PÉLE-MÉLE (1.-rész) -Önéletírás-

Bevezetés

– „Mi volt ma ebédre?”
– „Hm, hát… leves, hús, krumpli”
– „Milyen leves?”
– „Hát, ami a tegnapiból maradt”
– „De milyen? És milyen hús?”
– „Tudod, el is felejtettem már.”
– „És milyen sütit csinált anyukád a 12. születésnapodra?”
– „Ó, hát islert, vaniliás kiflicskéket porcukorral hintve, meg képviselőfánkot valódi finom vanilia krémmel.”

Így valahogy folyik le a beszélgetés köztem (78 évesen) és a nálam 18 évvel fiatalabb barátnőm között. Hányadika van, és milyen nap? Mit mondott ma a meteorológus? – fogalmam sincs róla – de azt biztosan tudom, hogy gyermek-koromban a konyhában két vizes kanna volt: a kékben az artézi kútról kaptuk az ivóvizet, a pirosból mosták a követ, mert az a mi kerti kutunkból való volt – ivásra alkalmatlan.

Úgy sejtem, gyerek és fiatal lány koromban nem volt semmi különös: születtem megnőttem. Lona barátnőm mégis arra buzdít: írjak le mindent, legyen bár jelentéktelen is – az írásba foglalt szavak új fényt kapnak. Nos legyen – most úgyis félig gyógyulóban törött lábbal heverek egy nagy fotelben. Kicsit olvasok, meg keresztrejtvényezek, – elhülyülés ellen – lássuk, mi telik ki egy öreg vakcinológustól. Egy jelentős dolgot mégsem tudok megígérni: hogy a dolgok rendben fogják egymást követni. – „Időjáték” – mondanák az irodalomban jártasok. „Memória zavarok” – mondanák a memória klinikán.

Mindegy, már elkezdtem. Ave olvasók, „moritura tes salutat” … De ez a „moritura tes salutat”, valahogy ez is hibásnak tűnik. Nem „moriturae”? Ki a csuda emlékszik már a gimnáziumi latin nyelvtanra? Pedig de szerettünk Márta barátnőmmel a szolnoki Tisza partján latinul „beszélgetni”! Mert mindketten imádtuk a latint és a latin tanárnőt. Aztán kaptunk helyette egy újat – fiatal volt, szép volt – és nem tudta az igeragozást! Hát én nem voltam rest, hangosan, az egész osztály füle láttára (!) kijavítani! Elképzelhető, mennyire szeretett. Egy osztályfőnöki órán (ő volt az osztályfőnök) arról beszéltünk, ki mi szeretne lenni. Én: „színésznő”. ő: „Ilyen csúnya lányokat nem vesznek fel színésznőnek!” (1:1)

Folytatás következik…