Avner Boskey: Az eggyé lett új ember

Avner Boskey: Az eggyé lett új ember: zsidók és nem zsidók egymás iránti szeretete a Messiásban.

Miskolc, 2004. május 30. A jegyzetek az alkalmon készült CD-hangfelvétel alapján készültek. (A CD a Dániel csoport e-mail-jén vagy telefonszámán megrendelhető)

„2000 évvel ezelőtt Izrael volt az egyetlen népcsoport, aki megértette az Evangéliumot. Ma az egész világra eljutott az Örömhír, de a világ népei nagyjából elfelejtették, hogy ez a zsidó nép által került el hozzájuk. A történelem iróniáján keresztül ma unikumnak számít, ha egy zsidó beszél Jézusról. Az egyház történelme pedig tragikus módon olyan képet fest, mint amikor egy medve „táncol” egy nyúllal, ami még akkor is félelmetes a nyúl számára, ha a medve jókedvű. Sajnos a keresztények nagy része nem imádkozik ezekért a dolgokért, pedig ha igazán ébredést szeretnénk városainkban, országainkban, ezekért a kérdésekért kellene imádkoznunk.

A történelem azt mutatja számunkra, hogy a keresztény egyház hitéletének szerves részévé vált a zsidóság elvetése. Ezt igazolja a keresztény egyház szomorú történelme. A kereszténység „nemzeti öngyilkosságra” kényszerítette azokat a zsidókat, akik hinni akartak Jézusban, hiszen meg kellett tagadniuk mindent, ami népükhöz kapcsolta őket, ha hinni akartak!

De hogyan is élhet együtt zsidó és nem zsidó egyetlen testen belül, hiszen annyira különbözőek? Ám ugyanezen az alapon hogyan élhet együtt férfi és nő a házasságban, hiszen ők is annyira különbözőek? Milyen az „egy új ember” (Ef.2,16).

A tanítás végén Avner feltette a kérdést a Miskolci testvéreknek: Ti, akik itt vagytok, mindannyian magyar keresztények vagytok. De hol vannak közületek a zsidó hívők? Sokan már nem is élnek közülük. És hogyan juthatnának hitre a ma Miskolcon élő zsidók, akiknek szemében a keresztények kezéhez vér tapad? Vajon ki ment oda hozzájuk, hogy bűnbánatot tartson a felett, ami velük történt?”

Azért volt lehetőség mindezt nyíltan elmondani, mert a helyi pásztorok és a környékbeli gyülekezetek képviselői már eleve bűnbánattal fordultak az Izraeli csoporthoz.

Ezen a ponton ért az alkalom oda, hogy ezek a szavak elhangozhassanak.

Avner azonban még felvázolta, hogyan juthat a bűnbánat teljességre egy városban, például Miskolcon.

Első és nagyszerű lépés, ha nekik, mint izraeli zsidóknak megvallják a város múltjáért érzett felelősségből ezeket a szavakat. Ám fontos lenne, hogy magyar, a messiásban hívő zsidókat megkeressenek. Ám még ez is csak „közbevetett” lépés, amely úgy egészülne ki, ha ezek után felkeresnék a városban élő zsidó családokat, akik nem hívők, és nekik tennék meg e bűnvallást.

A Wiener Neustadtban élő Helmut és Uli Eiwen példája elgondolkodtató lehet számunkra is. ők szorgalmasan utána jártak, hogy kik voltak azok, akik Wiener Neustadtból a Holokauszt után elmenekültek. Közülük sokat Izraelben kutattak fel. Mindannyiukat meghívták Wiener Neustadtba a gyülekezetükbe, és ott tartottak közös megemlékezést, amelynek keretében megbocsátásukat kérték. Avner szavait idézve „Elképesztően erőteljes alkalom volt ez!” Annak a találkozónak a nyomán létrejött kapcsolatok ma is továbbélnek. Szívek gyógyultak meg, és a megszületett barátságokba belépett az Evangélium.