecsétje volt a gazdag aratásnak.
Az első árpakéve meglengetése után kezdődött el az aratás. Izraelben ettől fogva lehetett kinn látni az aratókat a földeken.
Jesua/Jézus feltámadása által peszah ünnepéhez kapcsolódóan az első zsengék ünnepén mutattatott fel, mint az első zsenge, és ezzel adta meg a jelet arra, hogy az aratás megkezdődött, ami sávout ünnepén (pünkösdkor) a Szent Lélek(Szellem) kiárasztásával teljesedett ki, s lépett új szellemi szintre.
Tehát láthatjuk, hogy a keresztény értelmezés szerint a Messiás a peszahi első zsenge, a gyülekezet pedig a savuoti búzaaratás első zsengéjéhez kapcsolható.
Róm 11:16 „ha pedig a zsenge szent, a tészta is az lesz.” azaz Jesuában/Jézusban, aki kovásztalan/azaz bűntelen/, jó reménységünk lehet arra, hogy a savuoti első zsengéből készült kovászos kenyereket is megszenteli az Örökkévaló Atya számára.

Két kenyér

Az Írás a 2Móz 23:16-ban így is nevezi chag hakatzirnak (az aratás ünnepének). A búzaaratás ünnepe volt. Az Örökkévaló az 2Móz 34: 22-ben így rendelkezik: „És a hetek ünnepét tartsd meg a búza zsengéjének aratásakor…” (Hertz Biblia)
Az első búza zsengéjét vitték fel ilyenkor a Templomba.
Az ünnep során két kenyeret készítettek búzából és meglóbálták az Úrnak. Ezeket nem áldozták fel az oltáron (3Móz 2:12) mivel kovászosak voltak (3Móz 23:17), Ez az egyetlen ünnep, ahol kovászos is engedélyezve volt.
Ha a kovászost szimbolikusan használja az Írás, akkor általában a bűnre utal. Egyes bibliakutatók szerint Isten azért engedte meg ezen az egy helyen a kovászos használatát, mert ez az áldozat bűnösöket szimbolizálta. Az egyik kenyér a pogányokat a másik kenyér zsidó hívőket mutatja be. Az ünnep beteljesülése a bibliai egyház születése, amely zsidó és pogány hívőkből áll egy testben. A két kenyeret egy terítőre helyezték, ez arra mutat, hogy zsidók és pogányok egy testben egyesültek.

Pál apostol erről ír az Efézus 2:13-14-ben:
13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor “távol” voltatok, “közel” kerültetek a Krisztus vére által. 14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.

Tóra adás ünnepe

Újabb párhuzam fedezhető fel Tóra adás ünnepe kapcsán is – a Tóra szívbe írása
Zsidó írásmagyarázók azt látták, hogy a fizikálisan peszáhkor megszabadított nép, melyet az Örökkévaló kihozott Egyiptomból, a Tóraadás által lett néppé. A rabszolgasorsban élő zsidóság nem tudott mit kezdeni a szabadsággal, a Tóraadás után kapta meg azt a szellemi alapot, amiben szabaddá válhatott.
A peszahkor Isten által adományozott szabadulásnak a szolgaságból nem pusztán a fizikai megszabadulás volt a célja.
A Tóra (’tanítás, oktatás, útmutatás’) adománya, mint ÚT jelenik meg a belső felszabaduláshoz, amely lehetővé teszi a Tóra útmutatása szerinti életet. Pál apostol tanítása szerint az írott Tóra pedig valójában a Krisztusra vezérlő mester lett! Jesuára/Jézusra, aki maga az ÚT!!
A Szent Lélek(Szellem) pünkösdkor történt kiáradása a messiási zsidó hívők és keresztény bibliamagyarázók szerint Jeremiás azon próféciájának a beteljesedését is jelenti, amely szerint Isten az új(abb) szövetségben a Tórát népének bensejébe helyezi, szívébe írja majd . Ezen értelmezés szerint a Tóra és a Szent Lélek(Szellem) tulajdonképpen egy lényegű.
Jeremiás próféta így szól erről: Jer 31:33 „Hanem ez lesz a szövetség… …Tórámat az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”
Ezékiel próféta pedig így szól Ezék 36:27: „…és szellememet adom belétek és odahatok, hogy törvényeimben járjatok, rendeleteimet őrizzétek és megtartsátok.” (– Hertz Biblia)
E próféták szerint a Szent Szellem azért adatott, hogy Isten elhelyezze a Tórát, a törvényt a hívők szívében.

70 nyelven

A Tóra adás kapcsán a Midrásban a bölcsek adtak egy olyan értelmezést, ami előremutatott arra, hogy Isten ezt az aratást a népekre is kiterjeszti.
Így ír a Midrás: „És mindenki a villámlásokról tanúskodik” (2 Móz 20:16) Nem villámlást mond az Ige, hanem „villámlásokat”. Ennélfogva mondja R. Yochanan, hogy Isten hangja, ami felzúgott, hetven hangra oszlott, és hetven nyelven szólt, így minden nép megérthette.” (Shemot Midrash Rabbah 5,9)
A hetven nép említése azért jelenti a népek teljességét, mert Mózes első könyvének 10. fejezete – a nemzetek leszármazásának táblázatában hetven nemzet atyját említi. Ebből a hetven ősből lett az idők folyamán a világ hetven nemzete. A rabbinikus értelmezés szerint hetven nép és nyelv alatt a világ népeinek teljessége értendő. Így a zsidó tanítók már a Tóraadásban is látták Isten nemzetekre kiterjedő kegyelmét, melynek kibontakozása az Újszövetség sávuotján indult útjára.
Apcs 2:11
„Mindenki a maga nyelvén hallotta: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.”

Tűz és hanghatások

Talán az egyik leglátványosabb összefüggést mutatja, hogy akkor Isten tűzben szállt le a hegyre: “Az egész Sínai-hegy pedig füstölgött, mivelhogy leszállt arra az Úr tűzben, és felment annak füstje, mint a kemencének füstje, és az egész hegy nagyon rengett”. A kinyilatkoztatást különféle hang- és fényjelenségek kísérték, amit mindenki hallott és látott (“az egész nép pedig látta a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését”).

Párhuzamba hozhatók ezzel azon a bizonyos savuoton történtek, amelyekről az Apcs 2: 1-4 verseiben olvashatunk:
1Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.