Cfat-i Múzeum tiszteletpéldányt kapott

2014_0301-0306 Izrael (135)2014 márciusában sikerült eljutnunk a Cfat-i Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumába is, ahol találkozhattunk Joszef és Hava Lustiggal, a Múzeum alapítóival. Utunk célja az volt, hogy a film tiszteletpéldányával fejezzük ki köszönetünket a Múzeum segítségéért, amellyel támogatták a film létrejöttét. Kiváltság volt a számunkra, hogy Ron Lustig, aki jelenleg az intézmény ügyvezetője, egy különleges tárlatvezetés keretében kalauzolt végig minket a Múzeum még ki nem állított kincsei között.

 

Tovább olvasom →

Izraelben magyarul: Sorsok a 20.századból

Készítettünk egy 4 perces filmelőzetest Garai András riportjából, akinek kalandos és nem mindennapi élete szolgál majd a dokumentumfilm alapjául. A film projekt munkacíme: Izraelben magyarul: Sorsok a 20. századból

                                               

Kedves Olvasóink, a segítségeteket és támogatásotokat szeretnénk kérni!

( Köszönet a támogatóknak, időközben ez a “projekt” megvalósult, a film Szerelemből Auschwitzba címmel elkészült.)

2009. év októberében Isten kegyelméből a Segítség az Élethez Alapítvány vezetőjével, Simonyi Andreával sikerült kijutnunk Izraelbe és a régebben már megismert, számunkra nagyon kedves idős magyar túlélőkkel 8 órás interjú anyagot leforgatni.

Hazatérve az volt a szándékunk, hogy készüljön ebből egy dokumentumfilm, amelyet pl. a Duna Tv-nek és városi Tv-k számára lehet felajánlani, ill. egy 35-40 perces film, amely rendhagyó történelem órák segédanyaga lehet az iskolákban, vagy a kiengesztelődés szolgálatában helyi közösségek hasznára lehetnek. Tovább olvasom →

Kezdetek IV. rész

Izraelben – magyarul V.rész

Három hetes izraeli önkéntes munka után 2007. augusztus 19-én érkeztem Netanyára. Alig két hónap telt el legutóbbi látogatásom óta, amikor megismerhettük a helyi magyar klub tagjait. Már akkor elhatároztam, hogy következő alkalommal Klári néni és Imre bácsi meglátogatásán túl, szeretnék személyesen találkozni újdonsült idős magyar zsidó barátainkkal.

10 nap története…

Megérkezésemkor elkezdtem telefonon felvenni a kapcsolatot azokkal, akik legutóbbi találkozásunkkor megadták elérhetőségüket. Sikerült időpontokat egyeztetni. Szinte minden napra jutott egy vagy két találkozó, de az élet is szervezte a programomat. Így futottam össze „véletlenül” Netanya főterén Berkovits Yehudával, akinek könyvéből az előző részben idéztünk. Ebből a „véletlen” találkozásból maratoni, közel öt órás beszélgetés kerekedett ki, de csak azért ennyi, mert Joszi bácsi, a Klubvezetője és felesége már vártak rám otthonukban, ahol nagy szívélyességgel fogadtak.

Nagy öröm volt számomra, hogy a Dániel Csoportot képviselve Joszi bácsinak beszélhettem elkötelezettségünkről. Lehetőségem nyílt arra is, hogy nekik adhassam tevékenységeink ismertetőjét és a szolgálatunk kezdetét jelentő levelet, amelyet 2000-ben Chanuka idején ünnepélyes keretek között adtunk át Izrael Állam Nagykövetasszonyának.

Meghatározó élmény volt, hogy közelebbről megismerhettem Dr. Garai-t, akinek kalandos élettörténetén és precízen összeállított fotógyűjteményén keresztül szinte megelevenedett a háború utáni cionista mozgalom, Izrael államának születése, és harcai az életben maradásért. A Zsámboki házaspárral történt találkozás is igazi megtiszteltetés volt. Személyükben olyan csupa szív embereket ismerhettem meg, akik nagyon aktívan vesznek részt a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában és a kultúra segítségével hidat vernek Izrael és az Ó-haza között. Találkozhattam a vagány és örökifjú, mindig újabb és újabb terveket szövögető Tiborral, majd Miki bácsival, kinek élettörténete külön tanulmány. Mondanom sem kell, hogy azonnal megosztotta velem élettapasztalatából fakadó szeretetteljes bölcs tanácsait. Mégis, talán a legfontosabb találkozás – számomra – Karcsi bácsihoz kapcsolódik. Tovább olvasom →

Kezdetek III. rész

Izraelben – magyarul III-IV. rész összevonásával

Shalom rav leohevei Toratecha… (nagy békesség jut törvényed szeretõinek), mondja az ének. Ez a minden értelmet felül haladó békesség töltött el minket, amikor 2007 június 14-én felszálltunk az El-Al késõ esti járatára. Ez a nagy és tapintható békesség egész utunkon végigkísért. Tudhattuk, hogy az Úr kegyelmébõl rátaláltunk akaratára.

….korán reggel indultunk tovább Netanyára. Megint Imre bácsiékhoz vezetett első utunk.

Sajnos, még március óta is szemmel láthatóan romlott fizikai állapotuk, erőnlétük. Még csendesebb és szívbemarkolóbb lett ezért beszélgetésünk, mégis, keresnünk sem kellett velük az otthonosságot, mert tényleg az volt az érzésünk, hogy hazajöttünk hozzájuk. Együtt ebédeltünk kis fedett teraszukon, és éreztük, mennyire nehéz feldolgozni Imre bácsi számára a romlást, ami állapotában bekövetkezett. Sokszor elmondta: „sajnálom, hogy így kell látnotok”. Megint lehetőségünk volt, hogy imádkozzunk velük, amit hálásan, könnyek között fogadtak. A gyógyulást kérő ima után Imre bácsiból ki is szakadt a megvallás: „Máris jobban érzem magam! Irigylem a hitetek, nagyon vigyázzatok rá !!” Tovább olvasom →