Őszinte kérdések – őszinte válaszok: TABUK nélkül!
Zsidó keresztény párbeszéd Sopronban 2011.november 30-án 17 órától.
A megbékélés kapujában
Igaz történet Isten szeretetérõl az Õ népe, a zsidók iránt Helmuth Eiwen lelkipásztor és felesége, Uli elbeszélése alapján.
Gail Harris
Ezt az írást Izráel Istenének és a zsidó népnek ajánljuk. Hálát adunk az Úrnak, hogy megnyitotta szíveinket a kijelentés elõtt, amely megmutatta az Õ mély, soha véget nem érõ szeretetét népe iránt.
Prológus
Amikor Uli Eiwen, az ausztriai Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) szolgáló Helmuth Eiwen lelkipásztor felesége tizenhat éves volt, nagyon fontos elhívást kapott az Úrtól. 1961-ben, egy svájci látogatás során éppen egy diabemutatót nézett Izraelről. Az egyik képen a Haifa mellett emelkedő Kármel-hegy volt látható, melynek látványa hirtelen nagyon mélyen megérintette. Elmondása szerint olyan volt, mintha egy hang szólalt volna meg a bensőjében: „Ez a te elhívásod.” A szobájába ment, és letérdelt imádkozni. Ezt mondta: „Jézusom, ha ez Tőled volt, kérlek, mutass nekem valamit a Te Igédből.” Ezékiel könyvénél nyitotta fel a Bibliát, és szeme a második rész harmadik versére esett, ahol a következőt olvasta:
Mannie Brotman: Az a csodálatos zsidó könyv
(Részlet Sid Roth: Akiknek volt bátorságuk című könyvéből)
1. Izrael államának helyreállítása
Az Ézs. 11,12-ben Isten azt mondta:
Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. (Ézs. 11,12)
Isten azt mondja, hogy Ő fogja Izraelt olyanná tenni, mint egy „jel” ( a héberben „csodálatos zászló vagy lobogó”), hogy láthassa a világ. És ezt úgy teszi meg, hogy összegyűjti a zsidó népet a föld négy sarkáról, csaknem 2000 éves szétszóratás után. 1948. Május 14-én a miniszterelnök, Dávid Ben Gurion ott állt a Tel Aviv-i Múzeum halljában, és bejelentette Izrael állam megalakulását. Egy nemzet született meg egyetlen nap alatt, pontosan úgy ahogyan azt a Biblia előre megjövendölte több mint 2700 évvel korábban!
Sopron, 2002. június 30.
2002. június 30-án a soproni zsidó temetõben megtartott gyászünnep kapcsán írt levelünk:
A Soproni Zsidó Hitközség részéreTisztelt Címzett!
Tisztelettel adózva az áldozatok emlékének: gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, amikor kegyelettel megemlékezünk arról az 1640 soproni mártírról, akiket 1944. és 1945. között elpusztítottak zsidóságuk miatt.
A sötétség hatalmának órái voltak ezek, de sajnos nem előzmények nélkül valók Sopron és Magyarország történelmének folyamán.
Megölte őket a gyűlölet, melynek forrását a múltban néhány korai egyházatya anti-judaizmusa, a középkor keresztes hadjárati és az antiszemitizmus európai térhódítása szolgáltatta.
Gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, mert a szeretetet hirdető keresztény egyházak képviselői – tisztelet a kivételnek – vagy tévelyegve azonosultak az antiszemita eszmékkel, vagy hallgatásukkal bűnrészesekké váltak. Ezzel megcsúfolták az Örökkévalót és keresztény hitünket, s így közvetve halálát okozták 600 ezer zsidó honfitársunknak.