A Pesti kosztos néni No, már benne is járok a gimnáziumi években. Az elsőt Pesten jártam a Práter utcában. Egy – még Fegyvernekről (lásd később) ismert családnál laktam – a nagymama volt megbízva felügyeletemmel. A Baross utcában laktunk – közel az iskolához. Mégis az első nap iskolába menet eltévedtem – visszamentem – és felkiabáltam a néninek segítségért. ő úgy lehordott, de úgy – mondván, hogy Pesten nem szokás kiabálni. A nénit különben sem szerettem, nem volt egy barátságos szava sem hozzám, a tízéves kislányhoz, és inga-zenélő óra volt a szobám falán, aminek a zenéjét utáltam.

Bevezetés - „Mi volt ma ebédre?” - „Hm, hát… leves, hús, krumpli” - „Milyen leves?” - „Hát, ami a tegnapiból maradt” - „De milyen? És milyen hús?” - „Tudod, el is felejtettem már.” - „És milyen sütit csinált anyukád a 12. születésnapodra?” - „Ó, hát islert, vaniliás kiflicskéket porcukorral hintve, meg képviselőfánkot valódi finom vanilia krémmel.”