Dobner Győző: A messiáshívő zsidó mozgalom és az evangéliumi keresztyénség 2.rész
A mozgalom az amerikai kontinensen és Izraelben bontakozott ki a legerőteljesebben. Martin Chernoff baptista gyülekezeti háttérből származó zsidó missziós vezető egy látomása által vezettetve a mozgalmat a messiási judaizmus irányába terelte, elszakadva a héber keresztyén látástól. Moishe Rosen elindította a „Jews for Jesus” mozgalmat. (Kb. egy éve Magyarországon is megjelentek aktivistái.) 1975-ben a Héber Keresztyén Szövetség „Amerikai Messiási Zsidók Szövetségére” változtatta a nevét (Alliance of Messianic Jews of America). A messiási mozgalomhoz tartozók létszámáról csak megközelítően pontos adataink vannak. Az egész amerikai kontinensen 3-500 gyülekezet létezését véljük.
David H. Stern:Az evangélium zsidóságának helyreállítása – Részletek a Bevezetésből
„Az igazat, a színtiszta igazat és csakis az igazat.” Az evangélium valóban az igazság, a színtiszta igazság. Az evangélium, amelyet a keresztyénség hirdet: Isten kegyelmének örömhíre az egyénhez, amelyet oly tökéletesen foglal össze a Római levél első nyolc fejezete és azok a kis traktátusok, amelyek „Négy (vagy Öt) szellemi törvény” címen summázzák az evangélium üzenetét. Ám mégsem a teljes igazság. A teljes igazság megköveteli, hogy helyreállítsuk az evangélium zsidóságát.Ennek a kis könyvnek egyetlen egyszerű üzenete van, mégpedig az, hogy ha a keresztyénség nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy az evangélium zsidóságát helyreállítsa, akkor az evangélium egyik kulcsfontosságú összetevője hiányzik belőle. Ennek következtében pedig nem képes betölteni a „nagy küldetés” parancsát, a zsidó nép pedig nem képes a népek helyes értelemben vett világosságává válni. Nem kísérelem meg meghatározni, mit is jelent valaminek a zsidó mivolta.
David H. Stern:Az evangélium zsidóságának helyreállítása – Részletek a 2. fejezetből
Az evangélium zsidóságának helyreállítása, meghatározás
Az evangélium zsidóságának helyreállítása azt jelenti, hogy tartalmában teljességgel megjelenítjük a zsidókra, valamint a zsidó nép és az egyház viszonyára vonatkozó elemeket. Más szóval: Isten teljes akaratát közvetítjük ebben a kérdésben, és nem csak annak egy-egy részét.
Fontos megértenünk, hogy a teológusok mire is gondolnak, amikor helyreállításról beszélnek. Mindannyian vágyunk rá, hogy az egyház, a gyülekezet „helyreálljon” abba az állapotába, amilyen az első évszázadban volt. Vagy legalább is ezt szoktuk mondani. Természetesen jó lenne helyreállítani az első hívők buzgalmát és tüzét, életük tisztaságát, a következményeket nem mérlegelő odaszántságukat Jesua (Jézus), a Messiás követésében, a Szent Szellemben való teljességüket, az imádkozásra való készségüket, bizonyosságukat és tapasztalatukat, hogy Isten a hitre csodákkal válaszol. De voltak-e az első évszázadi testvérek életének olyan külső vonatkozásai is, amelyeket szükséges lenne visszaállítani?
Vagy talán a tanításnak olyan elemei, amelyeket ők elfogadtak, ám a későbbi korok követői ezeket elhanyagolták? És ha igen, mik lehettek ezek? És mit tehetünk mi a mai korban?
Dr. Dan Juster: Pogány eredetűek a keresztény ünnepek?
A hitük gyökereinek helyreállítására törekvő keresztények gyakran tesznek olyan kijelentést, hogy az Egyház nem a megfelelő időpontokban tartja meg ünnepeit. Ezzel valójában azt mondják, hogy az Egyházi ünnepek pogány eredetűek. Ezért felhívást intéznek az „Örökkévaló ünnepeihez” való visszatérésre (3Móz. 23). Én úgy látom, hogy a messiáshívő zsidók nem hangoztatják ezt annyira, mint a gyülekezeteikhez csatlakozó keresztények, akik üzenete úgy szól, hogy a legtöbb keresztény megbékélt a paganizmussal (pogánysággal)! A paganizmus miatt a Húsvétot és a Pünkösdöt téves időpontokban ünneplik, és a Karácsony is teljesen a pogány vallásokban gyökerezik. Ez az állítás annyi megosztást hoz, hogy bölcsen tesszük, ha utánajárunk, tényleg van-e bizonyíték ennek alátámasztására.
Jézus az ókori zsidó történelem és irodalom tükrében
David Flusser, a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora a judaizmus és a korai kereszténység azonos gyökerű történelmi és szellemi világának föltárásával és a holttengeri tekercsek kutatásával, értelmezésével lett világhírű. A Bécsben született, Prágában doktorált tudós barátai, mesterei, Martin Buber és Gershom…
Nyilatkozat
Mélyen elszomorít és aggaszt bennünket, hogy országunkban egyesek a náci és nyilas eszméktől megfertőzötten a gyűlölet útjára lépve, odáig merészkedtek, hogy meggyalázták Raoul Wallenberg a ”világ igazának”szobrát. A Duna parton pedig az ártatlanul meggyilkolt zsidó honfitársaink emlékművére festettek antiszemita uszító feliratot…
Risto Santala: A Messiás Vacsorája a zsidó forrásokban 2.rész
Más hasonló messiási ünnepi vacsorák a régi forrásokban
A Holt tengeri tekercsek új jelentőséget adnak az Újszövetségről való tárgyalásoknak. Sok közös elem van a Midrás Rút-ban leírt messiási bankett és az újszövetségi eucharistia között, valamint a Qumran közösség messiási bankettje között. Az esszénusok szokásuk szerint először a kenyeret áldották meg és ezek után a bort. Ez történik az eucharistia során is. Az esszénusok a „lehem ve’tirosh” elgondolást követték, ahol a „tirosh” szó a friss, fiatal szőlő levére utalt, amelyet még nem erjesztettek meg”.
Az esszénus közösség messiási vacsorájának legjobb leírását az „Izrael számára adott karta az utolsó időkre” című dokumentum tartalmazza. Az esszénusok szent közösségi vacsorája Izrael Messiásának eljöveteléhez kötődött, és hasonlítható a korai keresztény agapé vagy szeretet vendégség gyakorlatához. Megjelenik itt a „jachad’, vagyis egység, közösség szó is, ugyanúgy mint az angol „Holy Communion” szóban találunk (Szent Közösség), melyet az Úrvacsora, vagy Eucharistia szavakkal fordítunk. Bár az esszénusok vacsorája alapvetően eszkatologikus volt, ne beszélt az eljövendő világ reménységéről, ahogyan ezt a Midrás Rút szövege teszi.
Martonyi János: „A vészkorszak idején a magyar állam megméretett és könnyűnek találtatott”
Martonyi János külügyminiszter beszéde – melyet az alábbiakban közlünk – a Raoul Wallenberg emlékév megnyitóján, január 17-én hangzott el.
Miniszter Urak, Kedves Barátaim, Hölgyeim és Uraim,
Különleges megtiszteltetés számomra, hogy a svéd embermentő diplomatáról emlékező Wallenberg-évet megnyithatom.
A mai nappal kezdődik meg az emlékévet végigkísérő eseménysorozat Magyarországon és Svédországban, amelyet a két ország szervez egy olyan személyiség tiszteletére, akinek az emléke az egyik legfontosabb szimbolikus kapocs a két nemzet között. Egy svéd diplomata emlékére, aki több tízezer magyarországi zsidó honfitársunkat mentette meg a holokauszt rettenetes tragédiájának idején. Ezért elsőként hadd köszöntsem a svéd diplomácia jelenlévő vezetőjét, Carl Bildt urat.
Úgyszintén szeretném nagy szeretettel köszönteni Yossi Peled miniszter urat annak az Izrael Államnak a kormánya képviseletében, ahol Wallenberget a „Világ Igazai” között tisztelik.
A troászi esti összejövetel rejtélye
Kedves Olvasók!
Izgalmas „utazásra” hív minket Risto Santala a finn lutheránus tudós theológus, aki a Szent Írások mélységeit kutatja. Hosszú éveket élt Izráelben és tanulmányozta az ősi forrásokat. A Pál apostol – Saul rabbi: az ember és a tanító a zsidó iratok fényében című könyvében tárja fel számunkra a troászi esti összejövetel rejtélyét.
részlet a könyvből:
Ennek az összejövetelnek a leírása így kezdődik: ” A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret…„. Az eredeti görög szövegben ez áll: „en de té mia tón szabbatón„, vagyis, a „sabbat elsején„. Ezt általában vasárnapnak szokták értelmezni, és amikor a gyülekezet ebben a különös éjszakai órában az Úr vacsoráját ünnepelte. A zsidók a napokat azonban napnyugtától napnyugtáig számolják. Az ősi keleti egyházak által használt szíriai Pesita az étkezést „eucharisztiának” nevezi, és hogy erre „b’jámmá d’chád b’sábbá” került sor, vagyis sabbatra következő napon, vagy – ha másképpen értelmezzük – a hét első napján. Franz Delitzsch héber fordítása szerint: „beechád básábbát„, amely szó szerinti jelentése: „az első napon a Sabbat alatt„.
Miért jelenik meg a sabbat szó az eredeti görög szövegben és a szír változatban is? Lukács azt is írhatta volna, hogy a „hét első napján„, vagy a „hét első napjának estéjén„, ha valóban vasárnapról lett volna szó. Akkor szövege a héber „be jom ha rison” kifejezésnek felelt volna meg.