PÊLE-MÊLE (19. rész) -Önéletírás-

Meghívás Lyonba

Este a lyoni pályaudvarról a minket váró francia kolléga kísért el a gyönyörû szállodába. Ott széttárta a karját mondván, hogy itt mindent fogyaszthatunk a Bio-Mìrieux számlájára. (Azt tudta, hogy a „keletiek” nem kapnak sok nyugati pénzt, de azt nyilván el se tudta képzelni, hogy minket a minisztérium fejenként 7$-ral a zsebünkben küldött el, amit a frankfurti átszállásnál mindjárt el is költöttünk WC-re.) A francia kolléga megígérte, hogy másnap délelõtt értünk jön, és mielõtt Monsieur Mìrieux-ékhez ebédelni megyünk, megmutatja nekünk Lyont.Nagyon éhesek voltunk, de a szállodában nem volt étterem. Lefeküdtem a csodálatos, csipkés ágyneműre, és éhesen álomba merültem. Másnap az éhségtől félholtan mentünk a francia kollégával Lyont nézni. Első programja egy borpince bemutatása volt. Kínálta a borokat. Na, még csak az kellett! Fegyelmezett agglegény útitársam meg se nyikkant, én azonban közöltem, hogy éhgyomorra nem tudok alkoholt inni. Ekkor derült ki, hogy szállodai étterem nem létezett.

Sűrű bocsánatkérések közepette megetetett minket valami sós süteménnyel, amit ott lehetett kapni.

(Folytatása következik)