Skip to content

David H. Stern: Szukkot – gyöngyszem a Jochanan (János) szerinti evangéliumból…

elet_vize_Az ünnep Hosáná Rábbá nevű napján pedig felállt Jesua (Jézus) és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék, Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő vizek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7,37).

Kommentár:

Az ünnep nagy és utolsó napján: Hosáná Rábbá, szó szerint: az utolsó napon, az Ünnep napján! A görög “megalé” szó a héber “rabba” szónak felel meg. Ez a szukkot (vagyis a /lomb-/Sátrak ünnepének) hetedik, utolsó napja, és egyben az ünnep csúcspontja is.

Az ünnep hét napján egy kohén (pap) vizet hozott a Siloah (Siloám) tavából egy arany korsóban, melyet a kohén ha gadol (főpap) az oltár tövében lévő medencébe öntött. Mindez az esőért mondott imát szimbolizálta, amelyet a következő napon (S ´mini Aceret) napján kezdtek el. De a vízhordás ceremóniája a Ruach HaKódes, vagyis a Szent Szellem Izraelre történő kiáradását is szimbolizálta. A rabbik ezt a szokást az Ézsaiás (Jesaja) 12,3-mal kapcsolták össze: “Örömmel merítetek az üdvösség kútforrásából”.

Tovább olvasom

A szukkot – és a nemzetek

etrog1I. Mióta Izrael néppé lett, a három legnagyobb ünnepe közül az egyik a szukkot (V Móz 16,16). Érdekes módon ezen az ünnepen befogadták azokat a keresőket is, akik a nemzetekből származtak. Ha az ünnep értelmét a Messiásban keressük, akkor az Írás alapján is egy olyan kép tárul elénk, hogy a szukkot elhozza majd Izrael és a nemzetek eddig sohasem látott egységét a Messiásban.

A szukkot kifejezés héberül (lomb)sátrakat jelent, és azokra a lombsátrakra utal a név, amikben a zsidók laktak, miután kivonultak Egyiptomból (III Móz 23,43). /A szukka a szó egyes száma, lombsátort jelent./ A sátrak ünnepe zárta be a mezőgazdasági évet, amikorra már minden termést, gyümölcsöt betakarítottak.

A Tóra pontosan előírta, hogy az ünnep napjain hány áldozatot kell bemutatni (IV Móz 29, 12-40). „Ezen az ünnepen több áldozatot mutattak be, mint bármely másik ünnepen, mivel ez a ’betakarítás ünnepe’ volt. Ekkor fejeződtek be az évi munkák a szőlőben, a szérűben és a présházban, és az ezzel járó örömet kifejezésre juttatták Istennek bemutatott bőséges áldozatok alakjában, aki bőkezűen áldotta meg kezük munkáját.

Tovább olvasom

Dobner Győző: Emlékforgácsok

A tízemeletes lakótelepi házak eltemették a múltat. A román taxisofőr hosszan keresgélt a térképen, majd a „láncos templom” környékéről egyre távolodóan gördült utcáról utcára, végül megállt a tízemeletes tömb szélső parkolójában. Tört magyarsággal közölte: Nem tudja, hol a Mikszáth Kálmán utca…

Az állandóságot mutató polgárházak eltűntek. Hányan lehetünk még az élők között, akik emlékszünk az ún. zsákutcára, a zöld gyeppel benőtt kocsiútra, ahol zavartalan biztonságban járszottunk. Néha fiakker fordult be a sarkon; apám vagy az utcában élők közül érkezett valaki haza.

Tovább olvasom

Roóz Zoltán: A megbékélés “fegyvere”

2000 őszén egy olyan keresztény csoporttal kerültem kapcsolatba, akik holokauszt túlélők felé szolgáltak Budapesten. Önkéntesként csatlakoztam hozzájuk. Az idősekkel töltött idő és a történeteik megismerése közben feltáruló sebeik mélyen megérintettek. Mivel égett bennem a vágy, hogy Isten szeretete őket is megérintse, ezért Isten vezetését kerestem, hogy miként tudnám szeretett idős barátaimnak még hatékonyabban bemutatni Jézus igazi arcát, amelyet a múlt sötét árnyai eltakartak előlük.

Tovább olvasom

A peszáh Jézusban – a húsvét Jesuában 3.rész

A kovász (6) sajátossága az, hogy rövid idõ alatt nagy tömegû tésztát teljesen megkeleszt.  „Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.” (Gal. 5,9 – Károli) Nagyon jól leírható vele az, ahogy a bûn megrontja, és teljesen tönkre teszi az ember életét. „Nem tudjátok, hogy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek annak megfelelõen, hogy kovásztalanok vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus. Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.” (1 Kor. 5,6-8 – Csia)

Jesua (Jézus) is tanít arról, hogy mi a kovász. „Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérrõl mondtam néktek, hogy õrizkedgjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától õrizkedjenek.” (Mát. 16, 11-12 – Károli) „Mindenekelõtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás.” (Luk. 12,1b – Károli)

Tovább olvasom

A peszáh Jézusban – a húsvét Jesuában 2.rész

A Bárány kiválasztása:

E hó tizedik napján vegyen magához minden férfi egy bárányt…” (II. Móz. 12,3 – Hertz Biblia )

„A sokaság pedig, mely részben elõtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jõ! Hozsánna a magasságokban!” (Mt. 21, 9 – Csia)

A Tóra parancsolata szerint Niszán (Abib) hónap 10. napján kellett kiválasztani a pészahi áldozati bárányt.
Az ünnepre készülõdést már a hónap elején elkezdi a zsidóság, de ez az elsõ,  konkrétan említett esemény, amit meg kell cselekedni az ünnep elõtt négy nappal.  A megváltás elõtti pészahon is kiválasztotta a Bárányt a nép. A Messiás Niszán hónap 10. napján érkezett meg Jeruzsálembe. A nép üdvrivalgással fogadta szamárháton érkezõ Megváltóját, és Dávid Fiaként áldotta (Mt. 21, 7-11). Az emberek nyilvánvalóvá tették kiáltásaikkal, hogy kiválasztották, megtalálták a Messiást, Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bûneit. (Ján. 1, 29)

Tovább olvasom
Back To Top