Elhunyt 94 éves korában Lusztig Éva (Chava), a magyar nyelvterületről származó zsidóság cfáti emlékmúzeumának, a…
Dobner Győző: A messiáshívő zsidó mozgalom és az evangéliumi keresztyénség 1.rész
A mozgalmak nem előtörténet nélküliek. Sok közülük hosszú ideig érlelődik, majd megjelenési formát keresve és találva tör ki az ismeretlenségből. Természetesen vannak olyan próbálkozások, amelyek sohasem válnak mozgalommá, egy idő után elhalványulnak, jelentéktelenné silányulnak. Vannak mozgalmak, amelyek a történelem korábbi szakaszában rendkívül jelentősek voltak, majd szinte teljesen eltűntek az évszázadok viharaiban, azután váratlanul újra megjelenve nyúlnak vissza gazdag örökségük feltárásához. Ilyen a messiási zsidó mozgalom. Zsidók mozgalma, akik elfogadták a názáreti Jézust mint Izrael és a világ Messiását. Vallják, ő Isten egyszülött Fia, akit héber nevén Jesuának hívnak. E hitvallásuk mellett sem kívánnak keresztyén vagy keresztény közösségek egyikéhez sem csatlakozni. Helyzetüket az első századi Jézusban hívő zsidók státuszához hasonlónak tekintik, akik Izrael népéhez tartoztak valós identitással.
A messiáshívő zsidók zsidóként kívánnak élni, megkülönböztetve magukat az úgynevezett héber keresztyénektől, akik valamilyen egyház kereteiben találtak otthonra. A mozgalom célja a fentiek értelmében zsidó identitású gyülekezetek létrehozása, illetve létrejötte. Nem kívánnak nem-zsidó közösségi kontroll ernyője alatt élni. A korai századok egyháza Jézus zsidó követőit tekintve szinte teljesen kiirtotta a zsidó jelleget és gyakorlatot a zsinatok intézkedéseivel. Következményeként az első pünkösd utáni viruló messiási judaizmus a 4–5. századra láthatatlanná vált.
Titkos egyéni törekvések halvány lenyomata is alig ismerhető fel a történelmi feljegyzésekben. Ilyen villanásnyi utalás az úgynevezett „aragóniai vita” (1413–1414) egy bizonyos József és Andreas nevű messiáshívő zsidó férfiről, akik 22 rabbival folytattak vitát a Messiás személyéről. Az említett feljegyzés szerint a korabeli zsidóság nagy figyelemmel kísérte a történéseket, megragadta őket a két férfi érvelése, sokakat meggyőzött, akik elfogadták Jézust Messiásként. Az inkvizíció félelmetes besúgóhálózata, a spanyolországi zsidóság kiűzése (1492), a keresztyénséget felvevő úgynevezett marannusz zsidók (maranno = disznó) kegyetlen üldözése sötét évtizedeket jelentett az egyetemes zsidóság számára.
A reformáció hozott valamelyest enyhülést a szorongatás évtizedei után. Azonban a reformátorok – Luther, Kálvin, Hubmayer – csak a teljes asszimilációt voltak készek elfogadni a zsidóság részéről. A változást a teológiai gondolkodás újiránya indította el. Protestáns teológusok felismerték a zsidó nép Isten üdvtervében betöltött szerepének jelentőségét. Megrendült az évszázadok óta bebetonozott behelyettesítő teológia (szuperszesszió). Úgynevezett „héber keresztyén mozgalom” bontakozott ki Nagy-Britanniában és az USA-ban. Kezdetét vette a zsidó misszió. A reformátorokat követő puritán mozgalom tanítói megértették és hirdették a zsidóság üdvtörténeti jelentőségét: Samuel Rutherford, John Milton (Anglia), Increase Mather (Amerika) Samuel Lieberkühn, Nikolaus Ludwig Zinzendorf (1700–1760), az úgynevezett morva testvérek nagy alakjai hirdették; „a keresztyénségnek vissza kell térnie bibliai gyökereihez”. Zinzendorf felismerte a „minden népnek a maga nyelvén” elv jelentőségét. 1750-ben kastélyában adott helyet a messiási zsidó közösségnek.
Ezek a történések nagy hatással voltak az angliai Wesley testvérekre a metodista mozgalom kezdetén, az 1730-as években. Nagy-Britannia 1840-ben létrehozott egy protestáns püspökséget, első püspöke egy Jézus hívő zsidó – Salamon Alexander volt, egy rabbi fia. E kezdeményezésnek ma is létező és működő eredménye a jeruzsálemi Jaffa kapu közelében 1846-ban felépült „Christ church” épületegyüttese. 1860-ban szintén Nagy-Britanniában létrejött a Hebrew Christian Alliance (Héber Keresztyén Szövetség), majd 1915-ben az USA-ban, 1925-től pedig nemzetközi szövetségként működött tovább. 1882-ben Joseph Rabinowitz kisinyovi rabbi Jeruzsálembe látogatott, ahol természetfeletti módon jutott hitre Jézusban mint Messiásban. 1883-ban Lichtenstein Izsák (Ignácz) tápiószelei rabbi fogadta el Jézus mint Messiást. Őket tekintjük az újra éledő messiási mozgalom előfutárainak. 1948-ban megalakult Izrael állama. Sok zsidó prófétai jelnek tekintette ezt a rendkívüli eseményt, hiszen a több mint 1700 év után újra létező a zsidóság számára az Erec Izrael – a haza.
De a 20. század második felében kibontakozó messiási mozgalom közvetlen kiváltó tényezője az 1967-es hatnapos háború eseménye, Jeruzsálem városának újraegyesítése, a Templomhegy elfoglalása. A héber keresztyének, a messiási zsidók, sőt az evangéliumi keresztyénség egy része ennek kapcsán úgy tekintett a Lukács 21,24-ben írottakra, mint beteljesedett próféciára, melynek értelmében „Jeruzsálemben a pogányok ideje betelt”. Az USA-ban az 1960-as években bontakozott ki a hippi-mozgalom a vietnami háború elleni tiltakozásként. Jelszava ma is emlékezetes azok számára, akik már éltek ebben az időben: „Szeressétek egymást! Ne háborúzzatok!” Szinte e mozgalom éveiben kezdődött el a kaliforniai központú „Jézus-mozgalom”. A különböző keleti kultuszok bűvöletében élő amerikai zsidó fiatalság nagy számban vált messiáshívővé. A felfedezés erejével hatott rájuk, hogy a keresztyének Jézusa zsidó származású, hogy a tanítványai zsidók voltak. Egyfelől zsidó hátterük elhallgatta ezt a tényt, másfelől a keresztyénség „zsidótlanította” a Messiást.
folytatás következik………
Elhangzott az Országos Lelkipásztor-konferencián
Balatonszemesen 2012. november 5-én