Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása II.
Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása a messiási zsidók perspektívájából II.
VI. A „9,11” nem sürgős felhívás volt?
Forduljunk vissza Ámósz könyvének 9,11-ik részéhez, ahhoz az egyetlen bibliai szakaszhoz, ahol a Dávid sátorának helyreállítása kifejezés ebben a formájában szerepel.
Az Ámósz 9 és az Ézsaiás 1-11 ugyan arra a témára összpontosít, bár Ámósz valószínűleg körülbelül egy évszázaddal Ézsaiás előtt rótta a tekercsekre sorait. Az Ámósz könyvében lévő fejezet első tíz sora az ítéletet írja le, amelyet az ÖRÖKKÉVALÓ a zsidó nép felett tart.
A nyolcadik vers közepén azonban Ámósz arról kezd prófétálni, hogy az idők végén Isten irgalma eljön Izraelhez, az ítélete időszaka után. Igaz, hogy Istennek egyes népeket az ellene való lázadás miatt el kell törölnie. De a zsidó népet nem fogja megsemmisíteni. Bűneik ellenére más, és örök rendeltetésük van (8b-9 versek).
Izrael fizikai ítéletének napja után azonban Ámósz próféciája arról is beszél, hogy eljön a helyreállítás ideje is. Isten eltávolítja a pusztítás által hagyott romokat, és visszaadja a zsidó népnek a „Nyugati sávot”, a Golán fennsíkot és Jeruzsálemet (lásd: Jeremiás 50,4-5 és 17-20). Akkor majd újjá építik a romokat, betelepítik a szőlőskerteket, és maguk is gyökeret vernek, örökre, és saját hazájukban, saját kezük munkája által (13-15 versek). E szövegösszefüggés megértése után forduljunk az Ámósz 9,11-12-höz. Itt Izrael Istene azt ígéri, hogy nemcsak Izrael földjét adja vissza Izrael népének, hanem a kormányzást is – Dávid királyi dinasztiáját, hogy az uralkodjék a zsidó nép felett, de Izrael ellenségei, az edomiták felett is (ezek olyan arabok, akik Ézsautól származnak (lásd: 1Móz 25,30; 27,38-40, Zsolt 137,7-9, Abdiás 1-21)… és a világ minden népe felett.