A troászi esti összejövetel rejtélye
Kedves Olvasók!
Izgalmas „utazásra” hív minket Risto Santala a finn lutheránus tudós theológus, aki a Szent Írások mélységeit kutatja. Hosszú éveket élt Izráelben és tanulmányozta az ősi forrásokat. A Pál apostol – Saul rabbi: az ember és a tanító a zsidó iratok fényében című könyvében tárja fel számunkra a troászi esti összejövetel rejtélyét.
részlet a könyvből:
Ennek az összejövetelnek a leírása így kezdődik: ” A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret…„. Az eredeti görög szövegben ez áll: „en de té mia tón szabbatón„, vagyis, a „sabbat elsején„. Ezt általában vasárnapnak szokták értelmezni, és amikor a gyülekezet ebben a különös éjszakai órában az Úr vacsoráját ünnepelte. A zsidók a napokat azonban napnyugtától napnyugtáig számolják. Az ősi keleti egyházak által használt szíriai Pesita az étkezést „eucharisztiának” nevezi, és hogy erre „b’jámmá d’chád b’sábbá” került sor, vagyis sabbatra következő napon, vagy – ha másképpen értelmezzük – a hét első napján. Franz Delitzsch héber fordítása szerint: „beechád básábbát„, amely szó szerinti jelentése: „az első napon a Sabbat alatt„.
Miért jelenik meg a sabbat szó az eredeti görög szövegben és a szír változatban is? Lukács azt is írhatta volna, hogy a „hét első napján„, vagy a „hét első napjának estéjén„, ha valóban vasárnapról lett volna szó. Akkor szövege a héber „be jom ha rison” kifejezésnek felelt volna meg.
