Izrelben – magyarul IV. rész
Találkozás a Netanya-i magyarokkal
A találkozó elõtt felkészülõ megbeszélést tartottunk egymás között, imádsággal és a program egyeztetésével. Egyikünk imádságában fogalmazódott meg, hogy ez az alkalom már régóta, évtizedek óta készül az Úr terveiben. Megalapozza 30 év barátság, és ez idõ alatt kiépült kölcsönös tisztelet. (izraeli barátaink és az idõs magyarok között).
Mi magyarok Radnóti verseibõl, Elie Wiesel: Éjszaka címû regényének bevezetõjébõl készültünk, és a magyar csoport elõzetes kérése alapján a Szól a Kakas már címû dallal. Érdekes módon, mind a Nyolcadik ekloga, mind a Wiesel könyv bevezetõje, mind pedig a Szól a kakas már megfogalmaz egy csodálatos reménységet a sötétségbõl, a pusztulásból. Radnóti ezt így írta meg, a halála küszöbén 1944-ben, Lager Heidenauban, Zagubica fölött a hegyekben„… mert eljön az ország, amit ígért amaz ifjú tanítvány, rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat. Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra, már születendõben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, lásd az az ország. Útrakelünk, gyere. Gyûjtsük össze a népet, hozd feleséged, s mess botokat már.” Éreztük, hogy csak az Úr és az Õ feltámadásának ereje az, ami fényt hozhat azokba a kimondhatatlan emlékekbe, amiket ezek az idõs emberek szíveikben, elméjükben hordoznak. Isten ígéri az Ezékiel könyvében, hogy „Kihozlak sírjaitokból, én népem”. Jézus mondja a Jelenések könyvében: Nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Bár mindent meg kell tennünk emberileg, hogy a pusztítás e sötét munkájának nyomait vigasztaljuk, a sebek gyógyulását segítsük, de egyedül Isten az, aki természetfeletti gonosz munkáját természetfeletti gyógyítással érinteni tudja.
Öröm volt látni, hogy a dicsőítés ideje alatt a zsidó testvérek együtt énekelték velünk az ismert héber dallamokat.
Az igét Helmuth Eiwen hirdette. A Jn. 4,22-ből: „Az üdvösség a zsidók közül ered.” volt az igehirdetés témája. Helmuthot és feleségét Ulit Isten különlegesen és prófétikus módon vezette Izrael szeretetére, a megbékélés szolgálatára (lsd. "A megbékélés kapujában") valamint az „Olajfa mozgalmába”, amelynek célja megbékélést vinni a zsidók felé, hordozva Jézus szeretetét, valamint visszavezetni az eklézsiát szellemi gyökereihez.
Sándor Péter a Zsidó Hitközség vezetője őszinte, protokoll mentes szavakkal megköszönte az együttlét lehetőségét, beszélt a zsidó keresztény párbeszéd fontosságáról. Tekintetében ott volt a zsidó évezredek öröksége és zárszóként ezt mondta:
