Dobner Győző: A messiáshívő zsidó mozgalom és az evangéliumi keresztyénség 2.rész

A mozgalom az amerikai kontinensen és Izraelben bontakozott ki a legerőteljesebben. Martin Chernoff baptista gyülekezeti háttérből származó zsidó missziós vezető egy látomása által vezettetve a mozgalmat a messiási judaizmus irányába terelte, elszakadva a héber keresztyén látástól. Moishe Rosen elindította  a  „Jews  for  Jesus”  mozgalmat.  (Kb.  egy  éve Magyarországon is megjelentek aktivistái.) 1975-ben  a  Héber  Keresztyén  Szövetség  „Amerikai Messiási Zsidók Szövetségére” változtatta a nevét (Alliance of Messianic Jews of America). A  messiási  mozgalomhoz  tartozók  létszámáról  csak megközelítően  pontos  adataink  vannak.  Az  egész  amerikai kontinensen 3-500 gyülekezet létezését véljük.

 A mi kontinensünkön 1993-ban volt az első „Hear oh Israel” (Halld, Izrael) fesztivál  Szentpéterváron,  majd  Moszkvában,  Kijevben, Odesszában, Budapesten. Az események óriási zsidó tömegeket mozgattak meg, gombamód nőttek ki a messiáshívő gyülekezetek a volt Szovjetunió területén. Nem egy közülük több mint 1000 tagú. Más európai országokban is alakultak messiási  gyülekezetek:  Németországban  jelenleg  12-nél  több működik,  valamint  Angliában,  Franciaországban, Hollandiában,  Belgiumban  és  távoli  kontinenseken  –  Dél-Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon erőteljes gyülekezeti mozgalom indult el a Jézusban hívó zsidóság körében. Kislétszámmal Magyarországon és Romániában is léteznek kezdeményezések. Gyülekezeti gyakorlatukban megtartják a zsidó ünnepeket,  a  fő  összejövetelt  szombaton  tartják,  hét  közben  háziközösségi  hálózatokat  működtetnek. 

A  Tórához  való  viszonyukat  egyrészt  meghatározza  Jézus  szava:  „Nem  azért  jöttem,  hogy  a  törvényt  eltöröljem,  hanem  hogy  betöltsem”, azonban mérlegelés tárgya, hogy a 613 halachikus rendelkezésből mit kell betartaniuk messiáshívő zsidóként. A legtöbb gyülekezetben szombatonként felolvassák a heti tóraszakaszt, de gondot fordítanak arra, hogy az Újszövetség hangsúlya megfelelő teret kapjon összejöveteleiken. Metódusukban  különböznek  az  evangéliumi  típusú  és  a karizmatikus  hagyományokon  nevelkedett  gyülekezetek. Izraelben  az  evangéliumi  berendezkedésű  gyülekezetek néhány  évvel  korábban  kezdték  meg  szolgálatukat,  mint  a hetvenes években főleg Kaliforniából kivándorló karizmatikusok. 

A  két  gyülekezeti  típus  közötti  feszültség  végül  is 1975-ben jutott megegyezésre. Az evangéliumi típusú gyülekezetek kijelentették: nem tekintik a karizmatikus elemeket az igaz evangéliumiságtól való elhajlásnak. Ebben a konszolidált állapotban igyekeznek az értékek kölcsönös befogadására  és  megbecsülésére.  Az  evangéliumiak  a  tanításban,  a szolgálók  kinevelésében;  a  karizmatikusok  viszont  teret adnak a zsidó életszeretet megnyilvánulásának, például a széles körben gyakorolt táncnak és dicsőítésnek. A nem karizmatikus messiási zsidó gyülekezeteket a demonstratív jellegtől való tartózkodás jellemzi inkább, amely az evangéliumi és a  baptista  gyülekezeti  istentisztelet  nyomvonalán  halad.  A bemerítés  és  az  úrvacsora  cselekménye  rendkívül  fontos  és szentséges  gyakorlat  számukra.  Itt  szeretném  ismertetni  az alapvető  hitelveiket,  amelyek  természetesen  folyamatos kidolgozás és pontosítás alatt formálódnak. A most ismertetendő hitelveket kb. öt-hat éve fogalmazták meg.

Alapvető hitelveink

1.  Hisszük,  hogy  a  Biblia  Isten  igéje,  mely  ihletett, tévedhetetlen és egyedüli tekintély.
2. Hisszük, hogy az Isten, az Örökkévaló egy, aki Atya, Fiú és Ruach haKodes (Szentlélek).
3. Hiszünk Jesua (Jézus), a Messiás istenségében, hogy szűztől  született,  bűntelen  életet  élt,  és  hogy  csodákat  tett. Hiszünk az ő helyettünk történt, megváltást szerző halálában az ő kiontott vére által. Hisszük, hogy ő testben támadt fel, felment az Atya jobbjára, s hogy személyesen vissza fog jönni hatalommal és dicsőségben.
4. Hisszük, hogy Ruach haKodes munkájára feltétlenül szüksége van a bűnös és elveszett embereknek.
5. Hisszük, hogy a hívők a bennük levő Ruach haKodes jelenlegi munkája révén képesek szent életet élni.
6. Hisszük, hogy úgy a hívők, mint a nem hívők feltámadnak, az előzők életre, az utóbbiak pedig örök kárhozatra.
7. Hisszük, hogy azok, akik hisznek Jézusban, a Messiás Jesuában, szellemileg összetartoznak.

Izrael helyreállítása

Hisszük,  hogy  Izrael,  a  zsidó  nép  a  bibliai  próféciák szerint visszatér földjére. Ezen felül azt is hisszük, hogy a helyreállítás magában foglalja a messiási zsidó hívők megjelenését is, akik a megváltott maradék, s részei Izraelnek és a tágabb  értelemben  vett  Egyháznak  is.  Ennek  megfelelően hisszük,  hogy  Jesua  zsidó  származású  követőinek  elhívása az, hogy egy olyan bibliailag megalapozott zsidó életstílust éljenek, melynek az apostolok a mintái. Ők részeivé válnak annak a megmásíthatatlan elhívásnak, mely Izraelre vonatkozik, melyről a Római levél 3,1–2, illetve 11,29. verseiben olvashatunk.
A Messiás testének helyreállítása
Szolgálni  szeretnénk  a  Messiás  követőinek  közösségét és egységét. Hiszünk a Szentlélek erejében és ajándékaiban, az igazságosság és egyenesség mércéjében. Isten igéjét annak zsidó gyökerei szerint értelmezzük, és szerepet vállalunk az üdvösség üzenetének világméretű hirdetésében zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt.

A tóra szerepe

Hisszük, hogy a Tóra legátfogóbb értelmezése, hogy az Isten instrukcióit tartalmazza, mégpedig az élet minden területére  vonatkozóan. Az  Újszövetség  megerősíti  a Tórát,  és betölti azt a prófétai várakozást, mely szerint: „a tanítás (a Tóra)  Sionból  (Cionból)  jön”  (Ézs  2,3).  Ennek  értelmében hisszük, hogy a gyülekezeti életnek egy olyan magas mércéjét kell elfogadnia mind a vezetők, mind a tagok felé, amelyben ott van a szeretetteljes kiigazítás és az igazságos döntéshozatal is.

A gyülekezetek kapcsolata

Hisszük, hogy Jesua valamennyi gyülekezete kötődik a másikhoz,  és  mindegyiknek  nyitottnak  kell  lenni,  hogy elszámoltatható legyen: vajon tényleg a Biblia alapelveit és erkölcsi mércéjét valósítja-e meg. A gyülekezetek együttműködése alapvető jellemzője  kell  hogy  legyen a Messiáshoz tartozóknak.

A keresztyén és keresztény közösségekkel való kapcsolatuk alapját az ApCsel 15-ben leírt „első jeruzsálemi tanácskozás” mai értelmezése határozza meg. Akkor, az 1. században a messiási zsidóság adott lehetőséget a nemzetek Jézus-követői számára. Nem kérték tőlük a Tóra törvényeinek betartását, csupán négy minden korban érvényes elvárást támasztottak feléjük. Most a keresztyénségen a sor, hogy biztosítsa a messiási  zsidók  számára,  hogy  zsidóként  lehessenek  Jézus követői.
Úgy tűnik, hogy az evangéliumi keresztyénség a 21. század messiáshívő mozgalmával kapcsolatban lépéshátrányban van az úgynevezett történelmi egyházak, különösen a római egyházhoz képest. A legtöbb közeledő lépést Róma tette feléjük,  viszont  ilyen  módon  kisajátította  az  egész  közeledési folyamatot, és meghatározta annak szempontjait.

1998-ban  egy  messiáshívő  bizottság  látogatta  meg  a Vatikánban  a  Hittani  Kongregáció  prefektusát,  Joseph Ratzinger kardinálist, aki ma XVI. Benedek pápa. A kardinális figyelmesen hallgatta a messiási zsidók bizonyságtételeit, majd a következőket mondta: „Az egyház csak akkor teljes, amikor két fél építi fel, a zsidókból való gyülekezet és a nemzetekből való gyülekezet (ecclesia ex Judaeis, ecclesia ex gentibus).  Mi,  teológusok,  mindig  is  tudtuk,  hogy  meg  fogtok jelenni, de arról fogalmunk sem volt, hogyan fog ez létrejönni. A ti bizonyságtételetek eszchatologikus jel.”

1996-ban  amerikai  zsidók  és protestánsok  kezdeményezésére indult el az a munka, amely később a II.  Jeruzsálemi  Tanács  –  „Toward Jerusalem Council II” (TJCII) néven vált  ismertté.  Az  azóta  eltelt  évek során  a  szerveződés  szinte  teljes egészében  a  római  egyház  képviselői kezébe került, mind eszmeisége, mind szervezeti felépítése tekintetében. Az utóbbi években a korábban pozíciót  betöltő  messiási  zsidó  teológusok  és  pásztorok  elhagyták  a szervezetet. A folyamat ilyen módon való  alakulását  nagymértékben magyarázza,  hogy  az  evangéliumi keresztyén közösségek többsége nem szentel kellő figyelmet a messiási zsidó mozgalmaknak. A végidők Izraelének jelentősége,  és  ezzel  kapcsolatban  a  messiási  zsidóság  csupán marginálisan érinti a fennmaradás és látványos működés felmutatásával  elfoglalt  evangéliumiakat.  Hasonlóan  elmondható  ez  a  történelmi  protestáns  egyházakról  is.  Úgy  tűnik, inkább gyarapszik azon egyházi vezetők és teológusok tábora, akik vagy közömbösek Isten választott népe üdvösségének dolgában, vagy külön utas megváltást vizionálnak a zsidóság számára.

A  nemzetekből  való  hívőknek  fel  kellene  ismernie; missziói küldetésük Izrael elhívásának részükről való folytatása,  amit  nem  képesek  maradéktalanul  végrehajtani  a „Krisztus-test” zsidó részének hiányában. Újra és újra elhangzik a kérdés: „Ha elfogadták Jézust, miért nem csatlakoznak egy létező keresztyén közösséghez?” Vagy ahogyan David Stern írja a „Messiási manifesztó” című könyvében:  „a  keresztyének  a  Jézushoz  térő  zsidók  torkán azonnal le akarnak nyomni egy sonkás szendvicset”.

Kiáltás az egyházhoz

A  Kiáltás  az  egyházhoz  2006  szeptemberében Jeruzsálemben  megrendezett  TJCII  közbenjárói  összejövetelén készült a TJCII Nemzetközi Vezetőség jóváhagyásával. Jézus követőiként gyűltünk össze számos országból és egyházi hagyományból, valamint az Izraelben és a diaszpórában  élő  messiási  zsidó  mozgalom  tagjai  közül  itt, Jeruzsálemben, 2006. szeptember 12–14. között, az „Útban a második  jeruzsálemi  gyűlés  felé”  kezdeményezés  és  a Jeruzsálemi  Olajfa  Közösség  szervezésében.  Találkozásunk célja  az  volt,  hogy  együtt  imádkozzunk  és  a  bűnbánat  által keressük a kiengesztelődést az Úrral, valamint egymással. Találkozásunk eredményeképpen a következő kiáltványnyal  fordultunk  a  világ  egyházai  és  hívő  közösségei  felé  a

TJCII nevében:
1. Kérjük, halljátok meg kiáltásunkat, hogy az egyházak elismerjék messiási zsidó testvéreinket, és közösségbe kerüljenek velünk. Zsidóként jutottak hitre Jézusban mint Úrban, Messiásban és Üdvözítőben, és e hitüket olyan közösségekben kívánják  megélni,  amelyeknek  istentiszteleti  rendje,  tanítása és életmódja megkülönböztethetően zsidó.

2. Kérjük, halljátok meg kiáltásunkat, hogy egy nap létrejöjjön  egy  második  jeruzsálemi  gyűlés,  ahol  a  nemzetek egyházainak (ecclesia ex gentibus) vezetői felismerik és teljes testvéri közösségre lépnek a körülmetélés feltámadt egyházával (ecclesia ex judaeis), és ezzel érvénytelenítik mindazokat a határozatokat és egyházi törvényeket, amelyeket az egyház zsidó megnyilvánulásai ellen hoztak.

3. Kérjük, halljátok meg kiáltásunkat, mert ahhoz, hogy egy ilyen zsinat, (apostoli) gyűlés létrejöjjön, a világ egyházainak és hívő közösségeinek a Szentlélek vezetését kell követnie, hogy közösségi szintű bűnbánatra jussanak:
– az antiszemitizmus minden formája felett,
– a zsidó hívőknek a nem zsidó eklézsiába, közösségekbe vagy kultúrába történő minden erőszakos asszimilációja felett,
– a behelyettesítés teológiájának minden formája felett, amely azt tanítja, hogy Isten elvetette a zsidó népet, és az egyházat helyezte Izrael választottságának helyére,
– minden  olyan  cselekedet  felett,  amely  hozzájárult ahhoz, hogy a Jézusba vetett zsidó hit formája majdnem kihalt.

4. Kérjük, halljátok meg kiáltásunkat, hogy helyreálljon Jeruzsálem isteni elhívásának teljessége és ereje:
– mint  Isten  megváltó  tervei  szempontjából  központi jelentőségű prófétai város,
– mint  központi  tekintélyt  hordozó  város  a  Krisztus egész teste számára,
– mint a megbékélés városa, amely minden nemzet áldására lesz.

5. Kérjük, halljátok meg kiáltásunkat, hogy a nemzetek egyháza újra felfedezze a zsidó gyökereit!

6. Kérjük, halljátok meg kiáltásunkat minden zsidó és nem zsidó hívő Krisztusban történő kiengesztelődéséért (Ef.2,14–15)! Ez egy beteljesedése lesz Jézus Jn 17,21-ben rögzített imádságának, amely az egység egy új dinamizmusát fogja felszabadítani a nemzetek egyházai és keresztyén közösségei között.

7. Kérjük, halljátok meg kiáltásunkat, hogy a kiengesztelődés e munkája az evangélium terjedését nagy mértékben előmozdítsa,  és  hogy  helyreálljon  az  igazságosság  a  világ megosztott népei között (Róm 11,11–15)!
 

Azért  imádkozunk,  hogy  a  kiáltásunkra  adott  válasz jelentősen  hozzájáruljon  a  kiengesztelődés  egyre  növekvő mozgalmához  –  mind  közösségileg,  mind  személyesen  – Jézus tanítványai, a zsidó tanítványok és a népek keresztyén tanítványai között.

Függelék

A gyakran felmerülő kérdésre, hogy miért nem említi a „Kiáltás  az  egyházakhoz”  című  dokumentum  Izrael  földjét, szeretnénk rámutatni, hogy a korábbi kiadvány, „Egy második jeruzsálemi gyűlés felé: a vízió és történetünk” már tartalmaz egy erre vonatkozó megállapítást a következő szöveggel: „Ugyanakkor az is világossá vált számunkra – elsősorban  a  jeruzsálemi  messiáshívő  zsidó  vezetőkkel  folytatott megbeszéléseink során –, hogy ha bibliai alapokon kívánjuk értelmezni Izrael kiválasztását és Istennek a választott néppel kötött  »felbonthatatlan«  szövetségét,  akkor  Izrael  földjének ajándéka és a nép meghívása egymással szorosan összetartoznak. Mindazáltal a »II. jeruzsálemi gyűlés felé« kezdeményezés támogatóinak sem az országhatárokkal, sem az egyes izraeli kormányok földpolitikájával kapcsolatban nem kell politikai  vagy  teológiai  szempontból  állást  foglalniuk.  A  zsidó hívők valódi elfogadása azonban azt jelenti, hogy a nemzetek keresztyénei  elismerik:  a  földre  vonatkozó  ígéret  része  a továbbra  is  fennálló  szövetségnek.  Izrael  elhívása  az,  hogy áldás legyen a nemzetek számára. Ehhez tartozik az is, hogy a föld  ajándéka  által  megáldja  a  környező  népeket,  amelyek szintén részesei Ábrahám örökségének.”

Elhangzott az Országos Lelkipásztor-konferencián
Balatonszemesen 2012. november 05-én

Felhasznált irodalom
Becker, Michael: Messianic Jews (Kézirat).
Chernoff,  Yohanna:  Born  a  Jew  …die  a  Jew,  EBED
Publications, Hagerstown, Maryland, 1966.
Damkani,  Jakov:  Miért  pont  én?  Zúgó  Szél  Alapítvány, Budapest, [1998].
Doron, Reuven: One new man, 1996.
Goldberg,  Louis:  Our  Jewish  frineds.  Loizeaux  Brothers, Neptune, New Jersey.
Heidler, Robert D.: The Messianic Church (Kézirat).
Hocken, Peter: Toward Jerusalem Council II. The vision and the story, TJCII, 2004.
Johnson, Paul: A zsidók története. Európa Kiadó, Budapest, 2001.
Juster, Daniel C.: Visszavonhatatlan elhívás. Segítség az Élethez Alapítvány, Budapest, 2011.
Juster,  Daniel  C.,  Peter  Hocken:  The  Maessianic  Jewish Movement an introduction. TJCII, 2004.
Kijaer-Hansen,  Kai:  Joseph  Rabinowitz  and  the  Messianic
Movement. The Handsel Press Ltd, Carberry, Scotland.
Kecskeméti Ármin: A zsidók egyetemes története, Budapest,1927.
Lichtenstein Jákób: Zsidók tükre. Feinsilber Róbert, Budapest.
Roth, Sid: Akiknek volt bátorságuk.
Santala, Risto: A Messiás az Ószövetségben. Bridge Mission Society Budapest, 1999.
A Messiás az Újszövetségben. Bridge Mission Society, Budapest, 2001.
Pál apostol – Saul rabbi. Bridge Mission Society, Budapest, 2002.
Schoenfeld, Hugh: History of Jewish Christianitiy.
Stern,  David:  Az  evangélium  zsidóságának  helyreállítása, Bridge Mission Society, Budapest, 2005.
Wilson,  Marvin  R.:  Our  father  Abraham.  W.  B.  Eerdmans Publ. Co., Grand Rapids, Michigan.