In memoriam Uli Eiwen
Uli Eiwen, Isten egyik különleges szolgálóleánya, életének 68. évében elhunyt.
A megbékélés kapujában című cikkünkből idézhetjük fel Izrael felé szóló különleges elhívásának történetét:
Amikor Uli Eiwen tizenhat éves volt, nagyon fontos elhívást kapott az Úrtól. 1961-ben, egy svájci látogatás során éppen egy diabemutatót nézett Izraelről. Az egyik képen a Haifa mellett emelkedő Kármel-hegy volt látható, melynek látványa hirtelen nagyon mélyen megérintette. Elmondása szerint olyan volt, mintha egy hang szólalt volna meg a bensőjében: „Ez a te elhívásod.” A szobájába ment, és letérdelt imádkozni. Ezt mondta: „Jézusom, ha ez Tőled volt, kérlek, mutass nekem valamit a Te Igédből.” Ezékiel könyvénél nyitotta fel a Bibliát, és szeme a második rész harmadik versére esett, ahol a következőt olvasta:
„… Izráel gyermekeihez küldelek téged.”
Ugandában a múlt évszázad utolsó harmadában megjelent a népességet teljes kihalással fenyegető AIDS-vírus. Az országot a teljes tönkremenetel víziója fenyegette. A helyi egyházak Nyugat-európai testvéreikkel konzultáltak, tőlük vártak orvosi segítséget a nyomorult helyzetben. A hír azonban lesújtó volt: az AIDS vírustól szenvedőt senki sem tudja meggyógyítani. Ekkor, az egyéb nyomorúságoktól és polgárháborútól is szenvedő ugandai egyházak, elkezdtek Istenhez kiáltani, és Isten csodát tett. John Mulinde lelkész elmondása szerint, Isten Afrikában az elmúlt években igen sok AIDS vírussal fertőzött beteget gyógyított meg, s mára a vírusfertőzés visszavonulóban van, az ország pedig lelkileg is talpra állt.
Már az első plenáris együttléten kiderült, hogy a keresztyénség egy világméretű súlyponti és létszámbeli eltolódást él át Európából kiindulva, Távol-Kelet és a déli félteke irányába. A 160 fős európai képviselő csapat létszáma igen szerénynek tűnt a 400 fős kínai csoport mellett. De igen sokan eljöttek Dél-Koreából, Indonéziából, Tajvanból, Indiából, Afrikából és Dél-Amerikából is. Ez a nagy eltolódás nemcsak a fehér bőrszín ritkulásában volt feltűnő. Új dinamika, a Lélekben való frissesség, és az Isten-dicsőítés új elemei jelentek meg a konferencián. A kínaiak elhozták hatalmas, már az Olimpiai játékokon megismert dobjaikat, az afrikaiak nemzeti viseletüket, valamint felszabadult és a szellemi világra érzékeny táncos lelkületüket is. A tanítók és dicsőítők többsége is immár színes bőrű volt. Mégsem néztek le bennünket az „öreg Európát”. Az Ézs 60, 4 verssel bátorítottak bennünket: „fiaid messziről jönnek”, s örömre derítik az alvó kontinenst. Ez azt jelenti, hogy a harmadik világ erőteljes missziós vágya Európa újra-evangelizálása. 
Jeruzsálem különös város. Szent és szentségtelen. Békés és nyugtalan. Hatalmas ígéretei vannak Istentől, de épp csak most kezdődik hajnala. Húsz messiási gyülekezetben kb. 15 ezer zsidó, arab, és pogány hátterű hívő imádja Istent. Ezek az új gyülekezetek rendkívül sokfélék és még nem tudtak egységre jutni. Módom nyílt a színesbőrű etióp messiási közösség meglátogatására. A lelkipásztor fiát Smuel-nak hívják, aki sokak szerint egy különleges jelenség. Egy éve a jeruzsálemi városi buszon elkezdett istendicsőítő dalokat énekelni. Majd amikor felfigyeltek rá, így szólt: Barátaim, itt van az Úr! Ki beteg közöttetek? Egy idős asszony jelentkezett a busz utolsó üléséről, hogy a lába beteg. Smuel odament hozzá, letérdelt, és elkezdett imádkozni érte. Az asszony egyszer csak felkiált: Valami történik a lábammal, meggyógyultam! Testvérünkben, mintha csak Péter és János apostolt látnánk, ezt mondta mindenki füle hallatára: Mindez nem a saját erőmből történt, hanem a Názáreti Jézus nevében!Izraelben sokan várják a Messiást. A hasszid zsidók mindent előkészítenek a templom esetleges újjáépítésére.