Izraelben – magyarul III-IV. rész összevonásával

Shalom rav leohevei Toratecha… (nagy békesség jut törvényed szeretõinek), mondja az ének. Ez a minden értelmet felül haladó békesség töltött el minket, amikor 2007 június 14-én felszálltunk az El-Al késõ esti járatára. Ez a nagy és tapintható békesség egész utunkon végigkísért. Tudhattuk, hogy az Úr kegyelmébõl rátaláltunk akaratára.

….korán reggel indultunk tovább Netanyára. Megint Imre bácsiékhoz vezetett első utunk.

Sajnos, még március óta is szemmel láthatóan romlott fizikai állapotuk, erőnlétük. Még csendesebb és szívbemarkolóbb lett ezért beszélgetésünk, mégis, keresnünk sem kellett velük az otthonosságot, mert tényleg az volt az érzésünk, hogy hazajöttünk hozzájuk. Együtt ebédeltünk kis fedett teraszukon, és éreztük, mennyire nehéz feldolgozni Imre bácsi számára a romlást, ami állapotában bekövetkezett. Sokszor elmondta: „sajnálom, hogy így kell látnotok”. Megint lehetőségünk volt, hogy imádkozzunk velük, amit hálásan, könnyek között fogadtak. A gyógyulást kérő ima után Imre bácsiból ki is szakadt a megvallás: „Máris jobban érzem magam! Irigylem a hitetek, nagyon vigyázzatok rá !!”

Izraelben – magyarul II.rész

Lépések az ÚR nyomában…

2007 tavaszán… újabb váratlan lehetõség nyílt egyikünk számára, hogy a Szentföldre mehessen: a Be’ad Chaim, vagy az „Életért” nevû szervezet tartott konferenciát a galileai T’veriah (Tibériás) közelében.

Ezzel a páska (pészach) ünnepét Izraelben tölthettem és újabb lehetõség nyílt Imre bácsiékat meglátogatni. E látogatás során néhány olyan lényeges dolog történt, amin az Úr vezetése, szeretete világlott át. Imre bácsi megnyitotta életét és régi emlékeirõl beszélt: azokról, amelyek talán a leginkább terhelik emlékezetét: az orosz hadifogság szörnyû éveirõl és belsõ fájdalmáról küzdelmeirõl, hogy békességre jusson e nehéz emlékek felett, de beszélt meghatottan a halászéveirõl is, amikor a tengeren sokszor átélte a természet mögötti természet felettit, és tanár éveirõl, amikor minden erõfeszítését annak szentelte, hogy diákjaiból felelõs, és emberséges, szeretni tudó felnõtteket neveljen.

Izraelben – magyarul I. rész – 2005.09.30-10.09.

Mich Moret (Netanya környéke)

Már otthonról megbeszéltünk egy találkozót az idõs házaspárral, akikkel Budapesten találkoztunk 2004-ben. Akkoriban a Menóra közösség tartott egy szabadtéri Szukkot alkalmat a Szent István parkban, és az arra járók között szólítottuk meg szûkös héber ismereteink segítségével az arra sétáló idõs embereket, akik köszöntésünkre magyarul feleltek. Már akkor is megindultan hallgatták a szabad téren szóló zsidó dallamokat, majd beszélgetésünket követõen még inkább elfogódtak azt hallván, hogy munkánkat, erõnket a zsidóság ellen elkövetett bûnökért való bocsánatkérés dolgában vetjük latba. Az õ emlékeik alapján szinte hihetetlennek tûnt, hogy most Budapest egy közparkjában zsidó zene szólhat. Az is kiderült, hogy Netanyan élõ barátainkhoz tervezett látogatásunk során õket is meglátogathatjuk, hiszen a közelben élnek.